Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

305. orszégos ülés február 7. 1SS4. e^ kai bekisértetett és tömlöczbe vettetett. (Félkiáltá­sok a jobboldalon : Hol ?) Szalay Imre: Tót-Szent-Pálon, Somogy­megyében. Gróf Apponyi Albert: Akkor egy esettel több, mert az általam említett eset nem Somogy­megyében történt. [Derültség a baloldalon.) De itt van, mondják, az ily esetekkel szem­ben a törvény által kijelölt ut, itt van a fegyelmi eljárás, itt van annak minden retortája. De csak egy hiba van benne t. képviselőház, az ország szegényebb vidékein, hol a lakosok függőségüket a hatalom kezelőitől jobban érzik és nem eléggé felvilágosultak arra, talán tapasztalásaik sem olya­nok, hogy a felsőbb hatóságoknál okvetlenül ol­talmat találnak az alsóbb hatóságok elnyomásai ellen, ha fegyelmi kihallgatásra kerül a dolog, akkor a beidézett tanúk közül egy sem tud a dolog­ról semmit. (Igás! a baloldalon.) Én ezt azért hozom fel t. képviselőház, mert a panasznak joga különösen mi nálunk, a hol a belügyminister uralkodásának hála isten 9-ik évé­ben, közigazgatási bíráskodás intézménye még sem honosíttatott meg, a panasz joga csak egy nagyon másodrendű orvoslás, Az orvoslás és biztosíték arra nézve, hogy az administratió a maga részre­hajlatlanságában megtartja azon tündöklő tiszta­ságát, melyre szükség van, hogy a nép a törvény tiszteletre neveltessék, a biztosíték nem anynyira az utólagos panasz jogában van, hanem abban, hogy felülről lefelé egy oly szellem öntessék ezen administratióba, hogy ily visszaélések ne fordul­janak elő, vagy ha előfordulnak, a ritka kivéte­leket képezzék, ne a szabályt, ne azon egész szel­lemet, melyben administratiónk vezettetik. (Élénk helyeslés a balon.) T. ház! Ezen nagy hibának egyik forrása, egyik gyökere szerintem a szervezetben van. A mi administrativ szervezetünk csakugyan oly szeren­csésen van combinälva,hogy magában egyesíti mind­azon corruptiv befolyásoknak leghatályosabb mű­ködését, melyek alulról és melyek felülről jöhet­nek egyaránt. A tisztviselő függ újból megválasz­tatása érdekében, nem az egész közönségtől, mert hisz az még jó volna, hanem függ azon közönség­nek hatalmasaitól, azon közönség hangadó egyé­neitől, ezektől viszont azon tisztviselővel szemben, ki az ő creaturájuk, az ő akaratuk kifolyása és a kiben gyakran az ő magánérdekeiknek — ezen laza felfogás ma már a legtisztességesebb embe­reknél is mintegy szokássá vált — előmozdítóját és óvóját látják, sohasem fogják az ellenőrzést és fe­gyelmi hatalmat szigorúan gyakorolni. Felülről pedig az azért sem gyakoroltatik részrehajlatlanul, mert az illető tisztviselőnek, ha hibás is, kímélése a legjobb mód arra, hogy ő a hatalom vak eszkö­zévé legyen. A hiba, mint mondám, már magában a szer­vezetben találja egyik gyökerét; de még ezen szer­vezet mellett sem volna szükséges, hogy ez a gya­korlatban odáig fajuljon. És most legyen szives a t. ház minden tagja meggondolni, hogy ily tünetek látása mily hatást gyakorolhat a nép kedélyére ? Ha az a nép látja, hogy részrehajlatlan igazság ő közte — a szegé­nyebb és a másik, a hatalmasabb közt nem szol­gáltattatik; ha látja, hogy törvényes úton orvos­lást nem nyerhet, hát ott, a hol az történik — és ez leginkább az országnak távolabb eső, szegény vidékein történik — a nép azt ttíri csendesen, meghajtja fejét, de a keserűség felhalmozódik keb­lében: a robbanékony anyagnak, a társadalmi harczra való készségnek és hajlandóságnak egész tőkéje képződik a nép kedélyében. (Ugy van!a bal­oldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy a maga egész nyerseségében idézzem azt a mondást, a mely a felföldi tótság közt az általuk tapasztalt állapotok­nak szemléletéből egy philosopháló paraszt agyá­ban született és általánossá vált a nép között. Az a kérdés vettetvén fel ugyanis, hogy mi a politika? A felvidéki tót nép — még egyszer engedelmet kérek a kifejezés nyerseségeért — azt a választ szokta adni: a politika az uraknak hunczutkodása. (Derültség.) T. ház! így elmondva, a dologcomicusnak és tréfásnak látszik, de biztosítom a t. házat, hogy igen komolyak azok az állapotok, a melyek közt egy különben jó, szelid, a törvénynek tiszteletére és a rendnek respectálására hajlandó nép közt a közállapotok felett ily alakban nyerhet kifejezést az ítélet. (Ugy van! balfelől.) Es ez t. ház, egyik tényezője a mi társadalmi állapotaink degenerátiójának, a robbanékony anyag felhalmozódásának, melyből egyedül támad­hatnak oly esetek, mint a minő a kápolnai gyil­kosság, a miből egyedül magyarázható meg az a könnyelműség, a melylyel az ország több megyé­jében a rend megzavartatott, a miből egyedül ma­gyarázható meg közbiztonsági állapotaink napról napra észrevehető hanyatlása. (Ugy van! balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Ez a rósz befolyás, melyet administratiónk szelleme, a népnek lelkére gyakorol, a törvénytisz­teletnek nem terjesztése, hanem megingatása: (Mozgás jobbfelöl) ez a t. kormány kilencz évi mű­ködésének egyik tagadhatlan gyümölcse és a tár­sadalmi állapotoknak azon jellemző momentuma, a melynek gyökeres orvoslása és gyógyítása nélkül oly tünetek, minők pl. az antisemitismus és az azzal járó zavargások,soha leküzdhetők nem fognak lenni. (Élénk, helyeslés balfelöl) T. ház! Én ezekben vontam le körülbelül mérlegét a kormány kilencz évi működésének, al­kalmazva reá azon históriai mértéket, melyre mű­ködésének hosszú tartama igényt tart. A kép, me­4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom