Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-321
270 '21. országos ülés märczins 4. 1SS1 mig maga főzhette a székely a pálinkát és fösvény takarékossággal használta az egészséges italt otthon, addig nálunk egy községben sem volt korcsma; most ? minden községben legalább is egy, hisz ma ez a legvirágzóbb üzlet! Ugyan kérdem, vájjon a magyar állam érdekében áll-e ezen néptransfiguratió? Én nem hiszem; ellenkezőleg'meg vagyok győződve, hogy a magyar törvényhozás nem fog habozni a székelység ügyét magáévá tenni. Nem privilégiumot kérünk, az állami érdekek rovására vidéki érdekek oktalan felkarolása sem lebeg előttünk, melyeket az előbbinek mindég alá tudott rendelni a székely, {Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) de igen is kérjük a törvényhozástól, hogy egy vidék tönkrejutásának egyik okát szüntesse meg, (Elérik helyeslés és tetszés a szélső balon) mit a magyar államnak akkor is meg kellene tennie, ha az áldozatba kerül és akkor is, ha nem épen a székely népről volna szó. Es van reményünk, a kisüstös pálinkafőzés ősi gyakorlatát annál biztosabban meg fogja adni a magyarképviselőház, mivel az ez által a kincstárra háruló jövedelemcsökkenés alig számbavehető. Ezen reményben és a felhozott indokok alapján bátor vagyok a magam és elvtársaim nevében a következő határozati javaslatot benyújtani: (Halljuk! a szélső haloldalon.) (Olvassa): Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a gazdasági szeszgyárak tapasztalt apadása, a kisebb szeszfőzdék túlterheltetése a magyarországi állattenyésztést valóságos veszélylyel fenyegeti; tekintettel arra, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ezen veszélyt nemcsak meg nem gátolja, de a nagy üzleti gyárak érdekeiben elősegíti ; tekintettel arra, hogy ezen törvényjavaslat nem gondoskodik a székelyföldnek már az 1868. évi XVI. t.-cz. 12. szakaszában biztosított kisüst pálinkafőzés kivételes jogáról, mitől különben törvénytelenül fosztatott meg; tekintettel arra, hogy a székely népet eddigi tapasztalatok szerint ezen kivételes jog megvonása, a kincstár alig számbavehető jövedelme miatt romlásba dönteni képes: mondja ki a képviselőház, hogy a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatja el és utasítja a kormányt, hogy a nagy üzleti szeszfőzdék és a gazdasági szeszgyárak, illetőleg kisebb szeszfőzdék megterheltetése közötti feltűnő és elviselhetlen aránytalanságot egyenlítse ki, a székelyföld részére, a kisüstös pálinkafőzés szabad gyakorlatát az 186S. XVI. t.-cz. 12. §-a értelmében az e tárgyban újból benyújtandó törvényjavaslatba foglalja be. A ^határozati javaslatot kívülem aláirtak: ázár Ádám, Eády Endre, Orbán Balázs, Czirer koi, Mony Gyula, Farkas Dávid, Farkas József, Hentaller Lajos, Ferenezi Miklós, Ugron Gábor, Farkas Balázs, Ugron Ákos. Kérem a t. házat, hogy ezen határozati javaslatot elfogadni kegyeskedjék. (Élénk he yeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az nem szenved kétséget, hogy hazánk viszonyai között minden kérdés megbirálásánál annak pénzügyi oldala és általában a pénzügyi helyzet kell hogy első sorban figyelembe vétessék s igy a jelen törvényjavaslat előterjesztése alkalmával és annak a t. házban való tárgyalásánál hazánk pénzügyi helyzetét, felfogásom szerint, figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ezen törvényjavaslat által, t. ház, az államkincstárra nézve mintegy három és fél millió több jövedelem eléréséről van szó s igy e kérdés ezen szempontból kiváló fontossággal bir. De természetes, t. ház, hogy a pénzügyi helyzet egymagában nem lehet az egyedüli factor, mely figyelembe veendő; figyelembe veendők e mellett a közgazdasági tényezők is. Méltóztatik látni a t. ház, ezen törvényjavaslatból is, hogy a kormány ezen érdekekre is kellő gonddal volt, a mire még lesz szerencsém visszatérni. Hogy a szeszadó-törvény nem maradhat meg ugy, a mint ma van, azt bizonyítja már azon körülmény is, hogy mig egyéb jövedelmi forrásaink és különösen az indirect adóknak minden neme éveken át folyton növekedésnek indult, addig a szeszadó bruttó-jövedelme több éven át majdnem egyenlő maradt. Miből ered ez, t. ház? Abból, hogy az átalányozási rendszer azon viszonyokra volt alapítva, melyek a törvény alkotásakor állottak fenn. Azóta a gyártás módozatai, a technika nagy mértékben fejlődtek és igy az átalányozási rendszer oly viszonyokon nyugszik, melyek ma már nem felelnek meg a valóságos helyzetnek. Egy másik körülmény, a mely miatt még kedvezőtlenebbül áll az arány, az, hogy a szeszadóból az országnak megmaradó netto-jövedelem ma szinte még hátrányosabb mint a brutto-jövedelem eredménye. Ez pedig is : ét onnan ered, hogy a technika jelen fejlődésénél fogva addig, mig a szeszgyáros fizet 5 frt adót, visszatérítés czímén kap 11 frtot, a mi által az államkincstár nettojövedelme igen nagy mérvben apad. De hogy helyes a jövedelemnek a tervezett módon való fokozásához nyúlni, az elméletileg véve is kétségtelen; mert ha már indirect adót emelünk, legczélszerűbb az ezen czikkre kivetett adót emelni, mert ha ezen czikknek ára emelkedik, az, minthogy nem első szükségletű czikk, semmi tekintetben sem lesz káros befolyással. Az előttem szólt t. képviselő ur felemlítette, hogy igaz, 37*—4 millió jövedelem-emelkedés lesz,
