Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

200 316. országos ülés február 23. 1884. a mi szemünk Ausztrián meg Németországon túl ritkán tekint tovább. Mikor törvényt alkotunk. (Felkiáltás a szélső haloldalon: Elég kár!) Engedelmet kérek, mikor ilyen közérdekű törvényt alkotunk, a melynek alkotásában nemcsak az egyének térnek el nézeteikben egymástól, de a törvényhozások is, nem felesleges körülnézni a világon, hogy más nemzetek az osztrákon és németen kivüí mikép rendelkeztek e tárgyról. A franczia, spanyol, orosz, dán és norvég törvényhozások 50 évet állítottak fel a védelmi idő határául. Austriában, Kémetországban, Hollandban, Svájezban 30 év, Olaszországban 40 év, Belgiumban, Svédországban 20 év, Görögországban 15 év és Chiliben 5 év van felállítva. Angliában a legkevesebb idő 7 év, de hogy ha a szerző halálakor még 42 év nem telt el; akkor Angliában még 42 év elteltéig tart az örökösök jogát védő határidő. Az éjszakamerikai statusokban magára a szerzőre, házastársára és az egyenesen leszármazó örökösökre 42 év a mü első megjelenésétől számított védelmi idő; az Örökösökre nézve 28 év. Megjegyzem azonban, hogy Ausztriában, Angolországban és Görögországban a törvényben föl van hatalmazva a kormány, hogy szabadalommal bizonyos esetekben a 30 évet meghosszabíthassa. A mit én részemről nem óhajtok a kormányra bizni, hanem erről a törvényben óhajtanék rendelkezni. Olaszországban 2 határidő distinguáltatik, ha a szerző a mü első megjelenésétől számítva nem élt 40 évig, az örökösök ennek elteltéig részesüljenek a védelemben, azután másik 40 évig 5°/o-ot húznak a munka jövedelméből. De más államokban védelem tekintetében előnyben részesülnek a tudós társaságok, akadémiák, egyetemek, sőt az oxfordi és cambridgei

r valamint a 4 skót egyetem abban részesül, hogy a mit maga ad ki, arra nézve a védelem joga örökös és nincs időhöz kötve. Törvényhozásunk a tudományos társulatokról semmi kedvezménynyel nem gondoskodott. Thaly Kálmán: 15. §! Kőrösi Sándor: Ott nincs kedvezmény, a határidő csak annyi, mint az örökösökre nézve. Az én nézetem szerint illetékesebb szószólója ez ügynek Jókai Mórnál itt a házban alig lehet valaki. (Ugy van!) 0 maga is kívánatosnak tartotta azt, én részemről szintén kívánatosnak tartom s abból indulok ki, hogy ha a nagy franczia nemzet, melynek irói munkáit az egész széles világ olvassa s irói már életükben gazdag jutalomban részesülnek 50 évet tartott szükségesnek, hát mi magyarok, kiknek Íróinak munkáit mi magunk sem számosan olvassuk, még kevesebben vásároljuk meg, mért ne részesítenők Íróinkat az 50 éves határidőben. Itt van a kezemben egy franczia munka, mely nagy figyelmet keltett Francziaországban. Fliniaux le propriete litteraire et artistique czímíí műve; ezen iró a mellett kardoskodik, hogy Francziaországban ki kell terjeszteni a védelmi időt 100 évre, azt mondván, hogy az emberiség fejlődése századonként történik, az Írókat is századonként szokták osztályozni. Én részemről nem kivánom a 100 évet, megelégszem az 50 évvel. Előttem nem döntő körülmény az, hogy Ausztriában 30 éves terminus állapíttatott meg. Ott a kormány meg van hatalmazva, hogy esetenként szabadalom alakjában kedvezményeket adhasson egyes személyeknek. Még csak azt kivánom Mandel t. képviselőtársam ellenében megjegyezni, hogy nem áll az, mintha a 30 évi határidő mulhatlanul a külföldi szerzők műveit is védené. Oroszországban a védelem 50 év és mégisaFrancziaországgal kötött nemzetközi szerződés szerint a külföldi szerzőt 20 évig, a leszármazó örökösöket pedig csak 10 évi jogvédelemben részesíti. Ebből az tűnik ki, hogy nemzetközi szerződésben azon elv van elfogadva, miszerint a szerződő felek maguk állajutják meg a külföldi művek védelmének határidejét. Ez tehát bennünket nem gátolhat az 50 éves védelmi idő elfogadásában, mert — a mint azt előttem mások igen szépen kifejtették — ha már egyebet nem adhatunk íróinknak, legalább azt a kedvezményt nyújtsuk nekik s tegyük lehetővé, hogy már a jelenben a hosszabb határidő mellett drágábban eladhassák műveiket. Csak egy körülményt akarok még felemlíteni. Van olyan tudós, ki csak élete végén lesz készen munkájával, sőt én ismerek nagy tudóst — ha tetszik meg is mondom a nevét, Lugossy — a kinek művei most már halomszámra vannak s meglehet egykor az emberiség javára fognak szolgálni. E nagy érdekű kéziratok csak örökösei által fognak egykor kiadatni. Hát az ilyeneknek védelmi határideje 30 év alatt végződjék, holott a kiadás évekbe kerül és a költséget az illetők 20 évig sem tudják bevenni? Ily okoknak figyelembe vételével, én is pártolom azon indítványt, hogy a védelmi idő az örökösök érdekében ötven évre terjesztessék ki. Teleszky István előadó: T. ház! Röviden jelezni kivánom e kérdésben az igazságügyi bizottság álláspontját, mert a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával e kérdés az igazságügyi bizottságban beható vita tárgyává tétetett és t. barátom Kőrössy legkevésbé van jogosítva az igazságügyi bizottságnak szemére vetni, hogy ezen kérdés tárgyalásánál csak az osztrák és német mintákon indult. Mert ha a bizottság többi tagjai mind oly ignárusok lennének is, hogy nem ismernék a többi törvényhozásokat, volt alkalma az igaz ságügyi bizottságnak tárgyalásai alkalmával Kőrössy Sándor t. barátomtól felsorolva hallani ugyanazon mexikói és egyéb külföldi törvényeket. Kőrösi Sándor: Nem említettem Mexikót! Teleszky István előadó: Tehát a többieket, melyeket említett. Egyébiránt Kőrössy t. kép-