Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-289
289. országos ülés jaunár 17. 18S4. ^j szüksége, azt hiszem, hogy meghallgattatást fogok nyerni". Én nem remélem t. ház, hogy a helyzet ily egészen sötét színben legyen, a mint azon t. egyén levele szerint ő azt véli, de ime, itt van a mi házunk t. elnöke, hát midőn ő ; közlekedési minister volt is és azóta is nekem önmagamnak szomorú tapasztalataim voltak a felől, hogy habár a legjobb indulat vezette is a volt ministert és igy azt hiszem a jelen ministert is, a miről meg is vagyok győződve, higyjék meg önök, legjobb igyekezetük mellett mégis megtörtént többször, hogy a hol idegen és magyar szakerők versenyeztek, azon okból, hogy a közmunka- és közlekedési ministerium magasabb hivatalnokai között még igen sokan voltak és talán ma is vannak olyanok, kik idegen országokból idegenekül hozatva ide be, természetesen azon befolyást, melyet maguknak szereztek az idegenek pártolására és azok előléptetésére fordították, a nélkül, hogy a minister tudná azt, hogy egy igen jeles magyar szakerő és versenyző szoríttatott háttérbe. Én tehát a jelen helyzetnek megismertetését azért tartottam szükségesnek itt a házban hozni elő, hogy meggyőződjék a minister ur a felől, hogy hát azok között a magyar szakerők között mily vélemény van még jelenben oda künn és ha én meg vagyok is győződve, mint említem, hogy e színezés sötét és ha én remélem is azt, hogy a minister ur ezek után meg fogja tenni azt, a mi a levélben van, t. i. a miben összpontosul felszólalásom veleje, remélem, a magyar szakerők meg is fognak nyugodni. Veleje tehát felszólalásomnak az, hogy kéljem a minister urat, hogy miután mégis ime ily panasz, ily aggodalom van, méltóztassék intézkedni az iránt, hogy minden a közmunka-közlekedési igen sokféle ágakban levő hivatalokra versenyzőknek összes bizonyítványai stb. tekintetbe vétessenek. Reménylem, hogy ezen kérésem azután nem is maradhat figyelem nélkül, hogy ott, a hol az idegeneknek és a magyar szakértőknek képessége egyenlően be van bizonyítva, mindenesetre az elsőséget a magyar szakerőnek fogja a t. minister ur alárendelt közegeinek adatni. Ez volt az, a mit a magyar szakerők érdekében kötelességemnek tartottam a t. minister ur figyelmébe ajánlani. Thaly Kálmán: T. ház! Sajnálom, hogy egy oly tárgyat kell előhoznom ezen tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával, mely tárgyról már több izben voltugyan szerencsém ezen t. házban szót emelni és ismételve hangsúlyozom, talán nem is egészen eredménytelenül, mindazonáltal ezen kérdés még ma sincs gyökeresen megoldva, a mi pedig oly fontos hazánk legvitalisabb érdekeire nézve és fontosabbá lett kivált most a szomszéd osztrák államnak elhatározott és már a jelen év folyamában életbe léptetendő intézkedései folytán, hogy ismét sürgős KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIV. KÖTET. szükségét látom annak, hogy ez a kérdés a parlamentben és épen e tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával szellőztessék. Értem a FelDuna szabályozásának kérdését. 1880-ban a költségvetés tárgyalása alkalmával már volt szerencsém egy részletesen kifejtett beszédben vázolni azokat a kalamitásokat, melyek a gönyő-dévényi Dunaágban fennállanak és a melyek nem localisok, hanem igenis a maguk kihatásában országosak, a mennyiben a magyar gabnának a nyugatra való legolcsóbb vizi utón való szállítását érdeklik. A magyar alföld ép ugy megérzi a kalamitásokat, mint az illető vidék. Az illető vidék kétszeresen, a mennyiben árvíz is dúlja földjét, de megérzi a Bácska és Bánát is, a mely gabonáját a németországi, délnémet, svájczi és franczia piaezokra annak idejében, például szeptemberben, mikor a viz a legsekélyebb, elszállítani eme miseriák miatt nem tudván és igy az európai piaezokra jókor meg nem érkezvén, az Amerikából óriási bőségben jókor odaérkezett gabona versenyét nem állhatja ki és ennek következtében milliókra menő a veszteség, a mit a magyar állam gabnatermelő közönsége a Felduna szabályozatlansága miatt szenved. Ezen Dunarész számos ágakra oszolván, a mely ágak úgyszólván évenként változnak, egészen délamerikai folyam állapotában van elannyira, hogy a hol ma fatörzsöket látunk vagy gabnaterniő földet, ott már jövőre vagy egy pár év múlva gőzösök járnak és viszont, a hol ma gőzösök járnak, az egy pár év múlva zátonysziget vagy talán szántóföld lesz. Nem akarom ezt részletesebben szellőztetni, de tényleg a Duna ily állapotban van. Sőt még roszszabbult a helyzet, a mennyiben az osztrák tartományok Bécs városa, Alsó- és Felső-Ausztria érdekeltsége tudvalevőleg 24 millió forintot szavazott meg az osztrák Duna szabályozására és ez mind inkább előrehalad. Már megjósoltam 1880-ki beszédemben, mikor szakértőkkel tanulmányoztam e kérdést, hogy a csalóközi Duna helyzete mindinkább rosszabb lesz az osztrák szabályozások következtében, hogy az osztrák átmetszések meggyorsítják a Duna folyamát a magyar államterületbe belépésénél és hogy az osztrák bevágásokból nagy mennyiségben lesodort kavics itt zátonyokat képez és nálunk a Csalóközben rakodik le és az ország legtermékenyebb vidékeit árvízzel borítja. Ez már bekövetkezett és be fog következni még nagyobb mértékben s ha a minister nem akarja, hogy az osztrák kavicsokból emelt pyramis legyen az ő emiéke, tennie kell valamit, mert valóban pyrandssá emelkedik a kavics, a hol lerakodik. Egy időben, midőn a Tisza-szabályozás és a Tisza-torkolat viszonyának kérdése volt szőnyegen, hydro-technikai szempontból ajánlottam a vaskapui szondátok szabályozását, hogy a magyar vizeknek módjuk legyen lefolyni, még tán, ha az 10
