Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-336

152 335. er r zá£eg üíés márczius 28 1884. együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és elő­zetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Abonyi Emil, az állandó igazoló bi­zottság előadója: T. ház! Az állandó igazoló bizottság nevében van szerencsém bejelelentení, hogy a bizottság vizsgálat alá vévén Hontmegye ipolysági választókerületében megválasztott báró Nyáry Béla országos képviselő megbízólevelét, azt rendben találta és mintán a választás ellen kifo­gás nem tétetett, nevezett képviselőt a szokásos 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek jelen­tette ki. Egyúttal van szerencsém a bizottság ülé­séről szóló jegyzőkönyvet tisztelettel benyújtani. Elnök: A bizottság jelentése alapján báró Nyáry Béla Hontmegye Ipolysági kerületében meg­választott országos képviselő a 30 nap fentartásá­val igazolt képviselőnek jelentetik ki. Következik az indítvány- és az interpellatiós könyv felolvasása. Rakovszky István jegyző .* Van szeren­csém jelenteni a t. háznak, hogy az indítvány­könyvben tijabb bejegyzés nincs. Az interpellatiós könyvben Németh Albert képviselő urnak interpellatiója van bejegyezve a b elügyminíster úrhoz,a duna-vecsei választókerület­ben a pártelnök által kitűzött, de a szolgabíró által betiltott pártértekezlet ügyében. Elnök: A képviselő ur az ülés végén a szo­kott időben meg fogja tehetni interpellatióját, Következik az ipartörvény revisiójáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Zay Adolf: T. ház! Egy nemzetnek, mely fenn akar állani, fejlődni és a szomszédokkal a létérti harczban kiállani a versenyt, komoly köte­lessége, hogy fejlessze összes erőit s ne hanyagolja el azokat, a melyek iránt talán nem érez rokon­szenvet. A magyar nemzet sok századon át jeles tu­lajdonságai közt leginkább azokat fejlesztette, a melyek a közéletre irányulnak, fejlesztette harcz­képességét, politikai tulajdonságait, de a produc­tiv tulajdonságai és erői közül csakis azokat birta kellőleg becsülni és istápolni, melyek a mező­gazdaságra irányulnak. Az ipart hosszú időn át idegennek nézték és annak nem igen kedveztek; felhasználták, a mennyiben rászorultak, de nem­zeti foglalkozásnak nem tekintették. Ez a régebbi stádium volt. De mikor e század elején a felvilágosodás sugaraival ezen országot is elérte és fényével ezen országot is elborította, belátták, hogy tarthatatlan egy ország állapota, melynek gazdasági ereje, melynek fizetőképessége egy kedvező, vagy ked­vezőtlen aratástól függ. Belátták, hogy nem a n3^ers terményekkel egyedül, hanem a nyers ter­mények feldolgozásával és forgalomba hozatalával is foglalkoztatni kell a nemzetet és ebben is kell keresni a nemzet fennállhatását. Ezen irány mind­inkább tért nyert, mindinkább fejlődött és törvény­hozási elismerését találta a 70-es évek elején, oly időben, midőn az új szabadság mámora még eltölté a sziveket és elméket, oly időben, midőn magasz­tos eszmék közt sok phrasis is terjesztetett az országban és az országházban is. Ezen még nem egészen tisztult és kijózanult eszme közben támadt az 1872-ki ipartörvény, mely fájdalom, még a manchesteri theoria nyomása alatt áll és nem birta szervezni, hanem fájdalom, birta destruálni azt az ipart is, mely addig nem volt. Megfeledkeztek az 1872-ki ipartörvény al­kotói azon hagyományokról, melyek között a hazai ipar, a hol volt, fejlődött, megfeledkeztek, hogy a rend, a fegyelem, a kellő szakképzettség éltető eleme az iparnak is. Az 1872-ki törvény az ipar­ban inkább kenyérkeresetet, inkább pénzforrást látott és szétbontotta azt a belső, sőt mondhatnám érzelmi köteléket, mely eddig az iparos és mun­kája közt fennállott, mely szerint az iparos a maga munkájában nem látott csak pénzforrást, de életé­nek hivatását s érezte, hogy ezen hivatás teljesíté­sében a nemzet közgazdasági életében fontos szerepet visz, hogy azzal életpályát nyert, Az ipar, a mint azt az 1872-ki törvény contemplálta és részint szervezte is, inkább mások erejének, sőt mások könnyelműségének kiaknázására lett ala­pítva, mint a becsületes, szakképzett munkára. A mit az 1872-ki törvény nem birt fejleszteni, az az iparoskar, az iparosok kiképzése, az egyes erők­nek, különösen közgazdasági érdekeiknek önkor­mányzatos igazgatására való szervezése. T. ház! Kiábrándultak azon irányból, mely az 1872: VIII. t.-czikket jellemzi, kiábrándultak és belátták, hogy ez irányban folytatni az ipar fejlesztését csakis az ipar hanyatlására és destruá­lására vezet. A jelenlegi törvényjavaslat, ámbár nem épen azon alakban, melyben a kormány be­terjesztette és nem azon elvek szerint, melyek mellett kardoskodott a kormány indokolása, de azon alakban, melyben a közgazdasági bizottság előterjesztette, szemérmetesen ugyan, de mégis szakított ezen iránynyaí és belátta, hogy ha fej­leszteni akarjuk az ipart, magasabb niveaura kell emelnünk az egyes iparos erőt, össze kell foglal­nunk az egyes erőket egy életképes önkormány­zati szervezetben és életképesebbé és különösen hathatósabbá kell tennünk az iparhatóságokat az eddigieknél. Mielőtt az iránt nyilatkoznám, hogy szerény véleményem szerint sikerült-e és mennyiben sike­rült ezen iránynak megfelelni az előttünk fekvő javaslatnak, legyen szabad arra utalnom, hogy egy ipartörvénytől a hazai ipar fejlesztésére mit lehet és mit nem szabad várni. Ki lett már ez irányban emelve, hogy a nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom