Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-328
S28, en-zágess wirezíu ttlés 14. 1884, volna, hogy bizonyos fokig több beavatkozási jog és kötelesség állapíttassák meg a kormányra nézve. Azonban nem kívánok ez irányban indítványt tenni, hanem, mint jeleztem is, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. Elfogadom különösen azért is, mert a szervezéssel egyúttal a társulatok anyagi helyzetét is rendezni óhajtja, a mi nélkül nézetem szerint minden szervezési kísérlet hiú leendett. Ez teszi első helyen practicussá ezen szervezési törvényjavaslatot. De különösen örömmel eonstatälom azt is, miszerint e törvényjavaslatban kifejezést nyer azon elv, hogy senki ármentesített területe után ármentesítési költség czímén nagyobb összeg fizetésére nem kötelezhető, mint a mennyit azon ármentesített terület katastralis tiszta jövedelmének egy bizonyos hányada kitesz. Most először mondatik ki ezen elv határozottan. Azt hiszem, nagyon megnyugtatóiag fog hatni az egész Tisza vidékére. A mi már magát a módozatot illeti, a melyben ezen elv esetleg érvényesülne, ezt már részemről, megvallom, nem tarthatom egészen megfelelőnek és szerencsésnek. Mert nem tekintve azt, hogy a megállapított maximum már magában véve túlságosan magas: azon intézkedés, hogy ezen maximum megállapításánál fentartási, helyreállítási és védekezési költségek számításba nem vétetnek, nagyon egyenetlenül osztja az bgazságot a különböző társulatoknak. Bátor leszek mindkét állításomat példával világítani meg. (Halljuk!) Vegyük tel, hogy egy hold katastralis tiszta jövedelme 10 frt. Lássuk, hogy fognak alakulni a költségek. A 10 írtból mindenekelőtt le fog üttetni a 2 írt 54 kr. államadó. Már most, hogy kitudassék az, mennyi az a 60%, a meddig tartozik ezen föld birtokosa az ármentesítési költségekhez járulni ezen 10 frt tiszta katastralis jövedelmet ^0-szor kell vennünk, ez ad 200 irtot. Ennek 60 8 /o 120 frt. Ez az a tőketartozás, a mely ezen a czímen ezt a 10 frt jövedelmet hozó földet terhelheti. Ezen 120 frt 6% kamatja 7 frt 20 kr. Két forint 54 kr. államadó, 7 frt 20 kr. maximális adó ármentesítés czímen s igy 9 frt 74 kr. Marad tehát a jövedelemből 26 kr. Ehhez hozzá kell már most számítani azt, ami az adóból visszatérittetik az 1881: XLII. törv.-czikk értelmében. Visszatérittetik pedig befektetés és fentartási költség czímén az a bizonyos 8%. Ez körülbelől változik az egyes társulatoknál. Ezen esetben tegyük fel, hogy 1 frt 20 kr.- 1 frt 30 krt tesz. E szerint í frt 46 kr. volna az, a mit a tulajdonos ezen földből, a mely 10 frt katastralis jövedelemre van számítva, kaphatna. Ebből azonban kell neki még évenkint a védmüvek fentartására és helyreállítására is fizetni, mert ez a 60°/o-ban nincs benne. Itt csak az az egy vigasztaló némileg, hogy a katastralis jövedelem rendesen legalább nincs a jövedelem legmagasabb fokára megszabva és hogy igy a 60% igénybe vétele után is marad még a tulajdonosnak valami jövedelemképen. Legyen szabad most példát hoznom fel azon másik állításom megvilágítására, hogy a különböző társulatokra nézve esetleg mily egyenetlen terhet ró az az intézkedés, melyszerint az évi fentartási és helyreállítási költségek levonásával számíttatik a 60%-lék maximum. LTgyanis azon társulatoknál, hol a védtöltés-kjlométerek száma kedvező arányban van a mentes ített ártér holdszámával, ott nagyon természetes, hogy az évi fentartás csekélyebb quotát fog képezni; holott azon társulatok, a hol ezen arány a v'dtöltés-kilométerhossz és a mentesített ártér holdjainak száma közt kedvezőtlenebb, tetemesen nagyobb összegeket fognak e czímen fizetni. Például itt két társulat kimutatásai vannak előttem, Az egyik társulatnak van 34 1 / 4 kilométer hosszú töltés által védve 23,000 hold termőföldje, míg a másik társulatnál három kilométer és 176 méter hosszú védtöltés által 69,000 hold terület van védve. Nagyon természetes, hogy itt a három kilométer töltés fentartása és helyreállítási költsége megoszlik 69,000 hold közt, holott amott 34 kilométer fentartása oszlik meg 23,000 hold közt. Mig tehát az egyik könnyebben megbírja, a másik már a 607, igénybe vétele után alig fog annyival rendelkezni, hogy évenként a fentartási költségeket is fedezhesse. (JJgyvan!) Különben is a fentartási költségek már magukban véve különböznek egymástól. Némely vidéken sokkal kisebb méretű töltések már elégségesek; ellenben az alsó Tiszán a töltések méretei sokkal nagyobbak. Sok függ a töltések fekvésétől is. Vannak egyes társulatok, a melyeknek töltései a hullámverésnek általában nincsenek kitéve; viszont más társulatok az ez okozta elhabolás folytán a rendes évi áradások esetében is tetemes helyre állítási költségeket kénytelenek viselni. Mindezek oly tekintetek, melyeknél fogva nem tartom helyesnek, hogy ha valamely maximum szabatik meg, ennél csupán a befektetett építési tőkének értéke vétessék figyelembe és nem egyúttal az évi fentartási és helyreállítási költségek is. (Tetszés.) Azonban erre nézve sem kívánok concret javaslattal állni elő ; mert én már nagy haladásnak tartom azt is, hogy egyszer kimondja a törvényhozás, hogy van maximum és hogy nem lehet valakit kötelezni arra, hogy ármentesítés czímén a végtelenségig fizessen; de nem kívánom ezt tenni másfelől azért, mert a 60%-os maximum megállapítása tulajdonképen inkább csak akadémikus, minthogy hála istennek, a társulatoknak legnagyobb része soha sem fog abba a helyzetbe jönni, hogy kiadásaiban ezen 60%-ig kénytelen legyen elmenni; a mi pedig azt az egy-két társulatot illeti, a mely ott
