Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-314

314 országos ülés február 2Í. 18S4 |gg hozta és a mely eljárást én sem jelezhetem máskép mint Hoitsy t. képviselőtársam az imént jelezte. Én részemről épen az irói és művészi jogok biztosításáról szóló törvényjavaslatban szeretném, ha mi részint meggyökeresedett jogi fogalmaink terminológiájához, részint pedig nyelvünk szelleméhez hivek maradnánk, hütelenek semmiesetre se lennénk és kellő kritika nélkül csak ugy átabotában átvett külföldi kifejezéseket rosszul magyarra fordítva legalább a törvényhozásba ne hozzunk, a törvény autoritásával fel ne ruházzunk. Ez oknál fogva én bátorkodom indítványozni, hogy a törvényjavaslat czíme ekként hangozzék: „Törvényjavaslat az irói és művészi jog védelméről." (Helyeslés a szélső balon.) Elnök í Fel fog olvastatni a módosítvány. Fenyvessv Ferencz jegyző (olvassa). Mandel Páll T. ház! Minden nyelvben megvan az, hogy egyes szavaknak különféle értelme van. Én azt hiszem, a „szerez" szóval is ezen helyzetben vagyunk, hogy t. i. többféle értelmet tulajdonítunk neki. Igaz, hogy egyik és talán régibb értelme az, hogy acquirál, elsajátít valamit; hanem én emlékeztetem a t. képviselő urat, tudva, hogy nagyon gyakran eljár a színházba, nagyon gyakran részt vett prémiére-ek előadásán, nem azt kiabálja-e, mikor kihívja az irót, hogy szerző! szerző! (Derültség.) Hát ezt csak mint példát hoztam fel annak igazolására, hogy a „szerzés" szónak van nálunk csakugyan más és pedig azon értelme is, a mely eszményi alkotást fejez ki. Ilyen értelemben használtatott a szó itt és óhajtanám azt megtartani, annyival is inkább, mert az indítványozott elnevezés nem meríti ki teljesen a törvényjavaslat tartalmát. Ez nevezetesen magában foglal oly munkálatokat is, melyekre nézve kétes lehet, vájjon irói, vagy művészi munkálatok-e; ilyenek pl. a földrajzi, természettani ábrák, föld- és térképek, mértani, építészeti és más művészeti rajzok, továbbá a fényképészet. Ezekre nézve lehet kétes, vájjon egyáltalában az irói vagy művészet körébe tartoznak-e; egy azonban nem kétes, t. i. hogy fokozottabb szellemi munkásság kívántatik ezen művek alkotásához, a szellemi munkásság pedig ki van fejezve a „szerző" szó jelzett értelmében s ennélfogva annak megtartását kérem. (Helyeslés). Pauler Tivadar igazságügyminister: A minister által benyújtott törvényjavaslatnak a ezíme az volt: „az irói és művészi jogról", tehát közelebb állott ahhoz, a mit Eötvös Károly képviselő a maga részéről indítványozott. Az igazságügyi bizottság a Mandel képviselő által előadott okoknál fogva czélszerűbbnek vélte a „szerzői jog" elnevezést' és én ehhez hozzájárultam, mert akár mit mondjunk mi a szónak eredetéről és talán eredeti értelméről, azt tagadni nem lehet, hogy mióta irodalmi nyelvünk fejlődött, azóta a deák „auctor" szót szerzőnek mondják és ezt a mi törvényeink, az élet és az irodalom elfogadták. Ezt a szót kiküszöbölni és mellőzni nem lehet, mert ha mellőznők is a ezímben, százszor meg százszor előfordul a textusban. Hogyan fogjuk mi azt nevezni, a ki a munkát készítette, vagy irta ? csupán csak készítőjének vagy írójának? De itt van a kereskedelmi törvény is, mely a kiadói ügyletről szólva, mindenütt a „szerző" szót használja. Ezt a szót tehát kihagyni most már egyáltalán nem lehet és miután ezt nem lehet, akár írói vagy művészi jognak, akár szerzői jognak mondjuk, ez egyaránt jó lesz és én részemről a mellett vagyok, hogy maradjon ugy, a mint az igazságügyi bizottság elfogadta, miután a szót etymologice akárhogyan magyarázzuk, azt az életből kiküszöbölni és annak más értelmet adni nem vagyunk képesek. (Helyeslés). Elnök: Ha senki sem kivan szólni, következik a szavazás. A kérdés az lesz: elfogadja-e a ház a czímet a bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? Ha ez nem fogadtatik el, akkor Eötvös Károly képviselő ur módosítványát fogom kérdésül feltenni. Kérem tehát azokat, a kik az igazságügyi bizottság által javasolt czímet elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta és így Eötvös Károly képviselő ur módosítványa elesett. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa az első fejezet czimét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa az 1. §-í). Thaly Kálmán .* A t. előadó ur iménti felszólalására vonatkozva, mindjárt alkalmat akarok neki nyújtani e szakasznál némi irályi módosítva nyokra nézve nyilatkozni. Concrét módositványt is fogok benyújtani egy speciális javításra nézve, de e szakaszban, valamint az egész törvényjavaslaton végig húzódik az „a" névelő helytelen használata s erre nézve van egy általános indítványom. Az „a" névelő számtalanszor feleslegesen használtatik a javaslatban, igy pl. ezen szakasz első bekezdésében: „a szerzőnek a kizárólagos jogát képezi," továbbá „arra, hogy a műhez a nevét adja", „mindegyikének a többszörözéséhez az illető szerzőnek a beleegyezése szükséges." De majdnem minden szakaszból vehetnék ily példát. A 26. §-ban: „elkövetésének a helyére nézve," „a panaszlottnak a személyes bírósága." Az 50. §-ban: „a jogosítottnak a beleegyezése," „a nyomtatásban megjelentek." így megy ez végig, az „a" névelő feleslegesen használva. Valami nagy súlyt nem fektetek erre: de körülbelül 80 módositványt kellene beadnom, ezt pedig nem fogom tenni, hanem felhívom mindenkinek nyelvérzékét, a ki jó magyar érzékkel bír, hogy mennyire felesleges, értelmetlen és