Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

|74 3ls- *ra«4«os tlés február 23. ISS4. hói, hogy az fontolja meg a dolog érdemét és nem csupán a szövegezést tekintse. (Élénk helyeslés jobb/elől.) Csernatony Lajos: T. ház! Nem az ellen akarok felszólalni, hogy ezen szakasz a bizottsághoz utasíttassák vissza, mert ha azon értelemben utasittatik vissza, a mely értelemben a t. minister ur itt kijelentette, i.ekem az ellen semmi kifogásom nincs. De ebben az esetben is bátor vagyok t. képviselőtársaimnak a túloldalon figyelmébe ajánlani egy szerintem megfontolandó dolgot. Előre bocsátom, hogy discretio, vagy indiseretio felett törvényt hozni nagyon téves dolognak tartom. Ha discretiót, vagy indiscretiót követ el valaki, az iránt törvényhozásilag igen nehéz intézkedni. Ezt csak előre bocsátom. Már most méltóztassék meggondolni azt az esetet, hogy valaki — tegyük fel oly tekintélyes egyén, kinek levele talán nem az irályánál, nem is a tartalmánál, hanem sziró egyéniségénél fogva fontossággal bir, az iróra nézve, állásánál, helyzeténél fogva birhat fontossággal, ha egy ilyen egyén, hozzáteszem, politikai egyén ir egy levelet valakinek, azon levélben fontos politikai kérdésben, a melynek a közérdekre nézve lehet befolyása, elmond egy nézetet, ád tanácsot, sőt talán utasítást. Közbej ő valami körülmény , változik az idő és azon levélnek irója máskép beszél, sőt nemcsak beszél, de máskép cselekszik és homlokegyenest ellenkezőt állít azzal, a mire nézve az előbbi, régibb levelében tanácsot, utasítást adott és hivatkozik egyenesen arra, hogy a mit ő mond és tesz, az közérdekben fekszik. No már most, én nem akartam a dolgot komolyabban festeni, mint a hogy elmondott szavaimban elő van adva. De kérdem, hogy ezen egyéniséggel szemben, nincs-e joga valakinek, épen a közérdekben, azon levelet a nyilvánosság elébe hozni. Hát ezt kell tiltani törvény által, ezt a tulajdonjog sérelmének kell venni? Méltóztassék megengedni, annak a levél írójának meg kell gondolnia először azt, hogy mit tesz és mit tehet, másodszor, kihez intézi leveleit, ez a discretio és indiseretio határvonala. Angliában mikor egy levelet a postáról elsikkasztanak,, vagy ellopnak s a postamester tudomására jön, hogy ki a tettes, nem az panaszolja, a ki a levelet irta, hanem a postamester és a vádlevél úgy hangzik, hogy „ezen és ezen ember egy levelet, mely a postamester tulajdona volt, ellopott", mert a levél a postára tétel által megszűnik a postairónak tulajdona lenni, h?.nem átmeneti tulajdonát képezi a postamesternek mindaddig, mig kezeiből a czímzetthez el nem jut, mikor a czímzetthez jut, ennek képezi tulajdonát. Hát én csak ezen körülményeket voltam bátor felemlíteni. A kérdés minden esetre bonyolultnak tekinthető bizonyos nagyfontosságú levelekre nézve. De ( ne méltóztassanak törvény által megvonni azon határt, a hol a discretio megszűnik és az indiseretio kezdődik. Méltóztassanak tekintetbe venni sok nevezetes körülményt, midőn egy ily jog korlátozása a levél vevőjéiiek nem volna az állam érdekében. (Helyeslés.) Eötvös Károly l Félreértett szavaim helyreigazítására kérek szót. T. ház, én ismételve hangsúlyoztam, hogy küldött magánlevélre vonatkozólag értem módosítványomat, arra a levélre, a mit a közéletben ugy neveznek, hogy missilis privatlevél. A t. igazságügyminister ur felhozta ellenpélda és elrettentő példa gyanánt, hogy ha a cultusminister egyesekhez, iparosokhoz stb. fontos leveleket intéz, ezek nem ide tartoznak. A minister közmandatarius és ha mint olyan intéz leveleket testületekhez vagy azok elnökeihez, ez nem privát missilis-levél, ez közrnandatariusnak nyilvánosságra szánt vagy nem szánt nyilatkozata, tehát ez közmandatarius nyilatkozat. Csernatony t. képviselő urnak felhozott példája is nagyon kétesen tartozik ide; de én semmiesetre sem oly leveleket értettem. A képviselő a választó-kerületével vagy választójával szemben is közmandatarius s a maga egész közfunctióját az ország által honorálva végzi. Ha ő politikai álláspontjára nézve a választási elnökhöz vagy választóihoz, habár magánlevélben is politikai természetű nyilatkozatot tesz, az ő ellene vagy mellette esetleg bizonyos körülmények közt nyilvánosságra hozható. Ezt is concedálom. De ha a cultusminister, mint Trefort Ágost ir levelet az ő tiszttartójához vagy deákkori barátjához, egészen magántermészetű dolgokról, vagy ha Csernatony Lajos, nem a képviselő, hanem az individuum ir Ciotta barátjának Fiúméba arról, hogy neki osztrigát küldjön vagy ne küldjön és milyen áron küldjön, már az ily levél indiseret felhasználási), csakugyan a közerkölcsi érzetbe és a jogi érzetbe ütközik. Az ilyenekre vonatkozik módosítványom. Egyébiránt én megnyugszom abban, mit a minister ur kijelentett, hogy ezen kérdés a bizottságban vitattassék meg és akár a második szakasznál, akár másutt, ha szükségesnek látja az igazságügyi bizottság, alkalmaztassák jó formulában. (Helyeslés.) Herman Ottó: T. ház ! Daczára annak, hogy Eötvös Károly t. barátom meglehetősen kimerítette az érveket az ő álláspontjának helyességére nézve s én ezt helyeslem is, Csernatony képviselő ur distinctiója mégis arra indít, hogy egynémely észrevételt tegyek. Eötvös t. barátom nem hangsúlyozta kellőképen azt, mi ellen az ő indítványa voltaképen fordítva van. Nem hangsúlyozta azt, hogy nevezetesen a politikai sajtó az indiscretiót nem csak közönséges értelemben űzi, hanem űzi oly értelemben, a mely kettős megfenyítést érdemelne.