Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-321

258 **2I országos uléa mert számba kell venni a nagy gyári ipart, mely egészségesen fejlődött nálunk, számolni kell a mezőgazdasági gyári iparral, melyre nagy szük­ségünk van mezőgazdaságunk fejlődése érdekében, számba kell venni a kisebb szeszfőzdéket is, me­lyekre úgy a háztartásban, mint a marhatenyésztés­nél nagy szükségünk van, de tekintetbe kell venni természetesen a kiviteli kereskedést is, mert a ki­vitel megnehezítése, illetőleg lehetetlenné tétele, visszahatást gyakorol a belpiacznak szeszáraira, ez pedig visszahatást gyakorol a szesztermelésre és igy véghatásában visszahatást gyakorol a mező­gazdasági és nagy iparra egyaránt. Ezen viszonyokat tekintetbe véve, még egy nagy nehézség előtt állt a kormány a kérdés meg­oldásánál és ez azon reminiseentia volt, mely a fer­ményadónak nálunk ezelőtt 20 évvel történt életbe­léptetéséhez van fűzve, mert tagadhatatlan, hogy akkor azon rövid idő alatt, mely alatt ez életbe­léptetve volt, .sok visszaélésre szolgáltatott alkal­mat és ennek következtében most oly intézkedé­sekről kellett gondoskodni, ha egyáltalában a ter­ményadó életbeléptetése javasoltatik, hogy ezen visszaélések elő ne fordulhassanak, mert ha elő­fordulnak, akkor azon arányban, a melyben elő­fordulnak, csökkentik egyfelől a pénzügyi ered­ményt, másfelől az adó azon kiegyenlítő hatását, mely a különböző gyárosokkal szemben elkerül­hetlenül szükséges és a mely elismert előnye is ezen adórendszernek. Hogy ezen sokoldalú és tagadhatatlanul eltérő érdekeket és szempontokat a t. minister ur egye­síthesse vagy legalább lehetőleg egyeztethesse, mert teljes egyesítés és teljes kiegyenlítése és ki­egészítése a különböző szempontoknak semmiféle törvényhozási és semmiféle kormányintézkedések­ben soha előfordulni nem fog — a rendszert a következő módozatok közt ajánlja a t. képviselő­háznak, és én azt a pénzügyi bizottság nevében szintén bátor vagyok elfogadásra ajánlani. Elfogadtatik a terményadó, de csakis a 45 hektoliter űrtartalomnál nagyobb edénynyel bíró gyárakra nézve tétetik kötelezővé és ezeknél az adó alapjául nem szolgál a szesz-fok teljes mértéke, hanem szolgál egy átlagos mérték, a mennyiben íeltételeztetik, hogy átlag 75 fok termeltetik. Ez vétetik az adó alapjául. És a mi illeti általában a kivitelre nézve szük­séges intézkedéseket, arra nézve a tényleg fizetett adóhoz még 10% üttetik visszatérítés fejében. Ez utóbbi pótlást indokolja két körülmény. Egyfelől tagadhatatlan az, hogy az általányozási rendszer mellett, különösen a kivitelre dolgozó nagy gyáraknak az a nagy előnyük volt, hogy az adóalapul felvett mennyiségnél sokkal többet, két­szeresen, háromszorosan többet termeltek, mint a mennyiért adóztak; másfelől pedig indokolja ezt azon körülmény, hogy a termény előállítása és ki­m rczius i. 1884. vitele között annak természetéből folyólag sok veszteség fordul elő; egyrészt apadás, másfelől pedig elpárolgás és más czímen, az úgynevezett káló veszteség. Erre való tekintetből ugy a kül­földi forgalom, mint a kivitel érdekében elkerül­hetetlenül szükséges volt a kivitelnél a teljes adó­visszatérítésen kivül mége 10 százaléknyi pótlékot is az adóhoz csatolni s ennek hatása igen termé­szetesen az, hogy ezt az előnyt, a mely a vissza­térítéseknek ily módon való megoldásában rejlik, élvezi a kis- és nagygyáros egyaránt, mert hat természetesen a szeszáraknak fejlesztésére és a szeszár, mint megállapítva van, ennek behatása és a külföldi verseny következtében egyforma az országnak minden részében és minden gyárosnak, terményeivel szemben, természetesen a foktartal­mat tekintve. Itt az előtt a kérdés előtt állunk t. ház, hogy mezőgazdasági szesztermelésünkre nézve he­lyesen van-e választva egyfelől a 35, illetőleg a 45 hectoliternyi űrtartalom, másfelől pedig, hogy az új viszonyok között a törvényjavaslat intézke­déseinek hatása alatt minő változásnak lesznek ezek kitéve s igy első sorban röviden erre leszek bátor reflectálni. A szaktanáeskozmány, a mely elé e kérdés is vitetett, s a mely ezt is minden oldalról meg­vitatta abban állapodott meg, hogy ha 40, vagy 45 hektoliteren túlmenne azon faeultatio, mely szerint az illető gyáros terményadót, vagy átalá­nyozási rendszert egyáltalán szabadon választhat, abban az esetben nagy gyáriparunkkal szemben, a melyre kötelezővé tétetik a terményadó, egy oly kedvezményes és igazságtalan verseny keletkezik, a mely megrontja ezt, a nélkül, hogy különös elő­nyökkel birna azon gyárakra nézve, a melyek ezen kedvezményt élvezik. Pedig azt nem lehet tagadni t. ház, hogy nemzetgazdasági szempontból nem lehet oly egy­oldalúan és kicsinylően elbánni a nagy gyárakkal, mert azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy ezek­nek nagy jelentőségű kivitele nemcsak igen je­lentékeny adóalapot képez, de egyszersmind a marhatenyésztéssel szemben is jelentékeny számot tesz, azért, mert úgyszólván a marhapiaczot Ma­gyarország részére megteremtette és legkedvezőbb feltételek között fentartja, ezeket tehát megkáro­sítni egyáltalában nem lehet. De másfelől nem lehet tagadni azt sem t. ház, hogy a 45 hektoliteren túli űrtartalommal biró gyáraknak száma, pl. 60 hectoliterig, melyekre nézve több oldalról hangsúlyoztatott, különösen az osztrák szaktanácskozmányban — a kedvez­mények kiterjesztése, aránylag sokkal csekélyebb számú Magyarországban, mint Ausztriában. Mert 45 — 60 hectoliterig Magyarországban gyár van 24, Ausztriában van 95 : a magyar gyárak fizetnek 205 ezer forint adót, az osztrák gyárak

Next

/
Oldalképek
Tartalom