Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-327

ií'27. or.-zágos ülés nsárczius 13, 188-i. 373 évvel Ausztriában tökéletesen kaszonvehetetlennek és az emberi jogok és szabadság érdekével összeférhetetlennek tekintetvén, maga az osztrák kormány és törvényhozás ezelőtt 10 évvel a tolonczozási rendeletet gyökeresen megsemmisítette és emberségesebb jogi és politikai felfogás alapján tisztességesebb tolonczügyi eljárást honosított meg. «• Magyarországon pedig még most is azon tolonczügyi rendelet áll érvényben, melyet már alkotója is megszégyenlett és megváltoztatott. Ez az, a min minél előbb segíteni kell. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy legközelebb a tolonezügy kormányrendelettel szabályoztatni fog. Én ezt oly ígéretnek tartom, mely remélem, rövid időn teljesíttetni fog és magát az ígéretet egyelőre hajlandó vagyok részemről tudomásul venni, noha azon clausula, melyet a t. ministerelnök nr hozzákapcsolt, némi aggodalmat kelt bennem, midőn azt mondja, hogy törvényhozásilag lesz-e szabályozva e kérdés vagy nem, erre nem tehet ígéretet, mert nagyon nehéz volna a törvényben olyan korlátokat szabni, melyek mellett a rendőrségnek kellő hatáskör engedtetnék, viszont nehéz a jogokat akként szabályozni, hogy a rendőri feladatok kellőkép teljesíttessenek. Én azt elismerem, hogy nehéz, de azt a t. ministerelnök ur sem mondta, hogy lehetetlen. De bár mily nehéz legyen is, miután az országban igen sok ezer és sok tiz ezer ember ellen alkalmaztatik, maga a tárgy elég fontos és érdemes arra emberiségi szempontból is, hogy vele maga a törvényhozás foglalkozzék és a mit a kormány előterjesztése talán nehéznek tart, azt a törvényhozás bölcsesége bölcsen meg tudja oldani. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy a tolonczozási szabályok mai nap léteznek a csavargók és koldusok ellen, külföldiek ellen, ha csavargók és koldusok, vagy ha azoknak Magyarországon való tartózkodása alapos okból veszélyesnek mutatkozik. Tudok azonban esetet, mikor nem ilyen egyén ellen alkalmaztatott a tolonczozás. Alkalmaztatik pld. oly egyének ellen, a kik faluról falura járnak és Jézus Krisztusnak, az apostoloknak, a prófétáknak és evangélistáknak tanait árulgatják. (Derültség.) Alkalmaztatik a legjámborabb anabaptisták ellen, sőt egy eset jutott tudomásomra — nem akarom a neveket megnevezni — midőn egy előkelő magyar hölgy, ki férjével — ő mondja férjével .... (Derültség jobbfelöl. Nyugtalanság balfelöl) bocsánatot kérek, ha egy előkelő magyar birtokos és nemes hölgy, a kiről itt szó van, nevét megnevezni nem akarom, (Derültség jóbbfelől. Nyugtalanság bálfdöl) a ki brünni alapítványi hölgy, azt mondja egy tisztességes külsejű uri emberről, (Derültség jóbbfelől) hogy ez a ő férje, odáig még nem jutottunk Magyarországon, hogy rendőri vagy törvényszéki kutatást folytassunk az iránt, hogy vájjon igaz-e ez vagy nem. E nő több évig lakván azon megyében, a hol birtokai részint feküdtek, részint most is fekszenek, (Derültség jóbbfelől) bocsánatot kérek, hivatalos okmányok vannak kezeim között és igy nem beszélek a levegőből — több évi ott tartózkodás után eltolonczoltatott azon férfival együtt a kit férjének állított. Budapestre érkezve, megkérdezett engem, hogy vájjon szabad-e nekik itt maradni. Én azt mondottam, hogy Magyarország alkotmányában és törvényeiben, valamint a kormány által kibocsátott rendeletekben, nem ismerek egyetlen paragrafust sem, a mely feljogosítana bármely hatóságot, hogy önöket innen, az ország fővárosából, vagy az ország területéről eltolonczozhatnák. Ok ebben megyugodtak, de ime egy hét, vagy 10 nap múlva kapom a nőnek levelét, hogy biz őket tolonczozzák kifelé. (Derültség jóbbfelől.) T. ház! Az eset mulatságos ugyan, de van még mulatságosabb oldala ezen dolognak. Ennem hittem azt el, hogy őket a hatóságok csakugyan tolonczozzák, mert ez előttem képtelenség volt, hanem azt mondtam, hogy bizonyítsák be nékem azt hivatalos okiratokkal. Bebizonyították és átadták nékem a tolonczlevelet, illetőleg a kötött menetlevelet. Hogy miért tolonczozzák őket, arról ebben egy szó sincs felhozva, hanem ki van mondva, hogy tolónezoztatik és egyszerűen viszik. (Derültség.) En elmentem a rendőrség fejéhez személyesen, megkérdezvén, hogy miután én minden jogi ismereteim mellett sem vagyok tájékozva ezen dologban, minő indokok merülhetnek fel, hogy ezeket innen Budapestről eltolonczozzák és hogy van- e arra kilátás, hogy ezeket kitolonczozzák ? Nekem a rendőrség főnöke nagy szivélyességgel és előzékenységgel azt mondta, hogy hozzá semmiféle jelentés vagy megkeresés nem érkezett és neki semmiféle oka sincs ezeket innen eltolonczozni; ha azonban itt talán adósságokat csinálnának, nem mondja, hogy el nem tolonczozza őket. (Derültség.) Tudom, hogy ez is oly indok, a melyet gyakorlati életben bizonyos szegény emberekkel szemben — mint a ministerelnök ur jól mondja — csavargó koldusok ellen a tolonczozás ürügyéül és okául, sokszor helyes okául szoktak felhasználni. De ha mi az embereket azon okon, mert esetleg adósságokat csinálhatnak, Budapesten ki akarjuk tolonczozni a városból és az országból, pláne magyarországi honosokat az ország határán kivül tolonczozni, ha ezt megengedi a t. ministerelnök ur, akkor a fővárosnak 400,000 főnyi lakossága rettentő gyorsasággal igen csekély számra fog leolvadni. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, ezen egy esetben sem akarom vádolni a rendőrséget, sem annak fejét. Azt sem mondottam, a mivel a minister ur feleletét kezdé, hogy