Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-310

712 310. országos ülés február 15. 1883. igazságügyi bizottság jelentését elfogadásra. (Helyeslés jdbbfélöl.) Éles Henrik: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat három rendbeli intézkedést foglal magában. Az első az 1875: XXXVI. t.-cz. módosítását tárgyazza, a mely különösen az igazságügyi bizottság javaslata szerint meghatározza azon időt, mely alatt a törvényszékek és járásbíróságok végleges szervezése és elhelyezése keresztül viendő, A törvényjavaslat ezen részéhez én szívesen hozzájárulok. A törvényjavaslat második része tárgyazza a járásbíróságoknak tízzel való szaporítását, Én ehhez is hozzájárulok, mert megvagyok róla győződve, hogy a járásbíróságoknak szaporítása még sokkal nagyobb mértékben is teljesen indokolt. Harmadik része a törvényjavaslatnak vonatkozik a karczagi és jászberényi törvényszékek megszüntetésére és azok helyébe Szolnok székhelynél egy új törvényszék felállítására. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy a javaslat ezen részére nézve nem nyilatkozhatom hasonlóan, hogy annak ^zen részéhez hozzá nem járulhatok. A mi ezen intézkedés általános részét illeti, arra nézve maga az igen t. minister szolgáltatja az indokokat és én beszédem fonalán leszek azon helyzetben, kimutatni, hogy milyen csodálatos összhangzás van köztem és az igen t. minister ur között az indokokra nézve és mennyire eltérünk egymástól a deductiókra nézve. Az igen t. minister ur ugyanis első sorban azt hozza fel, hogy a közigazgatás, a törvényhozás, de a felek érdeke is azt kívánja, hogy az első folyamodása bíróságok és közigazgatási hatóságok székhelyei lehetőleg ugyanazon helyen összpontosittassanak. Ezt az elvet én feltétlenül helyeslem, de épen azért, mert helyeslem az elvet, nem helyeselhetem a törvényjavaslatot. Mert t. ház, mindnyájan tudjuk, hogy az ország területének közigazgatási szabályozása terveztetik; hogy már az adatok is gyűjtetnek; és hogy e részben ugy a határozott szándék, mint a szükség fenforog; valamint tudjuk azt is, hogy ez idő szerint az ország közigazgatásilag véglegesen szervezve még nincsen. Ilyen körülmények között tehát csakugyan nem helyes a törvényszékek elhelyezéséhez, habár partialiter is, hozzányúlni, mert azon lehetőséggel állunk szemben, hogy majd az új közigazgatási szervezés folytán a törvényszékek, a járásbíróságok helyein és területein újból változtatni fog kelleni. Az igen t. minister ur még más irányban is önmagával jött ellenkezésbe: ő maga hozza fel, hogy mennyire nem tanácsos ismételt bolygatások által az illető vidékek lakosságát izgatottságban tartani; ő maga hozza fel, hogy az ilynemű ismételt bolygatások mennyire elbénítják az illető forumoknál az ügyvitelt. És mégis bolygatja a ] tényleges helyzetet. De más tekintetben is ellenkezésbe jön magával az igen t. minister ur, akkor t. L, midőn a törvényjavaslat 4. §-ában felhatalmazást kér arra, hogy a szolnoki leendő törvényszék területét rendeletileg megállapíthassa. Mi következik ebből? Ebből az következik, hogy az igen t. minister urnak már most az a szándéka, hogy a szolnoki törvényszék területét oly módon állapítsa meg, hogy az nem fog összevágni a Jász-Nagykún-Szolnok megyei területtel; ha ez — a minthogy kétségtelenül az — a szándék, akkor bátor vagyok kérdezni, mi a czélja ezen törvényjavaslatnak? Hiszen mi azt akarjuk elérni, hogy az elsőfolyamodású bíróság a közigazgatási forummai egy helyen legyen. De elérjük-e azt azzal, ha pl. a kunmadarasi ember pörével Debreczenbe, vagy az árokszállási Gyöngyösre, közigazgatási bajával pedig Szolnokra lesz kénytelen menni? Azt hiszem, azt a czélt, a melyet a t. minister ur elérni akar és a melyet én is szívesen támogatok, ilyen módon elérni nem lehet. Egy másik és pedig fontos körülmény, melynél fogva a szándékolt intézkedéshez nem járulhatok, szintén az indokolásból van merítve s abból áll, hogy ez idő szerint elébe nézünk a királyi tábla decentralisatiójának. Arra nézve eltérők a nézetek, vájjon a decentralisatió, vagy pedig a törvényszékek és járásbíróságok végleges szervezése vitessék-e előbb keresztül A minister ur azon nézetben van, legalább azt a nézetet fejtette ki az indokolásban, hogy a decentralisatiónak előbb kellene keresztülvitetnie. A jogügyi bizottság azon nézetben van, hogy ezen két műtét egyszerre volna keresstülviendő. Én a felett nem vitatkozom, hogy melyik nézet a helyes, hanem constatálom, hogy ugy a jogügyi bizottság, mint a t, minister ur, két pontra nézve egyetértenek. Egyik az, amit csakugyan kétségbevonni sem lehet, hogy a tábla decentralisatiójának teljes összhangzásban kell állnia a törvényszékek végleges elhelyezésével. A másik az — és ezt szintén a t. minister ur indokolásából merítem — hogy ez idő szerint még nem vagyunk azon adatok birtokában, melyek múlhatatlanul szükségesek arra, hogy e tekintetben teljes megnyugvással intézkedhessünk. Ezen bevallással szemben talán jogosult az a kérdés, hogy a t. minister ur honnan meríti mégis a megnyugvást Jászberényre és Karczagra nézve ? és ha neki megvan a megnyugvása, honnan merítsük e megnyugvást mi, kik az adatok teljes hiányában vagyunk? Hogy a minister ur erre nézve semmi kétséget nem hagy hátra, azt mutatja az indokolás 4. lapján olvasható nyilatkozata, hol egyenesen és világosan azt mondja: hogy „az ily módon elérendő felügyelet mellett reménylem megszerezhetni azon adatokat, melyeket okvetetlenül szükségesnek tartok arra nézve, hogy a kir. törvényszékek és járásbíróságok száma és szék-