Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-289
289. országos üiés január 17. 1884. 59 nek nem tartok. Kérem tehát a t. belügyminister urat, méltóztassék nyilatkozni, mennyiben vannak díjazva az államépítészeti hivatalok mérnökei az ily megyei munkálatokért. Tisza Kálmán ministerelnök: Egészen részletes válaszokat adni detaillek iránt hozzám intézett váratlan kérdésekre nagyon nehéz. A fizetést a mérnökök az állampénztárból veszik s ezért az összeg, a mely eddig a megyei dotatióban erre nézve foglaltatott, áthelyeztetett annak idejében a közlekedési ministerium tárezájába. Szerintem a mérnökök a megyei dotatiókból nem vehetnek más napidíjat vagy egyéb hasonlót, mint a mire a hajdani mérnököknek is igény ok volt. Tudom, hogy egyes esetekben egyes mérnökök túlmentek ezen; tudom, hogy ez iránt minden egyes esetben tárgyalások folytak a közlekedési ministeriummal és én azt hiszem, ha emlékem nem csal, mindannyiszor ugy lettek befejezve, hogy a megyei házi pénztár az illetéktelen fizetés alól felmentetett. Ezen eljárás fog bizonyára ezentúl is követtetni. Egyébiránt ezélszeríí lesz, ha a közlekedési és belügyministerium egyetértőleg erre nézve körrendeletet is fog kibocsátani, melyben tisztán praeelsiroztassék, hogy mi az, a mit ti mér- | nökök követelhetnek és erre, azt hiszem, az én t. társammal együtt ajánlhatjuk is magunkat. (Helyeslés.) Lükő Géza: Egészen megnyugtat, a mit a belügyminister mondott, csak azon észrevételem van, hogy azon tárgyalások alkalmával méltóztassék a figyelmet kiterjeszteni arra, nehogy egyes községek, mint positiv példát tudok felhozni, nagy megterheltetéssel illettessenek ily munkálatok által. Thaly Kálmán: T. ház! Midőn ismételve felszólalok, azt hasonló czélból teszem, mint az iménti kérdésnél, csak hogy ezen tárgy, a melyhez most szólandó vagyok, sokkal nagyobb gyakorlati fontosságú mint a másik volt és az ország igen számos vidékei, kivált határvidékei vannak ezen ügy által érdekelve. Ertem a határigazításokat, melyek a megyei községekben főispánok stb. mint ministeri megbízottak által hajtattak végre, vagy vannak folyamatban, átjőve a múlt évről, illetőleg a kedvezőbb időszakban tavasszal való elintézést várván. Értesülhetett a t. ház minden tagja, ha másból nem, a hírlapokból arról, hogy hazánk különösen kelet-déli táján, legelőbb a háromszéki fordulónál, továbbá Hunyadvármegyénél a Vulkán szoros körül nevezetes sérelmet szenvedett a rumán államfogíalási kísérletei által. Nem vitatom, mennyiben van joguk, mennyiben nincs a régi határmegállapítások zsinórmértékéhez képest az oláhoknak ezen foglalgatásokhoz, csak eonstatálom, hogy Magyarország határait kelet felől folytonosan háborgatások által kisér- \ lik kisebbíteni. A t. belügyminister ur ismételve határigazító bizottságokat küldött volt ki. melyek a bukaresti kormány küldötteivel együtt bejárták az illető területeket, de ugy tudom, hogy Hunyad vármegyénél meg nem egyezhetvén az oláh kiküldöttek kijelentették, hogy a maguk kormányától nincsenek oly mértékben felhatalmazva, hogy végleg határozzanak, hanem a bukaresti parlament fog dönteni részükről ezen ügyben. Ha ez így áll — a mint a hírlapokból olvastam, nem volt alkalmam máshonnan meggyőződést szerezni, ha nem igy van, a t. belügyminister ur lesz szíves megczáfolni — ha mondom, ugy áll a dolog, hogy az oláhok az ő parlamenti auctoritásukra hivatkoznak, nekünk jó figyelmeztetést adnak ez által arra, hogy a mi parlamentünk is gyakorolja jogát az ország határai megóvását illetőleg és pedig annálinkább, mert ez oly sarkalatos joga volt mindig a magyar törvényhozásnak, hogy, mint a belügyminister ur igen jól fogja iudni, hajdan az országgyűlés maga nevezett KÍ, határigazító biztosokat, Törökországot, Lengyelországot, Magyarországot, Ausztriát stb illetőleg, a mire a törvény számos példát szolgáltat és ezen hátárbiztosok referáltak a következő országgyűlésnek, így volt ez a helytartó tanács felállítása ideje óta is. Azóta is történtek a magyar országgyűlés direct elrendelése folytán országos határigazítások. Én azt gondolom, a magyar törvényhozás ebbeli jogát nem adta fel. Meglehet, hogy a mostani parlamenti kormány formáknak talán jobban megfelel az, hogy a belügyminister intézkedjék directe — nem vitatom, helyes-e ez vagy nem — de mindenesetre szükségesnek tartom azt, hogy a belügyminister ur legalább jelentést tegyen a parlamentnek, az országot ennyire érdeklő nagyfontosságú ügyek állásáról, különösen pedig, ha netán vitás terület átengedéséről van szó idegen állam részére, az a parlament beleegyezése nélkül természetesen semmi esetre meg nem engedhető. (ügy van!) Ezért szólalok én fel t. ház ez ügyben, figyelmeztetvén a t. házat, illetőleg a nyugati vármegyék t. képviselőit, kik mellettem fognak bizonyítani, hogy hazánk nyugoti részein is történnek, bár kisebb mérvtí, de folytonos határsértések vagy eltulajdonítási törekvések. Itt folyamok a határok, t. i. a Morva és Lajtha s minduntalan tapasztalja Szakolcza, lejebb Pozsony, mellette Sopron, hogy t, szomszédaink erős gátak és zúgok emelésével a Lajthát ugy vezetik, hogy elsodortassék a magyar terület egy része, mert természetesen a viz szakít és lerakodik, a túlsó parton, keletkeznek partnövekvések, szántóföldek vesznek el és szigetek támadnak, melyek vitásakká válnak és az osztrákok által occupáltatnak. így csipkedik lassanként határainkat nyugaton. így legközelebb J Sopron megyében Német-Ujfalu és Lajtha-Por8'
