Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-311

311. országos ülés f ;bru4r 16. 1884. 87 azon kívánságnak kifejezése, hogy a minister ur legalább itt e házban jelentse ki kötelezőleg, mily területtel és mily székkelylyel akarja tiz járásbíróságot felállítani — valamint a polgárosított bánsági hatérőrvidéken megszüntetendő egyéb járásbíróságokat is. E kivánatunk annál is jogosultabb, mert hiszen csak fel nem lehet tenni, hogy a ministeriumban e részben még eddig végleges megállapodásra nem jutottak volna, mert fel nem lehet tenni, hogy a minister ur ily felhatalmazást a szükséges tanulmányok megtétele előtt eszközöljön ki a háztól. A midőn tehát a magam és elvtársaim nevében a minister urnak e részben kötelező igéretét kérném, kijelentem, hogy a javaslatot különben az igazságügyi bizottság szövegezésében a tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Dárday Sándor: T. ház! Mig az előttem szólt t. képviselő ur és az ellenzéknek igen számos tagja abban a kellemes helyzetben van, hogy ez egyszer kivételesen a szőnyegen levő javaslat mellett emelhetnek szót, én viszont abba a furcsa helyzetbe jutottam, hogy a kormány álláspontjának megvédésére az igazságügyi bizottság előterjesztése ellen kell szót emelnem. Én azt hiszem, hogy semmi sem nyújthatja écclatansabb bizonyítékát annak, hogy mily rosszul sikerül ily kényes kérdéseknek megoldása, ha a szűkkeblű localis érdekek álláspontjára helyezkedünk, mint a lefolyt kétnapi vita. Úgyde ezt tehetik egyesek, hanem nem teheti a törvényhozás. A törvényhozáshoz egyedül méltó, legalább szerintem, az ily kérdéseknek elvi megoldása. A kormánynak előterjesztése egy ily elvet foglal magában; én legalább oly elvet látok abban megvalósítva, a melyet én készségesen elfögadok.A kormánynak előterjesztése ugyanis azt tartalmazza, hogy az újonnan alkotott megye két törvényszékének megszüntetésével a megye székhelyén állittassék fel egy törvényszék. Igaz, hogy ez Jászberény és Karezag városára keserű lesz, de legalább mindkettőnek egyenlő mértékkel mér. Ennek ellenében az igazságügyi bizottság azt mondja, hogy „tekintve Jászberénynek és a Jászságnak történeti múltjára". Mintha bizony a Kunságnak nem volna hasonlóan kitűnő történeti múltja. {Igás! Ugij van! a szélső balon.) Továbbá azt mondja az igazságügyi bizottság : „miután nem tartja czélszertínek, hogy a bíróságok végleges szervezéséig a bíróságok stabilitása megbolygattassék, annálfogva a jászberényi törvényszék tartassék meg s a másik helyeztessék át." A mi tehát az egyikre áll, az nem áll a másikra. Ez lehet igen jóakaratú elismerés, lehet méltányos is, csak igazságos nem. (Igaz! TJgy van! a ssélső baloldalon.) Éles Henrik: Hát a nagy fogház! Dárday Sándor: Most nem fogházról beszélünk, hanem törvényszékről. {TJgy van!) Ha az igazságügyi bizottság a. stabilitás elvi álláspontjára helyezkedett volna és azt mondaná, hogy e végleges rendezésig tartassék fenn a jelen állapot: akkor első leszek vala, a ki védelmére kel. De midőn az elvtelenséget proclamálja, akkor hibának tartanám, ha a ház azon elvet tenné magáévá, habár a bíróságok partiális szervezésénél. Mert ezzel provocáltatnak azon vidékek, a hol hasonló helyzet áll fenn, hogy a korteskedés terére lépjenek a mint hogy látjuk is, hogy most hasonló korteskedés indult meg a szóban levő három város között. Csanády Sándor: Maga a törvényjavaslat is korteskedés! Dárday Sándor: A hol hasonló sérelmek forognak fenn, kétségkívül mindazon vidékek meg fognak nyugodni abban, hogy a bíróságok végleges szervezéséig a jelen helyzet hagyassék fenn, de megnyugvást csak akkor találhatnak, ha látják, hogy a ház jelenleg is elvi álláspontot foglal el. Az előttem szólott képviselőtársam az igazságügyminister ur nyilatkozatára hivatkozott, de abból is azt vettem ki, hogy óva intett: ne bocsátkozzunk partialismusba, mert lavina keletkezik, ha bizonyos elvet nem foglalunk el. Ez áll, hanem foglalunk el elvet, akkor a lavina megindul, de ha helyes elvi álláspontra helyezkedünk, akkor az megnyugvást fog kelteni. És ezen elvi álláspont nem lehet más, mint a melyet a kormány ismételten kijelentett t. i., hogy czélja a lehetőségig mindenütt a közigazgatási és törvénykezési székhelyek egyesítése, (Helyeslés jobbfelöl) Azt mondom, a lehetőségig, mert vannak bizonyos megyék, melyek területein három törvényszék is van, mint pl. Bács vagy Pest megye ; nagyon természetes, hogy itt nem lehet mind a három törvényszék a megye székhelyén, de ott, a hol ez lehetséges, kétségtelenül a leghelyesebb az, hogy a közigazgatás a törvénykezéssel egy helyen legyen összpontosítva. (Helyeslés jobbfelöl.) En ezen elv kimondására szorítkozom és ezen elv értelmében határozati javaslatot kívánok benyújtani, melyet számos képviselőtársam irt alá s melynek értelmében: utasittatik az igazságügy minister, hogy a kir. törvényszékek és kir. járásbíróságok végleges szervezésekor a törvényszékek és járásbíróságok székhelyei lehetőleg a közigazgatási hatóságok székhelyeivel egyezőleg állapíttassanak meg. Velem együtt aláírták e határozati javaslatot: Zeyk Dániel, Tibád Antal, Horváth Gyula, Apátliy István, gróf Bethlen Ödön, báró Szentkereszty Béla, id. gróf Teleky Géza. Csiky Kálmán, báró Bánffy Dániel, Jókai Mór, Pogány Károly, Gajzágó Ferencz, Bohus Zsigmond, Porubszky Jenő, Szentiványi Kálmán, Engelmayer József, báró Ke-