Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-313

313 országos «lég február 20. 1884. 13 [ képviselő urakat, kik a törvényjavaslatot a bizottság szövegezése alapján a tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta. Következik a részletes tárgyalás és pedig először a czím. Rakovszky István jegyző (olvassa a czímet, mely észrevétel nélkül elfogadtatott; olvassa az l.§-t). Elnök: T. ház! Annyira heterogén elemekből áll ezen szakasz, annyi különböző, az egyes megyék területeit érintő érdek van benne, hogy talán, ha nincs a képviselő urak közül valaki, a ki általánosságban kivan a szakaszhoz szólani, legczélszerííbb lenne azt pontonként felolvasni és aztán a szavazást szintén pontonként megejteni. (Általános helyeslés.) De a szavazás természetesen csak akkor történhetnék meg, ha minden egyes ponton keresztül mentünk. (Általános helyeslés.) Ha tehát van valaki, a ki az egész §-hoz általánosságban kivan szólani, méltóztassék észrevételeit előterjeszteni. Zsilinszky Mihály jegyző: Fröhlich Gusztáv! Fröhlich Gusztáv: Bocsánatot kérek, az igen t. elnök ur előadása folytán én most nem szólhatok ; mert ha jól értettem, pontonként fogjuk tárgyalni a szakaszt, tehát majd az illető pontnál fogok felszólalni. Elnök: Épen azért, minthogy a t. ház ezt látja czélszerűnek, jó lesz, ha az illető képviselő urak, a kik szólni kivannak s a kik előre feljegyeztették magukat, az illető pontnál szólalnak fel. Rakovszky István jegyző (olvassaaz i. §. első pontját). Földes Gyula: T. ház! A törvényjavaslat 1. §. 1. pontjában foglalt azon intézkedést, hogy Darus, Kiliti, Kisbodak, Lipót, Püski, Remete és Zselyi községek Mosonymegyébe átkebeleztessenek, a törvényjavaslat indokolása azzal ajánlja, hogy ez iránt Pozsonymegyével a tárgyalás befejeztetvén, az átkebelezésbe Pozsonymegye feltétlenül beleegyezett, hogy a közkorraányzati érdek az átkebelezést azért kívánja, mert e községek a Duna jobbpartján feküdvén, a közkormányzati közegektől különösen árvízveszély idején elzárva vannak, hogy Mosonymegye központjához közelebb feküdvén, saját érdekük is őket oda vonza. T. ház! Legyen szabad ezen indokolással szemben a tényállást röviden s a legnagyobb objectivitással felderítenem, Pozsonymegye törvényhatósága 1880. évi október 12-iki közgyűléséből a belügyministeriumhoz tett felterjesztésében egyenesen kimondotta, hogy a kívánt átkebelezést sem ő, sem az érdeklett községek nem óhajtják, hogy azt sem czélszerűnek, sem a közigazgatási nehézségek elhárí| tására vezetőnek nem tartják; kimondotta, hogy a legkülönösebb eljárásnak tekinti, mikor több egészen hasonló helyzetben létező községekről, mint p. a Győrmegyéhez tartozó s a Duna balpartján fekvő, tehát Győrmegyétől teljesen — ugy mint a mi szigetközi községeink — elzárt csilizközi községekről szb sem tétetik, midőn a Nyitramegyétől a Vág által elszakított és egészen a pozsonymegyei községek határaival bekerített Vágsellye, Vágkirályfa, Farkasd, Negyed községekről szinte nem történik intézkedés: miért kelljen épen Pozsonymegyének községeit a régi kötelékből ki és más megyébe átkebeleztetni. Igaz, hogy a minister ur leiratával, melyben recompensatióként Sellye és Szeredújvárosnak Pozsonymegyéhez való csatolását helyezte kilátásba, a megye törvényhatósága a recompensatió kérdésébe is belebocsátkozott s kimutatta, hogy a két községgel vesztesége kárpótolva nem lenne, de sem arról, hogy a községek érd ke az átkeblezést kívánná, sem arról, hogy a jó administratió ezt elkerülhetlenül szükségeiné, feliratában egy árva szó sem foglaltatik, sőt ennek épen ellenkezője. T. ház! Én mindenek előtt arra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, hogy Pozsonymegye az általános megyerendezés magasabb álláspontjára helyezkedett és nem is gondolta, hogy egyes dolgok igy kiszakítv.i tárgy altassanak és üttessenek el; mert ha ezt tudja, követte volna Nyitrauiegye példáját, mely a legszükségesebb, legeikerülhetlenebb kikerekítésre is, nem bocsátkozván a recompensatió vitatásába, azt válaszolta „területem nem adom". így Pozsonymegye nyilatkozatát csak egészében lehet tekintetbe venni, már pedig az nemcsak feltételes volt, oly annyira feltételes, hogy elesvén a promissum, el kell esnie a következtetésnek is, hanem voltaképen tagadó és csakis a kényszer hatását feltüntető. Különösen el kell esni azon következésnek akkor, midőn a Pozsonymegj^ébe átkebeleztetni kért nyitramegyei községekre mindazon indokok, melyek a törvényjavaslat szerint Mosonyba kebelezendő községekre felhozattak, még inkább és praegnansabbul állanak. Ezen községek kettejéről, nevezetesen Dejthe és Szeredújvárosról már a közigazgatási bizottság is kimondotta az átkebelezés elódázhatlanságát, de Vágkirályfa, Sellye, Farkasd és Negyed nyitramegyei községek a Vág jobbpartján tisztán pozsonymegyei községekkel bekerítve a nyitramegyei központtal különösen árvízveszély idején teljesen elzárva vannak, a Vágnak ezen községek határain átvonuló töltései nagyrészben Pozsonymegye külső járását is védik, tehát fentartásuk vagy elhanyagolásuk Pozsonymegye érdeke, vagy veszedelme; Pozsonynyal vannak egyenes vasúti összeköttetésben ugy, hogy a pozsonymegyei külső járás • szolgabirája ha Pered, Deáki vagy Zsigárdra rán-