Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-316
316. országos ülés február 23. 1884. I93 szenvedjenek. Az 1883-ban kötött egyezményben ki volt mondva az, hogy azon év október elején Parisban a magyar-osztrák képviselő és a franezia kormány között meginduljanak a tárgyalások egy végleges kereskedelmi szerződés megkötése iránt Daczára annak, hogy mindkét oldalról nem hiányzott a kellő jó akarat egy ily végleges szerződés megkötéséhez, azok főleg az osztrák-magyar monarchia által támasztott egy követelés folytán hajótörést szenvedtek. Ezen követelés épen magyar szempontból igen fontos volt, t. i. szarvasmarháink Francziaországba bevitelét akarta a közös kormány a szerződésben első sorban biztosítva látni. A franezia kormány, engedve egy részt a Francziaországban jelenleg uralkodó agrárius iránynak, más részt kötve érezvén magát Angolországgal szemben, ezen kívánságba nem egyezett és így jelenleg is nem végleges szerződés, hanem csupán kereskedelmi egyezmény elfogadásáról van szó. Azonban az egyezmény így is haladást képez a Francziaországgai 1879. óta kötött három egyezményhez képest. Mindjárt az elején felemlíti azt, hogy lehetőleg mielőbb felvétessenek a tárgyalások egy teljes és végleges kereskedelmi szerződés megkötése iránt: és hogy ez minél könnyebben elérhető legyen, gondoskodva van, hogy az egyezmény határozatlan időre szóljon, nehogy az az eset álljon be, a mely már az előbbi egyezményeknél akadályképen fölmerült a végleges szerződés megkötésére nézve, a mikor is ezen egyezmények igen rövid lejárati időhöz voltak kötve. A mi már azon előnyöket illeti, a melyeket ezen egyezmény egy részt nekünk biztosít, más részt a melyeket nekünk kellett Franeziaországnak adnunk, ezek röviden a következők. Osztrákmagyar részről a franezia pezsgő borok vámjánál tiz forintnyi elengedés történt; továbbá a legtöbb kedvezményű clausula alapján azon előnyöket biztosítottuk Francziaországn&k, a melyeket az Olaszországgal kötött szerződésünk tartalmuz, a vámtételek leszállítására nézve. Ezekkel szemben állanak azok az előnyök, a melyeket nekünk Francziaország az által nyújt, hogy ugyancsak azon clausula alapján, mely az egyezmény első czikkében van felvéve, t. i. a legnagyobb kedvezésben részesítés alapján, mindazon lényeges és számos mérsékelt tételeket, a melyeket Francziaország a svéd-norvég, svájezi, olasz, spanyol és belga államokkal kötött kereskedelmi szerződésekben ez országoknak nyújtott, reánk is kiterjeszti. Biztosítja számunkra a negyedik czikkben az ürük, hús, bőrök és friss állati termékek bevitelét Francziaországba, továbbá a 1881. november 7-én kötött egyezmény harmadik czikkében foglalt az a megszorítás, mely a KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XV. KÖTET. czukorra nézve akkor felállíttatott, a jelen egyezmény által elesik. A közgazdasági bizottság a t. háznak ezeknél fogva az egyezményt elfogadásra ajánlja. A szövegezési hibák, melyeket a közigazgatási bizottság a törvényjavaslatban talált, az új szövegezésben rnár ki vannak javítva. Erre nézve tehát, úgy hiszem, nem szüséges külön említést tenni. A törvényjavaslat franezia szövegében azonban van egy hiba, melyet a közgazdasági bizottság nem vett észre. A franezia szöveg 4-ik ezikkeíyében ugyanis a „touf után hiányzik egy „e". A közgazdasági bizottság továbbá kiterjesztette figyelmét a törvényjavaslathoz csatolt kormányi indokolás azon részére is, mely a magyar osztrák monarchia képviselőjének a franezia kormánynak átadott jegyzékét tartalmazza. Erre nézve a bizottság részéről két megjegyzés történt, melyek fel is vannak véve az indokolásba. Ezen jegyzék második alineájában t. i. először is azon kifejezést kifogásolja a bizottság: „le gouvernement imperial et royaF, c. i. a császári és királyi kormány. A közgazdasági bizottság tagjai egyhangúlag elismerték, hogy e kifejezés nem felel meg a monarchia mostani szervezetének és Magyarország közjogi állásának és azt hiszik, hogy e ezímezés helyett sokkal helyesebb lett volna az osztrák és magyar kormányról szólni. A mi a másik megjegyzést illeti, arra nézve a közgazdasági bizottság tagjainak nézete nem oly egyhangú. Ez a jegyzéknek szintén második alineájában foglalt azon mondatra vonatkozik, hogy t. i. „le gouvernement imperial et royal n'a pas l'intention 4 ' stb. „a császári és királyi kormánynak nincs szándéka az osztrák-magyar vámtarifa revisióját stb. kezdeményezni." Erre nézve a közgazdasági bizottság tagjainak volt egy tekintélyes minoritása, mely azt tartja, hogy nem állhat szándékában a törvényhozásnak ily szerződések vagy egyezmények megkötésére hivatott képviselőnek bizonyos módon kötött marschroutát adni és neki bizonyos latitudet nem engedni, melynek keretén belül ő a tárgyalásokat vihesse. Ez esetben úgyis oly egyezményről van szó, mely mielőtt ratificáltatnék, a törvényhozás sanctióját igényli. Ha tehát ezen jegyzéket kifogásoljuk, még mindig visszautasíthatnák a törvényjavaslatot, azt mondván, hogy ily clausulaval a törvényjavaslatot nem fogadjuk el. Ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobb/elől.) Helfy Ignácz: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslatot én Is elfogadom. Elismerem, hogy az adott viszonyok közt ez a szerződés a lehetőleg jó. Azon feltételek is, a melyek itt ki vannak szabva, illetőleg azon ár, melyet mi Magyarországadunk azon kedvezményekért, melyeket elérünk, elismerem, hogy ránk nézve kedvezők. Mert bizo^ nyos, hogy az akár, mely esetleg bortermelésünkre származhatik, azon körülményből, hogy a pezsgő 2J
