Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-333
331 országos ülés Hát ez nem olyan pénz mint más, vájjon ezen pénzek nem az adózó polgárok zsebéből kerülnek-e? Legnagyobb részben igen. {ügy van! a szélső baloldalon.) És vájjon nem intézkedik-e a törvény az iránt, hogy az ebből befolyó pénzek mily czímen számoltassanak el? Ez bizony épen olyan veszteség a magyar pénzügyre nézve, mint a többi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Továbbá azzal akar bennünket elaltatni a képviselő ur, hogy ez tulaj donképen nem is kiadás, hanem tisztán csak kölcsön. Ugyan kérem, méltóztassék a t. pénzügyminister úrhoz fordulni és őszintén megkérdeni tőle, vájjon mit gondol, azon sok kölcsön után ítélve, melyet évről évre kötött, kaphatna-e Európának bármely országában ily czímen kölcsönt Magyarország számára ? TJgy van! a szélső baloldalon.) Hát kivel akarja elhitetni, hogy itt igazán oly kölcsönről van szó, melynek visszatérítését valaha remélni lehet; megjegyzem, hogy nem is óhajtom reménylhetni, mert ha ez beállhatna, az csak 50—60 év umlva történhetnék, azt pedig bizonyosan a képviselő ur sem óhajtja, hogy még 50—60 év múlva is foglalkozzunk a bosnyák occupatióval. (TJgy van! a szélső baloldalon.) De a dologra térve, én csatlakozom azokhoz, a miket Madarász József képviselőtársam mondott, hogy t. i. azon álláspontnál fogva, melyet e kérdéssel szemben elfoglalunk, a szőnyegen levő törvényjavaslatot el nem fogadhatjuk. Azonban egy kérdést vagyok bátor intézni a t. ministerelnök úrhoz. (Halljuk!) Most itt egy befektetés előtt állunk. Előttem szólott képviselőtársam nyíltan elismerte, hogy ez nem utolsó, hanem csak kezdete egy befektetésnek, mely folytattatni fog. De én azt hiszem, hogy akkor, mikor a törvényhozás felkéretik arra, hogy bizonyos ügyben újabb meg újabb áldozatokat hozzon, akkor mégis csak azt hozza magával a dolog természete és a parlamenti illem, hogy a kormány egyszer nyíltan és őszintén nyilatkozzék, mondja meg, mi szándéka van Boszniával és Herezegovinával. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert hiszen az mégis csak lehetetlenség — mindenki belátja — lehetetlenség, hogy egy ország hallgatag belenyugodjék ily tisztázatlan állapotba, azt hallgatag fentartsa, újabb áldozatokat hozzon érette, a nélkül, hogy a kormány csak egy szóval is jelezné, hogy mit akar vele; hogy mi mit akarunk, megmondottam akárhányszor. A kormány kezdetben ugy tett, mintha a mi nézetünkön volna, hogy az occupatióveszélylyel jár Magyarországra nézve, utólag a,-:után azt mondja, hogy hasznára van. Jól van, megtörtént, őszintén sajnálom. De miután megtörtént és évről évre egymásután kérnek áldozatot, mégis csak itt volna az ideje, hogy a kormány mondja ki, mi szándéka e tartományokkal, van-e valami eszméje, terve a jövőre márcKias 26. 1884. |Q| nézve, vagy azt hiszi, hogy függeni fog, mint Mahomed koporsója, hogy legyen a közösügyi kormánynak eg3 r országa, melyet kénye-kedve szerint kormányoz és tőlünk csak áldozatokat kér. Tudom, hogy a ministerelnökur azt mondja, hogy ehhez a dologhoz nemcsak a magyar kormánynak van hozzászólása, ezt congressus állapította és állapítja meg, egyoldalúlag dönteni benne nem lehet, nem teheti a monarchia, hogy egy Európa által reáruházott — szerintem azonban kikoldult — mandátumot (TJgy van! Ugy van! a szélső baloldalon) odahagyjon s azon tartományokat engedje át a véletlenségnek. Ez mind igaz, hanem én ugy látom a helyzetet, legalább a mennyiben laicus láthatja, hogy a magyar és osztrák kormány épen azon hatalmakkal, melyek a legnagyobb befolyást gyakorolták a berlini congressuson, ez idő szerint a legjobb viszonyban, sőt szövetségben áll; nem hiszem tehát, hogy akadályra találjon ha van a kormánynak eszméje, mely szerint mondhatná: ilyen és ilyen módon óhajtom a bosnyák kérdést megoldani, mert ezen állapotban tovább fentartani lehetetlen. Ez azon kérdés, melyet bátor vagyok a t. kormányhoz intézni, van-e egyáltalán Bosznia jövő rendezésére nézve eszméje, terve, s van-e kilátása arra, hogy azt a közel jövőben reálisai? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Van-e szólásra valaki felírva? Elnök: Nincs. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Majd azután fogunk szólni!) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem azért kérdeztem, van-e valaki szólásra feljegyezve, hogy a vita bezárassék, hanem csak azért, hogy ha van, meghallgassam, nehogy kénytelen legyek többször szót emelni. Magáról a tárgyról is fogok, minthogy a törvényjavaslat más szempontból is megtámadtatott, pár szót mondani; de mindenekelőtt Helfy képviselő ur kérdésére kívánok igen röviden felelni. (Halljuk !) Kész vagyok rá, hogy azt fogja mondani: ennek a kormánynak természetesen soha sincs eszméje. De nem tehetek róla, még sem mondhatok egyebet, mint hogy a szóban levő tartományok viszonyára nézve ma a kormánynak más eszméje nincs, mint a mandátumnak megfelelőleg eljárni, :i mely mandátumot Európa adott és a melynek folytán ezen tartományok occupatiója és administratiója a berlini szerződéssel törvényeink közé is beiktattatott. Ez az, a mit a képviselő urnak felelhetek. A mi magát a dolgot illeti, a magam részéről is kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot ugy I általánosságban mint részleteiben elfogadni s csak
