Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-336

156 336. országos ülés márezius 29. 1884. lampolgárokat, ha az adó és más állampolgári kö- j telességek terén nem feledkezik meg róluk, akkor szintoly komoly kötelessége a törvényhozásnak és kormánynak, keresetképességükről is gondoskodni. Történik ugyan egy irányban jelenleg is némi intézkedés, de csak társadalmilag, a törvényhozás kivonja magát az ez iránti kötelesség alól, a kormány még jelét sem adta annak, hogy ez iránybani kötelességét ismerte s azt teljesíteni is kész. Én bátor volnék a t, minister urnak jóakaratú tevékenységét e pontra is felhívni és reménylem, hogy talán a részletes vitában lesz alkalma az iránt nyilatkozni, hogy az itt contenrplált qualificatió mennyiben kívánja a nőket az iparnak nekik való ágainak önálló üzéséhez bocsájtani. T. ház! Ha itt, szerény nézetem szerint nem mindenlen sikerültek is a törvényjavaslat intézményei, ha néhány hézag és talán sok hézag van is a javaslatban : mégis el kell ismernem, hogy azon irány, melyben haladni kezd, üdvös irány és hogy némely rendelkezéseiben igen üdvös intézkedések foglaltatnak. Ezek közül kettő az, mely fő figyelmet érdemel, a mennyiben az idegen, legalább helybeli szempontból idegen iparosok iparterményeiket a hetivásároktól eltiltja és a vándorraktárakat s a végeladásokkal jelenleg űzött visszaélést korlátozza, sőt meg is bünteti a jelen törvényjavaslat. Én ezen intézkedést, mely az e tekintetben űzött jelenlegi visszaélést megszünteti, üdvözlöm és a magam részéről ahhoz hozzá is járulok. T. ház! Ha mindezek daczára nem tartom is tökéletesnek a jelenlegi törvényjavaslatot, mégis szem előtt kell tartanom azt, mit róla a szakminister és a ministerelnök ur mondott, a menynyiben a szakminister azt mondotta, hogy azon űröket, melyek jelenleg még a törvényjavaslatban tátonganak, ő maga kész legközelebbi időben az ügy további fejlődéséhez képest kitölteni és a ministerelnök ur, a ki kimondotta, hogy ezen törvényjavaslatot csak átmeneti intézkedésnek tartja és első lépésnek egy további törvényhozási alkotáshoz. É szempontból tehát elismerem a törvényjavaslatot, mint első etappeot egy jobb fejlődésre s fentartva a részletes vitában részletes módosítványaim megtevését, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Szederkényi Nándor: T. ház! Midőn a t. ipar- és kereskedelmi minister ur a törvényjavaslatot a háznak bemutatta, azt ugy ismertette, mint két ellenséges tábor közt kötött békepontokat. Nagyon természetes, hogy ily bemutatás után keresnünk kellett a táborokat, melyek egymással ellentétben állanak. Az igaz, hogy találtunk tábort, melyben áll Magyarország összes iparos közönsége kisérve Magyarország fogyasztó közönségének hallgatag helyeslésével, mert nem emlékezem, hogy annyi számtalan kérvény bemutatása közben e házban csak egyetlen egy szónok, vagy kérvény lett volna, a ki a bemutatott kérvények tartalma ellen kifogást vagy felszólalást tett volna. Tehát mondom, láttuk egyrészről a tábort, benne Magyarország egész közönségét, lehet mondani. Keresnünk kellett tehát a másik tábort, a mely ezzel ellentétben áll, a melylyel eompromissumot kötött a minister ur. Végre is a tegnapi napon egyik képviselőtársunk György Endre kisegítette a minister urat zavarából és előállott és megmutatta, hogy ime itt a tábor. Habár régi szokás szerint a vota non numerantur sed ponderantur elve volt elfogadva a megyéknél és én bár tisztelettel hajlok meg Gcjörgj Endre t. képviselőtársam nagy tehetsége előtt, de azt gondolom, hogy ő maga sem fogja igényelni, hogy őt, mint egy tábor representánsát tekintse a képviselőház, annál inkább, mert ő maga is megjegyezte, hogy e házban nézeteivel ez idő szerint egyes egyedül áll. Ezek előrebocsátása után t ház, miután magam is azon nézetben vagyok e törvényjavaslat felett, hogy azt bizonyos feltételekkel a tárgyalás alapjául elfogadom, általános nézeteimet kell előterjesztenem, hogy ezekkel szavazatomat bővebben indokolhassam. (Bálijuk!) Én, t. ház, azon iskola hive vagyok, mely a társadalmi tényező erők öntevékenységében nemcsak az államnak, hanem a szabadságnak és szabadelvűségnek biztosítékát látja. A társadalmi tényező erők öntevékenysége képezi az állami organismusnak friss és életerős vérkeringését Minden oly irányzat, a mely ez öntevékenységi erők felbontására tör, szerintem nemcsak a szabadságra, de az államra nézve is veszélyes. Az 1872-iki törvény, mely Magyarországon egy addig létezett organicus intézmény felbontását tűzte ki czélul, ellenkező úton haladt e nézettel, a melynek most az imént magamat hívének vallottam. Meglehet, hogy hibás volt az iparos közönséget akkorában egy organismussá olvasztó czéhrendszer; az a múlt fejleményeiből következett, de organizmus volt, melylyel az öntevékenység utján a társadalom erőteljes tagjává, kiegészítő részévé lett. Ezen intézményt a helyett, hogy reformálta volna, bontotta széjjel az 1872-iki törvény, nem nyújtva helyébe mást, mely organicus működésre vezethette volna az érdekelteket. Jól jegyezte meg és elfogadom a kifejezés helyességét^ Zichy Jenő képviselőtársam, ki az 1872-iki törvény létrehozását rendszertelenség, fegyelmetlenség életbeléptetésének nevezte él.] S midőn a dolog így áll t. képviselőház, csoda-e, hogy az 1872-iki törvény életbeléptetése után rögtön előállott nálunk az óriási visszahatás, azon törvény romboló hatásának eredménye. Szerencse, hogy előállott, mert ez mutatja, hogy azok, a kiket