Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

178 815 orseágos Óléi február 22. ISS4. ben az eredeti szöveg szerint fenntartani? (Igen!) Fentartatik. A második bekezdésre nézve Thaly Kálmán képviselő ur adott be irályi módosítványt, a mely két részből állván, külön fog szavazás alá bocsáttatni. A második sorban előforduló ezen szavak helyett „forgalomba helyezése" ezt kívánja tétetni „forgalomba bocsátása", kérdem tehát a t. házat, fentartja-e a „forgalomba helyezése" kifejezést, igen, vagy nem? A kik fentartani kívánják, méltóztassanak felállani. {Megtörténik!) A többség fentartja. A második módosítványt, mely szerint az utolsó sorban előforduló eszó helyett „folytán" tétessék „következtében" szó, azt hiszem a t. ház elfogadja. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa az 5. §-t). Literáty Ödön: T. ház! Az 5. §. az irodalmi miinek gépi többszörösítését, közétételét és forgalomba hozását jelenti ki a szerzői jog bitorlásának. Itt tehát irodalmi műről van szó. Az igazságügyi bizottság e szóval behatóbban foglalkozott és abban állapodott meg, hogy nem irodalmi, hanem irói művekről kíván e törvényjavaslatba intézkedést felvenni. Én tehát puszta tévedésnek tekintem azt, hogy e szakasz „irói mű" helyett irodalmi műről rendelkezik. Utalok az 1. §-ra, a mely világosan az „irói" mű gépi többszörösítéséről, közétételéről és forgalomba helyezéséről szól. E szakaszt már a t. ház el is fogadta. Én ennek következtében azt ajánlom, hogy e szakasz első bekezdésében az „irodalmi" szó helyett, az „írói" szó tétessék. Mandel Pál: Az előttem szólt t. képviselőtársam mindenesetre téved, ha azt gondolja, hogy a bizottság tévedésből hagyta benn e szakaszban az „irodalmi" szót, holott több szakaszban „irói" szó tétetett. Nem tévedésből történt ez, hanem szándékosan; mert tárgyalás alatt volt ezen kérdés és az „irodalmi" szót e szakaszban, miután az „irodalmi" szóban fogalom meghatározása foglaltatik, megtartandónak vélte a bizottság és ezzel a szóval kiemelendőnek tartotta azt, hogy azon műnek, a melyről szól a törvény, irodalmi becscsel kell bírnia, nem tekintvén ezen becsnek a fokát; de szükségesnek tartotta, hogy e szó itt az irodalmi becsnek általános jelzésére megtartassék. Annálfogva én kérem a t. házat, ne méltóztassék elfogadni a módosítványt. Nikolich Sándor: Én azt hiszem, t. ház, hogy ez esetben valami cynosurának kellene lenni, a mely meghatározza, hogy melyik mű áll az irodalmi becs színvonalán és melyik nem. Ez sok bonyodalomra adna okát és én ezért pártolom a módosítványt. Teleszky István előadó: Én hozzájárulok a Literáty képviselő ur módosítványähoz, j mert ha egyszer az első szakasz az irói mfí többszörösítését, közétételét és forgalomba helyezését a szerző kizárólagos jogának mondja, akkor az 5. §., mely a szerző beleegyezése nélkül az azzal való visszaélést tilosnak nyilvánítja, csak az 1. §-ra támaszkodhatik; és én azt gondolom, hogy azzal, ha mi a nomenclatura egységét megtartjuk, semmit sem hibázunk, minthogy, azon értelmezés, hogy az „irodalomi" kifejezés azt jelentené, hogyannak a műnek belbecsei kell bírnia, az irói szóra nézve is sincs kizárva. (Helyeslés.) Elnök: T. ház, az 5. §-hoz Literáty képviselő ur egy módosítványt adott be, a mely szerint annak első sorában az „irodalmi" szó helyett „irói" szó tétessék. Az első kérdés az lesz, fentartja-e a t. ház az „irodalmi* szót vagy nem? (Felkiáltások: Nem!) Tehát kijelenthetem, hogy az „irodalmi" kifejezés az „írói

4 szóval fog helyesittetni. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 6. szakaszt). Literáty Ödön: T. ház! E szakasz a szerzői jog bitorlásának némely eseteit sorolja fel. E szakasznál vagyok bátor a ház figyelmét a hírlapi vállalatok kiadványaira irányozni. Méltóztatik tudni a t. ház, hogy a hírlapi irodalomnak általában éltető elemét képezik a hírlapi vállalatok kiadványai, melyek nélkül a hírlapok táviratokat és sok más közleményt úgyszólván alig volnának képesek közölni, melyek igen nagy kiadásokba kerülnek s melyeket e nagy költséggel berendezett vállalatok szolgáltatnak a lapoknak. Utalok pl. a magyar távirati irodára, mely tetemes költséggel és beruházásokkal van berendezve a végett, hogy a lapokat távirati és más közleményekkel ellássa. Ha végig nézünk a javaslaton, úgy látjuk, hogy az ilynemű vállalatok közleményeinek védelmét semmi sem biztosítja. Igaz, hogy a német törvény kijelenti, hogy közzétett táviratok átvétele nem részesittetik oltalomban, de ebből nem következik az, hogy ezen intézkedés alapján haladva, mi is ugyanazon álláspontot foglaljuk el s e virágzásnak indult vállalattól megtagadjuk a védelmet. E vállalat abból tartja fenn magát, hogy nagy költséggel beszerzett távirataira a lapok előfizetnek, a vállalatot ezzel támogatván; s tudok esetet, hogy egyes hírlapok kivonják magukat az előfizetés alól és a más lapok által drágán megfizetett táviratot ingyen közlik. Hogy ily eljárás ellenében orvoslást ne lehessen találni, azt nem tartom helyesnek. (Helyeslés.) Az igazságügyi bizottságban e kérdés szintén felmerült és ott különböző magyarázat adatott e dolognak. Némelyek azt vitatták, hogy az első szakasz azon általános kifejezése által, hogy az irói művek megvédetnek, e közlemények is védelem alá esnek; mert nem kell tulajdonképeni irodalmi j becscsel bírónak lennie a közleménynek. A dolog