Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-322

Og4 1^2. országos ülés javaslattal, melyet a t. előadó ur előadott és azon kedvezményekkel, melyeket a t. előadó ur itt tolmácsolt, melyek közt azt mondja, hogy a főzőedény i

U vétetik adózási alapul, hogy a megváltás anyagául lisztes anyagok is felvétetnek, hogy ma két üst is használtatik ? Ez nem lehet egyéb, mint egyszerű félrevezetése a népnek, a választások előtt mézes madzag, mert hiszen lisztes anyagból azelőtt is a 68-iki törvény szerint főzhettek. Ez tehát ép olyan állítás, a mint a t. előadó ur azon állítása, hogy az 1878-iki törvény óta a kis üstök száma folytonosan szaporodott. Hegedüs Sándor előadó: Nem mondtam! Ugron Ákos: Mert az előadó ur ezt 'az egész országra nézve mondhatta, de nem a székely földre nézve. Tessék oda elmenni, hogy az üstök eeaknem mind le vannak pecsételve, nézze meg, hogy az ottani pénzügyőrök hogyan zaklatják újabb és újabb büntetéssel való sujtás által, csaknem minden lakója ezen vidéknek a kis üsttel való szesztermelésről lemondott, ha pedig nem mondott le, évenként oly magas adót fizet, hogy a gyárból hasonló mennyiséget olcsóbban megveheti. T. ház! Bocsássa meg a t. ház, hogy ezen kérdésben kissé élesebben szólaltam fel, (Halljuk!) mert habár engemet közvetlenül e kérdés nem érint, de érinti különösen a székelyföld lakóit, a kikre nézve ez annyira életkérdés, hogyha amint előbb is mondtam, a jelenlegi kormányban és a kormánypártban volna érzék e nép étetérdeke iránt és ha nem akarná azt, hogy e nép folytonosan szegényedjen és kivándoroljon Eomániába, e kérdésben feltétlenül intézkednie kellene. Én a kormány javaslatát, a mely kormány minden egyes alkalmat megragad arra, hogy a népet minél jobban kizsarolja, hogy különösen a székely népet, mely Románia határszélén lakik és délkeleten ezredév óta a magyarságnak védbástyája volt, utolsó kenyerétől is megfossza, hogy a nép életérdekét, existentiáját veszélyezteti, ezen kormány javaslatát, mely ide megy ki és a mely daczára többszöri felszólalásunk és kérésünknek, nem segített ezen bajon: ezen kormány javaslatát el nem fogadom és pártolom a Győrfy Gyula képviselő ur és társai által benyújtott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Valódi alkotmányos és szabad országnak kormánya nem ismerhet más feladatot a nép boldogításán, a haza előmenetelén való munkálkodásnál, az idegen érdekek háttérbe szorításánál, hisz az államkötelékbe való lépés szövetséget jelent kormányzók és kormányzottak közt a szabadság és áldásainak biztosítására. De fájdalom, a mi jelen államéletünk és azt vezető kormányzatunk ellentéte afenjelzett állami czélnak, ez egyedül jogos törekvésnek. A nemzet geniusa é« a kormány közt egy sötét ür, a közösi márc/.äus 5. 188!. ügyes örvény tátong. (Igás! a szélső baloldalon.) Áz nem szövetség nemzet és kormánya közt a szabadság és jólét biztosítására, hanem távozás a nemzeti czéloktól, megtagadása, veszélyeztetése mindannak, a mi a nemzet előtt kedves, mit ezredév küzdelmei teremtenek s a mi előhaladása, fejlődése, sőt fenmaradhatása létfeltételeit alkotja. (Helyeslés balfélöl.) Egy enerváló, egy megbénító rendszer ez, mely nem csoportosítja a nemzeti érőt nagy dolgok foganatosítására, hanem kimeríti, kiszivatyuzza a nemzetet idegen érdekek kedveért, szegénynyé s igy könnyen elnyomhatóvá teszi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi kormányunk nem gondos őre a nemzeti életnek, nem előmozdítója a nemzet fejlődésének, nem jóakaró barátja a népnek, ellenben a mi kormányunk eszköze az osztrák kizsákmányolási törekvéseknek; az az elhibázott kiegyezés révén a rideg fiscalitás álláspontjára van kényszerítve, a minek következtében a minden módon való pénzfelcsikarásra mintegy rá van szorítva. Innen ered, hogy a mi pénzügyministereink akaratjuk ellen is kényszerhelyzetbe sodortatnak s kénytelenek jobb meggyőződésük ellenére is oly pénzügyi operatiókat keresztülhajtani, oly eljárásokat követni, melyek a szivtelenség színezetét sütik reájuk s a melyek nemcsak a honpolgárság nemesebb fogalmával, hanem a józan észszel is homlokegyenest ellentétben állanak, (Ugy van! a a szélső baloldalon.) Avagy nem ellenkezik-e a józanész és anemzetgazdászat legprimitívebb fogalmával például a vadászati és fegyveradó fentartása akkor, a midőn hiteles statistikai adatok bizonyítják, hogy a vadak által okozott károk tízszeresét, húszszorosát teszik az ez adókból befolyó jövedelemnek; a midőn például Csik és Udvarhely megyékben 30,000 frt károsodással szemben nem egészen kétezer forint fegyver- és vadászati adó bevételt tudnak kimutatni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Avagy nem ellenkezik-e a nemzetgazdászat elfogadott elveivel és a józan észszel a szeszadóval űzött folytonos alakoskodás, folytonos experimentálás és e törvényjavaslat, mely már vagy negyedízben forgatja fel az addigi megállapodásokat, mely akként hiszi a szeszadó-törvényt módosíthatni, hogy az állam bevételei emelkedjenek ugy, hogy a szesztermelőkre az eddiginél nagyobb teher ne háromoljék, sőt ugy kívánják ez újabb szemfényvesztő müveletet feltüntetni és megkedveltetni, mintha annak révén a szesztermelők könnyebbülést nyernének. T. ház! Egy nagyon furcsa elmélet kezd napjainkban az adóemeléseknél lábra kapni, a mi a pénzügyi bizottság t. előadójának patentálásra méltó sajátszerű találmánya, {Halljuk! a szélső baloldalon) mely szerint tagadhatatlanul ügyes és agyafúrt számcsoportosítási modorával és furcsa eszme-