Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

334. országos ülés aárczi s 27. 1884 111 kiképeztetéséről és ettől várok legtöbbet, mert akkor, midőn az iparostanonezok oktatásáról egy évvel ezelőtt alig volt szó, ezen törvény meghozatalával az iparosok oktatása jövőre az egész országban kötelezővé lesz; az iparosok qualificatiójára nézve is e törvényjavaslattól várok legtöbbet, mert jövőre a qualifiacatió nem fogalom, hanem valóságos tény lesz, melylyel számolni igen is lehet. Én tehát ezen törvényjavaslatot az általam ?már jelzett módositványokkal lényegében az iparosok óhajainak megfelelőnek tartom és elfogadom, valamint a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobb és halfelöl.) Hoitsy Pál: T. ház! Óhajtom, hogy ezen javaslat tárgyalása alkalmával is, melynek kezdetén vagyunk, kifejezést találjanak nem csak mindazon politikai szempontok, melyekből az ipar elbírálandó, hanem érvényre jussanak azon szempontok is, melyekből az ipart sociális tekintetben, a figyelem megilleti. Európa népeit t. ház, jelenleg a sociális bajok foglalkoztatják s ezeknek a bajoknak kútforrása abban keresendő, hogy az iparososztály a munkások, különösen pedig a gyári és ipari munkások elégedetlenek sorsukkal. E sociális bajok lekötve tartják Európa népeinek legjobb erőit, sőt azon abnonnis állapotra vezetnek, hogy midőn Európának majdnem minden népe békének örvend, az állapotok sokkal rosszabbak, mint volnának a legdúlóbb háború után. Á mi őseink ugy festették a béke idejét, mint a közvagyonosodás éveit; és mi a körülbelől 17 év óta tartó folytonos béke mellett azon tapasztalatra jutottunk, hogy ezen békének áldásait már alig viselhetjük tovább. (Igaz! Ugy van! a szélső 'baloldalon.) T. ház! Az ok abban keresendő, hogy mialatt a fegyverek csörgése nem hallik s a katonaságról legfeljebb akkor tudunk, mikor annak élelmezése és fölszereléséről van szó: az alatt a népek az ipar terén kemény harczokat viselnek egymással. Oly kemény harczok ezek, melyek nem igen fognak végződni előbb, mig a legyőzött zsebéből az utolsó garas is ki nem vándorol. Sokkal nehezebben megállható háború ez, mint azok, melyeket ágyukkal és puskákkal szokás viselni. Tartani kell tőle, hogy a népeknek ezen folytonos versengése az ipar terén, még egy ideig tartani fog s azok legjobb erőit igénybe fogja venni; de nekem reményem van arra t. ház, hogy ez a kérdés társadalmi átalakulások, nevezetesen pedig erőszakos átalakulások nélkül is meg fog oldatni. Hiszem — sőí ugy tetszik nekem, hogy e tekintetben már bizonyos derengés kiszivárog a tudomány laboratóriumaiból — hogy ezeken a nagy társadalmi bajokon, melyek a mi iparosainkat I is foglalkoztatják, a jövőben, talán nem is oly na' gyón messze fekvő jövőben segíteni lehetséges lesz. Most nem ugy áll a dolog. A mostani állapotok mellett iparosaink a küzdelmet alig-alig bírhatják meg tovább. De a mi iparosaink bajai egészen más természetűek, mint Európa többi népeinek . e részbeni sorsa. Külföldön a gyáripar, a feihalmazódott tőke s az aránytalanul megosztott vagyon az, mi a munkások elöhaladását lehetetlenné teszi. Nálunk t. ház, legalább bizonyos mértékben s első sorban nem ezt fájlalják az iparosok. Nálunk az iparosok egyelőre nem kívánnak mást, mint hogy a solid inunkat megvédelmezzük a kontár munka ellen. (Ugy van! a szélsőbalfelől.) Esztendőkre terjedő tapasztalás meggyőzte őket arról s ezt hangoztatják minden alkalommal, ezt fejezik ki a számos kérvényben, melylyel ide a t. házhoz fordulnak, hogy védelmet keli keresniük azok ellen, a kik olcsó és silány munkával nekik a concurj reníiát lehetetlenné teszik. (Ugy van! szélső balJ felől) A különféle gyárakban készült olcsó holmi, a mesterséget nem értő s leginkább inasokkal dolgoztató iparosok férezmunkája, melyet vándorraktárak, vége]adások, házaló-kereskedés utján országszerte exportáltatnak, azt okozzák, hogy a mi iparosaink solid munkájukból, mely épen azért mivel solid, kell hogy valamivel drágább is legyen, nem képesek valamit is eladni. Ez t. ház, olyan baj, mely elől meg kell védelmeznünk iparosainkat. Én ebben a törvényiavaslatban feltalálom azon intézkedéseket, a melyek hivatva lesznek ezen a bajon segíteni. Abban hogy a qualificatió kötelezősége kimondatik; abban, hogy a vándorraktárak ügye bizonyos tekintetben korlátolva lesz; abban, hogy a végeladás szintén bizonyos határok közé szorittatik, a hol épen lehetetlenné nem tétetik; abban, hogy a piaczi elárúsítás ügye is részben szabályoztatok: én oly intézkedéseket látok, melyek lehetővé teszik, hogy iparosaink el korlátolják piaczaikat a belföldi j silány munkától. Igaz t. ház, hogy ez nem egészen liberális 1 intézkedés; igaz, hogy ez a szabadiparnak korJ látozása: de, ha mi a szabadiparrral odáig akarunk menni, hogy ne akarjuk lehetetlenné tenni, hogy valaki rossz és olcsó portékával kiszorítsa a jó és solid munkát, akkor odáig is el kell mennünk, hogy nem szabad az ártalmas portékát sem kiszorítani a piaczról. Nem szabad megtiltanunk, hogy p. o. egy kalapos arsenicummal készített bélésbőrt adjon a kalapokba, melyek mérgezési eseteket idézhetnek elő ; nem szabad megtiltanunk azt sem, hogy valaki rézéleggel fessen bizonyos eledeleket, melyek megtámadják az illető fogyasztó közönség egészségét. (Halljuk!) Vagy azt mondjuk ki, hogy ott, a hol a közönség rovására menne, korlátozzuk az ipart és