Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

120 331, országos ölé* március 27. 1S84. tainkra s ezért nem is késem kijelenteni, hogy ily meggyőződésben a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Azonban engedje meg a t. előadó ur, hogy az érmet megfordíthassam s mindenek előtt aggályomat fejezzem ki a kézművesipar gyakorlásánál megszabott 2 évi gyakorlat elégtelensége felett, mely aggályomat igazolva látom azon feltevésben, hogy alig hiszem, miszerint a nálunk szokásos mesterségek legtöbbjét 2 év alatt akként lehessen elsajátítani, hogy valaki ennyi idő után solid, megbizható készítményt ellőállítani képes legyen, pedig én azt hiszem, hogy a gyakorlati kcpesültséget épen azért sürgetjük, hogy képzett iparosaink legyenek; aggodalmam fokozódik aztán a 7. §. olvasásánál, mely azt engedi meg, hogy többféle mesterség űzéséhez csakis egy mesterségre vonatkozó képesség igazolása kívántatik, vagyis egyik mesterségről áttérhet valaki más bármely mesterségre a nélkül, hogy az utóbbiakhoz qualificatió követeltetnék. Ezen szakasz ratióját, ezéját és indokait én legalább — ha csak egyes kivételeknek nem akarunk kedvezményeket nyújtani —• megérteni képes nem vagyok. Égető szükséget fog pótolni az ipariskolák felállítása, A javaslatban kifejezett eszmének gyakorlati kivitele azonban sem nem igazságos,sem nem méltányos, mert hogy oly hely ekén hol a község saját erejéből nem lennd képes ipariskolát felállítania, a község minden lakosára 2*/o újabb iskolai adó vettessék ki — igazságos és méltányosnak tartani nem lehet; nem pedig azért, mert a földmíves, kereskedő, a honoratior osztályok az ipariskolák jótéteménye által vagy épen semmit, vagy csak közvetve vannak érdekelve s így ezeket csakis bizar indokolással lehetne megadóztatni, mint ezt a ministeri javaslat teszi, midőn az általános kiyetést a eomplicatió kerülése, a kivetés egyszerűsítése szempontjából ajánlja, sokszor hangoztatott szemrehányást kell tehát ismételnem, midőn arra kérem a t. kormányt, hogy a stratégiai fontosság firmája mellett vasútépítésekre előirányzott milliókból engedjen át csak egy-két százezer frtot az ország ezen vitális érdekére, az ipariskolák állami dotatiójára s nem lesz szükséges a súlyos közterheket újabb — bár csekélynek látszó — de mindenesetre nem igazságos és nem méltányos adóemeléssel szaporítani. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Miként beszédem elején jelezni szerencsém volt, a ezéhrendszer barátja nem vagyok ugyan, de leplezetlenül kijelenthetem, hogy a korlátlan vagy helyesebben, féktelen iparszabadság elvéért sem rajonghatok, nem, különösen ha ennek 12 évi pusztításait megfigyelem; — középutat keresek tehát, mely a két szélsőséget áthidalja, mert nézetem szerint a korlátlan iparszabadalom elfajulását nem azon fictiv, gyakorlatilag képtelen intézkedéssel lehet megakadályozni, mint azt az új javaslat contempálja, hogy a tanonczokat és segédeket a polgármester és szolgabíró tartsa nyilván, hogy ezek adjanak ki részükre bizonyítványokat, hogy a polgármester vagy még inkább a szolgabíró mellett 20 vagy Í0 iparosból álló senatus consultum állittassék fel, mert kérem mindezek szépen elképzelhetők a zöld asztal mellett; szakaszokba is szedhetők s megengedem a fő- és nagyobb vidéki város iparos viszonyaihoz alkalmazhatók is lesznek, de hogy vidéken az a szolgabíró, a közszolgálatnak ezen omnibusza hol veszi a phisikai időt 30—40 község iparosainak ügyeit a szükséges éberséggel felügyelni, azoknak személyzeti változásait nyilvántartani, a tanoncz, iskolák állapotáról magának tüzetesen meggyőződést szerezni. (Az igaz!) S vájjon hiszi-e a t. minister ur, vagy a bizottság t. előadója, hogy vidéken az iparhatóság székhelyén akad olyan 20 vagy csak 10 tekintélyes iparos, kik hetenként, talán naponként műhelyüket odahagyva, a ílecemviratus szakvéleményező ülésein részt vegyenek s ha ezt nem teszik, magukat megbirságoltassák? Jámbor áb ránd, melyben a törvényjavaslat ringatja magát — de a melyben én osztozni nem tudok, (ügy van!) Hanem ha jónak látta a javaslnt s nézetem szerint igen helyesen tette, hogy az elsőfokú iparhatóság hatásköréhez utalt felügyeleti és ellenőrzési jognak jelentékeny részét városokban az ipartestületekre kiterjesztette, miért ne gyakorolhatnák e jogot vidéktnkint az ipartársulatok is, miért ne szervezkedhetnének pl. járásonként ipartársulatok, melyek kellő hatósági felügyelet mellett az ipartestületekkel egyenlő működési körrel ruháztatnának fel? E nélkül az ipartársulatoknak csakugyan alig van létjogosultságuk; lesznek ezentúl is temetkezési egyletek, hogy az elhunyt tagtárs koporsója mellett fáklyát vigyenek, esetleg templomi parádékon kivonuljanak, de a társulás utjáni iparfejlesztés czéljának meg nem felelhetnek, mert intézkedéseiket sem egyes iparos, sem az iparhatóság nem respeetálja. (Úgy van). Igenis városokban az ipartestületekre, községekben a járási ipartársulatokra kívánom bízni a hatósági teendők egy részét, önálló, körvonalozott hatáskört kívánok számukra biztosítani s mindenek felett kimondani, hogy a szédelgés, a kontárkodás megszüntetése, a szakértelem fejlesztése csak az erők tömörítése, a társulás útján levén remélhető, az ipartestület és ipartársulatba való belépés minden önálló iparosra kötelező. (Helyeslés balfélől.) De nem élek vissza a t. ház türelmével, kifogásaim taglalását fentartom a javaslat részletes tárgyalásánál. Most csak azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a közgazdasági bizottság által átdolgozott törvényjavaslat minden fogyatkozásai mellett is kétségtelenül haladást tartalmaz, igaz ugyan, hogy e haladás csak egyik fele a lépésnek, annak másik felét az Ausztriával