Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-336

158 336. országos ülés üiárezins 29 1SS4. önmaga gondoskodhassak és mindazon fentartási és védelmi tényezőket, a melyek érdekeinek megóvására szükségesek, megszerezhesse saját erejével. Nem illusio ez, a mint sokan élénk színekkel festették és bennünket szemrehányással illettek, hogy mi talán illusiókat táplálunk az iparosokban és azt képzeljük és elhitetjük, mintha Magyarország iparos közönsége oly együgyű volna, hogy ily törvénytől azt várná, hogy a manna ezzel lehull az égből. Engedelmet kérek, Magyarország iparos közönségének értelmes vezetői és szószólóinak, az ezen iilusiók élesztése sohse volt feladatuk, ők törekvéseikben mindig -bizonyos realitást követnek. Egy kezdet ez, a mit kivannak, egy alap, melynek továbbépítését aztán majd öntevékenységük erejével fognak végrehajtani. Tudják nagyon jól Magyarország iparosai, hogy rajtuk rögtön segítve nem lesz; tudják a bajok egyéb okait és gyökereit. De engedelmet kérek, azért, mert némelyiknek tetszik ezt mindjárt illusio keltésének vádjával összeköttetésbe hozni, tehát most már oda concludáljunk, hogy ne adjunk s ne engedjünk semmit, hanem maradjon a72-iki törvény alapeszméje, alapgondolata továbbra is végrehajtás tárgya. Én, t. képviselőház, a mint jeleztem, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Engemet nem iilusiók táplálnak ezen törvényre nézve, nekem egy erős meggyőződésem van, melynek mindenütt kifejezést adtam és ma is kifejezést adok, hogy ezen törvény czélja nem egyéb, mint Magyarország iparos közönségét az öntevékenységi munkakörbe összehozni és módot nyújtani nekik érdekeik képviseletét és további munkálását eszközölni. Dehogy ez teljes és tökéletes lehessen, oly törvényt óhajtok, mely aztán ezt biztosítja is. Törvény, mely a társulást ugy, a mint az ma van eontemplálva, illusoriussá teszi, czélhoz nem fog vezetni. Azt mondják ugyan, hogy túlszigorú volna az, hogy a kényszer, a kötelező társulás mondassék ki és különösen ez az, a mit a szabadelrttséggel ellentétben állónak tüntetnek elő. Hát, t. ház, nem látjuk-e Magyarországon az egyes tevékenységi körök azon törekvését, hogy érdekei szolgálatára bevonja mindazon tényezőket, melyek oda bevonhatók. Csak egyre kell utalnom: azon mozgalomra, mely ma Magyarország gazdaközönségét foglalkoztatja, a gazdasági egyletek felállítására. Hiszen ma már majdnem ott állnak az illető intézők, hogy ők is bizonyos kényszert alkalmaznak a gazdasági egyletek megteremtésére. Tovább mentek már. Csalogatóul az államsegélyt konták be az intézménybe és sok százezer szerepel gazdasági ezélok előmozdítására akkor, midőn az igazán gyarló lábon álló ipari ezélok előmozdítására a költségvetésben alig van 130—140 ezer forint előirányozva, íme tehát ez a kötelezés s ez a kényszer eszméje nemcsak az iparosoknál van meg, ez már mondom, a gazdakuzönség intéző köreiben is mint egy ideál lebeg, hogy Magyarország közönségét egy, érdekeit teljesen művelő egyletté sorakoztassa, össze. Annál inkább szüksége van erre az elhanyagolt iparos közönségnek, mely 10 évi törvénytelenségi állapotban valóban nemcsak a fegyelmezetlenség és rendszertelenség helyzetébe jutott, hanem el lehet mondani róluk, hogy mint oldott kéve hullottak szét. Részemről tehát, t. ház, azon feltételeket, melyek ily sikeres társulás létrehozására múlhatatlanul szükségesek, kívánni és követelni fogom a részletes tárgyalásnál azt belehozni és megteremteni és csak azon feltétel alatt fogadom el a törvényjavaslatot, hogy ezen méltányos és üdvös intézkedés sikei esítése okvetlenül el fogja nyerni a ház bölcseségének hozzájárulását; ellenkező esetben kénytelen volnék a harmadszori felolvasásnál a j avaslat ellen szavazni. Ezekben óhajtottam nézeteimet indokolni^ újra kijelentvén, hogy ily feltételek alatt fogadom el a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Gr. Széchényi Pál fföldmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Nehogy hallgatásom ugymagyaráztassék,hogy helyeslem azt, a mit az előttem szólott t. képviselő ur előadásának elején az én szavaimra vonatkozólag mondott, kénytelen vagyok néhány megjegyzést megtenni. (Halljuk!) ö ugyanis azon megjegyzésemet, hogy midőn én az ipartörvény revisiójához fogtam, az érdekelteket két ellentétes táborra oszolva találtam, ugy méltóztatott magyarázni, mintha én e két ellentétes tábort a ház mostani tárgyalására értettem volna. Ez pedig már logicailag is lehetetlenség, mert én egy tényre hivatkoztam, tehát oly dologra, a mi létezik, nem pedig olyanra, a mi lesz és előttem ismeretlen. Hogy pedig állításom helyes, azt az bizonyítja, hogy még az én ministerségem ideje előtt a ministeriumban tartott két enquéteben, a melyek tisztán az ipartörvény revisiójának szükségességével foglalkoztak, e két ellentétes tábor csakugyan megvolt. Azon két enquéteben voltak iparosok, képviselők, az iparés kereskedelmi kamara tagjai és mások és ezek közt csakugyan a két ellentétes tábor világosan észlelhető volt. Ennek folytán tehát a t. képviselő urnak azon állítása sem ál], hogy épen az iparosok egyhangúlag kívánták volna az egyik irányt életbeléptetni, mert biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy épen az iparosok körében számtalanok voltak, még pedig nagyon felvilágosodott és kiváló iparosaink közül, kik az 1872-iki ipartörvényt módosítani nem óhajtották. Én csak ennyit kívántam megjegyezni és ké-