Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-333
333. országos ülés márczius 26. 1884. 103 sohasem fogják magasabbra tenni az igazi nemzeti érdeknél, a nemzeti érdek pedig Magyarországon az, hogy a ki meg akarja tartani a maga szabadságát, a ki annak elrablását nem akarja tűrni, ám ne csatlakozzék más népességek szabadságának megfosztásához. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez a valódi eljárás, a mely azután magasabb szempont alá tartozik, mint az, a melyet a t. előadó ur pengetett, a ki csupán a magyar országgyűlés elvi álláspontjára, a pártok elvi álláspontjára helyezkedik. Ha itt egy európai mandátum végrehajtásáról van állítólag szó: Bosznia és Herczegovina nem szűnt meg a diplomatiai szempontok alá esni és ennélfogva mindannak, a mi ott történik, a mandatáriusok hozzájárulásával és beleegyezésével kell történnie. És ha Ausztria megbízatott azzal, hogy azt a két tartományt oecupálja, minden ténykedés és cselekvés, kivéve a tiszta hadi eseteket, egyenesen azon hatalmak alá is tartozik, azok hozzájárulásától függ, melyek a mandátumot kiadták. De épen, mert ez nem történik, mert itt a nemzetközi szempont teljességgel el van ejtve, ez árulja el, hogy itt a szándék nem tiszta, hogy semmi mást, csak nagy komédiát játszanak azokkal szemközt, kik a nemzeti érdeket propagálják, fentartják és végre akarják hajtani az occupatiót nem fegyverrel, hanem diplomatiai utón, követve azt a régi tanácsot: „Vakulj magyar, port a szemedbe!" Mindezeknél fogva t. ház, miután én itt magában az eljárásban s az egész lebonyolításban semmiféle biztonságot nem látok, miután itt a kormányelnök a képviselőház előtt kijelentette, hogy ő a jövővel nem törődik, egyszerűen csupán a mandátumot végre akarja hajtani, az administrátiót fentartani: én ezt a magyar nemzeti érdekkel, politikával egyáltalán összeegyeztetni nem birom és ezért sem ezt a vasutat, sem Bosznia, Herczegovináért soha egy fillért meg nem szavazok, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! balfelől.) Ha álláspontom ezen javaslattal szemben egy pillanatig kétes lehetett volna is, a mint hogy nem volt kétes, ezen kétely utolsó maradványát is eloszlatta volna a ministerelnök urnak e tárgyban mondott felszólalása. Én ugyan nem ismerek természetszerűbb s e perczben mellőzhetlenebb kérdést, mint azt, melyet Helfy t. képviselőtársam e tárgyban a kormányhoz intézett, hogy midőn oly pénzügyi helyzetben, mely szükségessé teszi, hogy a Magyarországra fordítandó beruházásokban szűkmarkúak legyünk és a lehető legcsekélyebb mértékre szorítkozzunk, "midőn, mondom, oly pénzügyi helyzetben az occupált tartományokra egy beruházás, tetemes pénzügyi áldozatot igénylő építkezés hozatik javaslatba,[hogy akkor Magyarországnak népképviselete, mielőtt ezek megszavazásához hozzájárulna, legalább tudja, hogy ezen tartományoknak ma teljesen nem definiált viszonyából a monarchiához, a kormány szándéka szerint, mi lesz. Ezen igen természetszerű, mellőzhetlen kérdésre a ministerelnök ur olyképen válaszolt, hogy arra tulaj donképen a választ megtagadta. (Zajos helyeslés a bah és szélső baloldalon) Mert abból a czélbói, hogy mi azt tudjuk, hogy Boszniát és Herczegovinát a magyar-osztrák monarchia egy európai mandátum alapján szállotta meg és hogy nemzetközileg ezen mandátum alapján állunk, ezen czélbói a kormánynak semminemű nyilatkozatára nem volt ma szükség, ezt a múltból ismerjük. (Igaz! Ugy van! szélső baloldalon.) Én, t. ház, csak röviden akarom kijelenteni, hogy képviselői kötelességemnek lelkiismeretes felfogásával nem tekintem megegyeztethetőnek azt, hogy bizonytalan czélokra bármily összeget megszavazzak. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mennyiben ezen czélok csak hivatalosan nem volnának bizonyosak, azonban mindegyikünk által sejthetők volnának, a mennyiben ezek ily természetűek volnának: osztozom azon nézetben, melynek Hermán t. képviselőtársam kifejezést adott, hogy ily czélok elérésénél, a melyeket magukban véve sem helyeslek, a lehető legrosszabb volna azon kerülő út, mely a beruházások, az anyagi érdekek kapcsában és természetében növekedés utján akar követtetni. Abban azonban téved t. képviselőtársam, hogy erre praecedens nincsen, A nemzetközi jog terén erre praecedenst talán nem fogunk találni, de van egy praecedens azon a régibb magánjog alapján követett eljárásban, midőn a zálogbirtokos zálogát ugy megterhelni igyekezett, hogy a zálogváltási jog, habár a törvény betűje szerint megvolt, a gyakorlatban illusoriussá lett. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Meglehet, hogy a t. kormány előtt Bosznia és Herczegovinára nézve a zálogbirtokos által nem igen jóhiszeműleg követni szokott ezen eljárásnak példája lebeg. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De én, mint mondám, niasrát azon czélt, hogy ezen tartományoknak birtoklása véglegesittessék, sem helyeslem; de ha helyeselném is, követelném azt, hogy nyíltan kitűzessék, kimondassék az ennek elérésére vezető becsületes és jogos út s a kerülő utat még azon esetben is visszautasítanám, ha magát a czélt helyeselném. Mindezeknél fogva t. ház, én a szőnyegen levő törvényjavaslathoz semmiképen hozzá nem járulhatok. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)
