Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

184 315. országos fHés február 22. 1884 tosabbá tétele czéljából a t. ház elé módosítvány- j nyal járulni. A 7. és 8. §-ra nézve azonban azon czélból, hogy szabatosabban szóljanak, némi módosítványaim nekem is vannak. A 7. §. 3. bekezdésében e szavakat: „a megjelenéstől számítandó öt esztendő alatt" kihagyatni kérem egyszerűen technicai okokból. E szakaszban a fordítással elkövethető bitorlás esetei soroltatnak fel; az időre nézve pedig, a melyen át a fordítás tilalma tart, a 17-ik §. intézkedik és igy az idő meghatározása nem e szakaszba való, hanem oda a 17-ik §-hoz. Második módosítványom vonatkozik a negyedik bekezdésre, a hol az első sorban ez mondatik: „ha a szerző az eredeti művön a fordítási jogot magának fenntartotta". Nem tartom elég határozottnak az „eredeti művön" kifejezést, mert szükséges, hogy a közönség nyomban, a mint a könyvet kezébe veszi, közvetlenül tájékozva legyen, vájjon a fordítás joga fenn van-e tartva, vagy sem. Ennélfogva jogos kívánság, hogy a fentartás a czímlapon legyen feltüntetve. Miután azonban lehetnek művek, melyeknek czímlapjuk egyáltalában nincs, pl. hírlapokban megjelent művek, a mennyiben megvédetnek; ennélfogva az ilyenekre nézve a fentartás szintén feltűnő helyen legyen ugyan téve, de ez csak a munka elején lehet. Ezért én e szavak helyett: „eredeti művön" ezeket ajánlom: „a mű czímlapján, vagy elején". Ugyancsak e pontban ezen kifejezés: „feltéve, hogy a fordítás az eredetinek megjelenésétől számítandó egy esztendő alatt megkezdetett és három esztendő alatt befejeztetett", szabatosabb lenne igy: „feltéve, hogy a fordítás közzététele stb." Fontosságot helyezek arra, hogy a közzététel határozza meg az időt, melytől fogva a fordítási kötelezettség kezdődik, mivel különben a fordítás eszközölhető lenne, anélkül, hogy ennek ideje pontosabban meghatároztathatnék, ennélfogva az eredeti ministeri javaslatnak megfelelőieg a „közzététel" szót kívánom a szövegbe felvenni. Az ok pedig, a miért a 7. és 8. §. együttes tárgyalását kértem, abban áll, hogy a 8. §. első bekezdése tulajdonképen a 7. §-hoz tartozik, a mennyiben a 7. §. határozza meg a fordításokkal elkövethető bitorlás eseteit. Már pedig a 8. §. első alincája ily esetről intézkedik, az tehát a 7. §-hoz volna csatolandó, mint utolsó bekezdés. A 8. §. állana tehát csak egyetlen bekezdésből, a melyhez azonban szintén módosítványt vagyok bátor ajánlani, nevezetesen azt, hogy „fordítások" szó helyett épen azon aggodalmak elhárítására, a melyeket Nikolics t. képviselőtársam is érintett, világosan ki legyen mondva, hogy ezen szakaszszal micsoda mű megvédése czéloztatik. Tehát a „fordítások" szó helyett tétessenek a következő szavak „fordított irói művek". Ajánlom e módosítványokat elfogadás végett. (Helyeslés.) Elnök: Még egyszer fel fog olvastatni Mandel Pál képviselő ur módosítása. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). Eötvös Károly: T. ház! A törvényjavaslat ezen szakaszánál én módosítványt beadni nem szándékozom, a szöveghez nem is szólok, hanem egy kérelmet akarok intézni at. kormányhoz, illetőleg egy körülményre akarom felhívni figyelmét, a mely körülmény esetleg figyelembe vehető lesz a kormány által akkor, amikor majd ezen törvény meghozatván, hazánk és egyéb külföldi államok közt nemzetközi szerződések köttetnek az irodalmi és irói dolgokra vonatkozólag. Ma hazánkban iró van elég, a számban hiba nincs, sőt többet mondok, tekintvén a belletristicus és különösen a kötetlen elbeszélő irodalmat, még tehetség is van Íróinkban elegendő. Míveltség, képzettség, hivatás és kedv, minden meg van arra nézve, hogy pl. az elbeszélő kötetlen költészet, beszély és regényírás tekintetében saját hazai íróink láthassák el a magyar közönséget nemesebb irányú olvasmányokkal. E házban már többször történt felszólalás bizonyos frivol irány ellen, mely az irodalomban és a házaló irodalmi üzérkedésben és a mi ezzel sokszor csaknem egyenrangú, még a népszínházi előadásokban is uralomra jut. De t. ház, a mi a beszély- és regényirodalmi termékeket illeti, értesülve vagyok arról, hogy a hazai olvasó közönség ugy férfi mint női része el van árasztva idegen nyelvekből fordított beszélyekkel, regényekkel, a melyeknek irálya nemcsak kétes és sikamlós, hanem határozottan erkölcsileg káros és romboló (Igazi Igás!) és a mely regények mindamellett naponként ezer meg ezer példányban árúsittatnak el házaló kereskedés útján füzetekben és olcsóbb kiadások útján becsempésztetnek és eladatnak és ez által a míveltség egészséges fejlődését, mind pedig a nemzeti érzületet határozott n betegessé teszik. (Ugy van! ügy van!) De nemcsak ebben van a baj, hanem abban is, hogy egészséges és tisztes irói nemzedék alig fejlődhetik ma, mert az a pálya alig hozza meg a mindennapi kenyérre valót. A regényeket a legnagyobb mértékben fogyasztják a napi lapok, melyek évenként összevéve, legalább is 50—60 nagy regényt tesznek közzé Magyarországon, sőt esetleg még többet is. De ezen regényeknek legalább is 95 századrészét igen olcsó munka által készült selejtes fordítás képezi; nem is a legjobb hirű, igen kétes regények francziából, németből, angolból, sőt legújabban oroszból is nagymérvűén gyártatnak. Ezek fordítása olcsó, továbbá szerzői díjt nem kell fizetni, kapósak és miután a hírlapok hasábjait megtöltik, a közönségnek mindennapi olvasmányát képezik. Ennélfogva a kiadók, szerkesztők és nagy nyomdászati vállalatok nem érzik magukat arra szorítva,