Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-313

813. országos ülés fefemár 20. 1884. 143 ugy hogy az egész terület 27,000 holdat tesz. A tévedés tehát nem lényegtelen és ha csak százakra ment volna, nem szólottam volna róla. Nagyon jól tudom t. ház, hogy ezen társulat rósz anyagi viszonyok közt van, de nem a fentar­tási költségek okozzák a nagy terhet, a melynek súlya alatt görnyed a társulat, hanem okozza az, hogy a 34 kilométernél hosszabb töltés fentartá­sán kivül, melybe a sövényházai kereszttöltés is beleértendő, a töltések kiépítése és a jelentéke­nyebb árviz védelmi költségek nagy összegeket vesznek igénybe. Akár hogy áll is azonban a do­log, a tényleges teher meg van, A kormány tuda­tában volt ennek, sohasem kerülte ki figyelmét ezen társulat állása, ugy hogy már 1881-ben a XLIX. t.-cz. által szükségesnek tartotta ezen társu­latnak viszonyait rendezni és akkor 580,000 frt állami előlegnek végelengedése által a társulat­nak pénzügyi viszonyai egészen rendbe hozattak. Az azután felmerült nagy költségek jelenleg egy milliónál is több terhet hoztak a társnlat vállaira, mely alatt az csakugyan görnyed. És e tekintet­ben én egy külön előterjesztést e társulatot illető­leg már eddig is tettem volna, ha nem volna az az eset, hogy jelenleg épen tárgyalás alatt van azon törvényjavaslat és pedig már hosszabb idő óta, mely vonatkozik a tiszai társulatok viszonyai­nak rendezésére. Sokkal nehezebb most, midőn ezen törvényjavaslat tárgyalás alatt áll, külön tárgyalni valamely társulatnak viszonyait. Mert talán oly tényezők vétetnének fel a legnagyobb teher hordozásának megállapítására, mert kétsé­get nem szenved, hogy ezen társulat tagjai azon határig, meddig méltányos és a meddig birják a terhet, maguk hordják azt, melyek a törvénybe véglegesen nem vétetnek fel; vagy kihagyattak volna oly tételek, melyekre reflectál a törvény. Tehát most nehezebb volt közvetlenül e tekintet­ben előterjesztést tenni, mint ha ezen törvény­javaslat be nem nyújtatott volna. Egyébiránt a dolog lényege az, hogy több ne hajtassék ezen társulattól be, mint a mennyit tőle méltányosan lehet kivánni, de annyi behajtassék, mert a regie-kiadások viselését, melyek közé bát­ran lehet számítani a töltések fentartását, méltán lehetett ezen társulattól is kivánni. Ha most eze­ket nem viselnék és netalán egy későbbi törvény megállapítása következtében, minden társulat tar­toznék hordani, az esetben azon összegek, a me­lyek most nem fizettettek volna ki a társulat részé­ről, egyesülvén, még nagyobb tömegben nehezed­nének az illető társulatra. A fődolog, mondom, az, hogy több ne hajtassék be ezen társulattól jelenleg is, mint a mennyit hordani képes és e tekintetben a kellő érintkezés köztem és a pénzügyminister közt folytattatván, megállapodásra jutottunk és bizton hiszem, hogy nem fognak semmi oly össze­j gek követeltetni ezen társulat érdekelteitől, me­j lyek túlontúliak. Tudom, hogy a pénzügyminister részéről most sem kívántatik minden követelés behajtatni, csak azok egy része, de mondom, e tekintetben már most a megállapodás létrejővén a pénzügy­minister és a közlekedésügyi minister közt, nem gondolnám, hogy ezentulra okadatolt pana­szok merülhetnének fel. Egész positivitással a kivetések meneteléről azért nem tudok magam felelni, mert méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy általában véve a pénzügyi tartozások behajtása nem a közlekedésügyi ministert illeti, hanem a pénzügyministert és ha netalán a közlekedési vagy bármely minister által történnek előlegezések köz­ségnek, megyének, társulatnak, az a második esz­tendőben a rendes behajtás végett kiadatik a pénz­ügyministernek. Azt történt itt is. És mindazon intézkedéseket, melyeket netalán szükségesnek tartott az állam­vagyon behajtásának szempontjából, nem a közle­kedési minister adta ki, hanem a pénzügyminister. Ezeknek előrebocsátásával nagyon egysze­rűen felelek meg azon két pontra, mely az inter­pellátió tulajdonképeni kérdéseit képezi. Szándékozom-e a társulat ügyeinek rendezé­séhez haladéktalanul hozzáfogni? Hozzáfogtam régebben azon körülményeknél fogva, melyek következtében remélem, hogy nem sok idő múlva e tekintetben egy külön előterjesztést fogok tehetni a t. képviselőháznak. A második kérdés: szándékozom-e a pénz­ügyministerrel egyetértve az önhibáján kivül nagy bajba kevert birtokosság ellen elrendelt végre­hajtást megszüntetni ? A mint bátor voltam említeni, ezt minden nemére a követelések behajtásának nem Ígérhetem, de ígérhetem, hogy miután meg­állapodásra jutottunk a pénzügyministerrel e te­kintetben, nem fog olyan összeg behajtatni, mely erején túl lenne a társaságnak és alig haj tátik be azontúl, mint a mely, habár még nem a képviselő­házban, de a tiszai érdekeltek részéről a tiszai központi bizottság által elfogadhatónak vélelmez­tetik. Körülbelül a körül lesz, a minek behajtása igényeltetik. Ezzel megadván a kérdésekre a feleletet, ké­rem a t. házat méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Herman Ottó: T. képviselőház ! (Halljuk!) Nem vagyok meggyőződve arról, hogy hibát kö­vettem el, midőn ugy indokolásomban, mint inter­pellátiom szövegében akkép állítottam fel a dol­got, hogy a t, közlekedésügyi minister ur a pénz­ügyi ministerrel egyetértve ezen ügyben intéz­kedjék; mert egyáltalában oly természetű ügyek, minők a vízvédelmi társulatok ügyei, egyik és a másik minister hatáskörébe tartozik. így tehát | én a végrehajtásra nézve nem mehetek külön a

Next

/
Oldalképek
Tartalom