Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-322
276 322. országos ülés mirezias 5. 1884. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a szeszadóról szóló 1878-ik évi XI. t.-cz. módosításáról, valamint a sajtolt élesztőnek a szesztermeléssel együttes készítésének megadóztatásáról és a sajtolt élesztő után eső behozatalivám felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. A szólók sorában következik Gaa] Jenő (világosi). Gaal Jenő (világosi): T. ház! Alig van adókérdés, melynek helyes megoldása véleményem szerint jelenleg ugy pénzügyeink, valamint gazdasági Viszonyaink fejlődésére kedvezőbb befolyással bírhatna, mint a szeszadó rendszer czélszerü megállapítása. Ennélfogva habár nem sok kilátásom lehet, hogy az osztrák kormánynyal előzetesen meghatározott elvek, sőt részletek alapján beterjesztett ezen adójavaslaton valamely módosítást tudjak itt keresztül vinni, még sem tartom feleslegesnek azt, nem csupán a napról napra való megélhetés pénzügyi politikájának, hanem főleg közgazdaságunk és pénzügyi jövőnk állandó nagy érdekeinek szempontjából bírálat alá venni. (Helyeslés lalfelöl.) Es e részben első sorban nem is azon felfogásból indulok ki, ámbár szavazatomra annak is, mint eddig folyton, befolyással kell birni, hogy a kormány pénzügyi rendezkedésünk intézése tekintetében adófelemelések megszavazásában nyilvánuló bizalomra részünkről számot nem tarthat. (Helyeslés balfelöl.) Hanem kiindulok mindenekelőtt azon felfogásból, hogy ha pénzügyeinket egészséges irányban akarjuk fejleszteni, akkor különös gondot kell a közvetett adók czélszerü szabályozására fordítanunk, mert ezek sokkal kevésbé használtattak fel eddig, mint a közgazdaság károsodása nélkül lehetett volna. És a jövőben is alig van tér, melyen kevesebb gazdasági és politikai koczkázattal annyit tehetnénk pénzügyeinkjavítására, mint épen a közvetett adók törvényhozásának terén. (Helyeslés lalfelöl.) És ha már most azt kérdem magamtól, liogy az előttünk fekvő javaslat ezen kétségtelen mulasztást mennyiben lesz hivatva pótolni és hogy vájjon az itt teljesen jogosult nagy mértéket alkalmazva reá.az a törvényhozás iránti méltányos várakozásoknak e részben mennyiben alkalmas eleget tenni: akkor minden haladás mellett, melyet e javaslat jelez, kénytelen vagyok azt félrendszabálynak és oly adóreformnak tekinteni, melynél a fődolog az adóemelés volt és a melynél ehhez képest. az adórendszer javításának csak igen alárendelt jelentőség tulajdoníttatik. Ha eltekinthetnék t. ház a kormánynak számtalan, az államháztartás egyensúlyának helyreállítására vonatkozó be nem váltott Ígéreteitől, a szeszadó emelését önmagában véve alig tudnám roszalni, mert hiszen nem létezik fogyasztási tárgy, mely értékéhez képest annyi terhet lenne alkalmas elviselni, mint épen a szesz. Ezen állítást nem kell hosszasabban bizonyítgatnom, ha felemlítem, hogy míg nálunk a szeszadó nem is tényleg, csupán névleg 11 forintot tesz, addig az Svédországban 42 frt 93 krt, Belgiumban 52 frt 65 krajezárt. Norvégiában 75 frt 82 krajezárt, Hollandiában 96 frt 18 krajezárt, Oroszországban 105 frt,Franciaországban 186 francot és 25 centimet, Parisban pedig épen 266 francot, Angliában 19 fontot és 2 shillinget vagyis 191 frankot tesz hectoliterenként aranyban. Es ezen terheket a szesz fogyasztása annyira megbírja, hogy az a legtöbb helyen rohamosan terjed is alattuk. Például, míg a szeszfogyasztás Parisban 1871-ben 59,000 hektolitert tett, addig az 1880-ban a roppant adóemelések daczára a 132,000 hectoliterre emelkedett. Annak azonban, hogy a szeszfogyasztás, melynek fejlődését még a súlyos adóterhek sem képesek feltartóztatni, valóban állandó és bő jövedelmi forrása legyen az államnak, két nélkülözhétlen feltétele van. Az egyik, hogy az állam e czélt folyton szemei előtt tartsa s annak elérésére öntudatosan törekedjék. A második pedig, hogy a szeszadó szabályozásánál az adónak a termelőről a fogyasztóra való könnyű és lehetőleg teljes áthárítását törvényhozás utján biztosítani igyekezzék. Ez utóbbira különösen figyelni kell, mert különben a szeszadó legalább részben a szesztermelőt sújtván, ezáltal a szeszipar fejlődése könnyen megbénítható lesz. És hogy nálunk más államokhoz képest a szeszadó mily kevéssé jövedelmez és mily kevés fejlődési képességgel biri azt egy pár, az osztrák indokolásból vett, tehát teljes hitelt érdemlő adat elég élénken fogja illustrálni. A két állam tiszta szeszadó jövedelme 1863-tól 1865-ig tett évenkint átlag 14*7 millió forintot, 1879—1882-ig pedig évenkint átlag csak 125 millió forintot, tehát 1865-től egész napjainkig a szeszadó tiszta jövedelme 22 millió forinttal csökkent, holott az l88Vs. évi időszak alatt Németországnak szeszadó jövedelme csak a birodalmi szeszadó-törvény területén, Bajorország, Baden, Württemberg a hohenzollerni részek nélkül is 25Vä millió, Francziaországé 110 millió és Angliáé 142 millió, Oroszországé 211 millió forintot tett. Ne az egyenes adókat akarja tehát nálunk emelni a kormány, hanem igyekezzék, ha nehezebb is, oly módot találni, mely mellett ezen nagy jövedelmi forrás a közgazdaság érezhető kára nélkül bő jövedelmet szolgáltat a kincstár számára. Hogy ezen módnak nem annyira feltalálása, mint inkább alkalmazása az adott viszonyok közt átmeneti nehézségekkel jár, azt én szívesen elismerem. De felfedezni ezt a módot nem szükséges, hiszen pl. Angliában, Franczia-, Svéd- és Olaszországban az már meg van és igen jónak bizonyult, mert nemcsak a közgazdaságnak nem