Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

44 38S- szagos ülés január 16. 1883. latot. Én, lehet mondani, első parlamenti felszólalásomban már bátor voltam az agrár kérdés fontosságát hangsúlyozni. Hiszen azt a talán terhes szerepet voltam bátor maganm: válbdni, hogy az agrár és más reform-kérdésekben mint úttörő működjem ugy a parlamentben, mint a pártban: pedig akkor még az „antisemita" szó és;;;: antisemita párt nem létezett és mi történt ? az, hogy ezen reformok sürgetése érdekében kifejtett tevékenységemet annyira ellenszenvesen fogadták a t. képviselő urak, vagy legalább a párt vezérférfia, mint ma az aníisemitHniust. Ugy gyanítom, hogy tán ezen agrár reform körül kifejtett tevékenységem volt az, a mi annyira ellenszenves volt a párt némely vezérférüainál, mini; maga az antisemitismua. Másrészről engedjék meg megemlítenem, hogy épen az antisemita párt — melynek egyik szerény tagja vagyok, programmjába felvette az agrár törvényt is; és én ennek elvei, programmja mellett, rendíthetetlen híve, úttörője leszek egyszersmind a parlamenti reformnak is. Ha tehát Ugron képviselő ur szavai szerint a lapok mindennap eommuniquéket, kisebbnagyobb czikkeket közölnek arról, hogy a kormány élén álló férfiú alianceot keres a függetlenségi párt egyik tisztelt férfiával, erre kijelentem, hogy ezt az alianeeot nem kell keresni, mert hiszen ez már megvan, mert e tekintetben kezet foghatnak önök a ministerelnökkel és a ministerelnök ur önökkel {Derültség) és pedig nem esak a közigazgatási kérdésekre nézve, a mint a tudós világ által el van fogadva a manchesteri iskolára nézve, hanem az önök agrár, ipar és képviseleti, egyszóval összes belügyi politikájuk voltaképen nem egyéb, mint a manchesteri iskola politikája. Pedig bármennyire szerény tagja vagyok is a háznak, határozottan kijelentem, hogy nekem a manchesteri politika nem kell, akár Tisza Kálmán, akár Mocsáry Lajos, Hermán és Polónyi legyenek is a kormány élén. (ÉUnk derültség.) Higyjék meg önök, hogy a manchesteri politika a népnek sem kell. Engedjék meg, hogy a párt főprogrammjára nézve egy észrevételt tegyek rövid hasonlattal. (Halljuk!) Mit használ a rabnak vagy annak, a ki nem élvezheti szabadságát teljesen — mit használ annak a szabadság, ha nehéz betegség csiráját hordja keblében, ha elmulasztotta a betegséget gyógyítani akkor, mikor még ideje lett volna. Hiszen a nyomorék beteg, a halálra indult, szabadságát nem élvezheti. Azt vetették szemünkre, hogy mi a nép figyelmét el akarjuk terelni a főkérdéstől, az ország függetlenségétől. Nem, uraim. Máskép áll a dolog. Tudtomra a függetlenségi párt programmja a következő : Magyarország legyen szabad ország, melybe semmi más népnek beleszólása ne legyen , a mint ez a pragmatica sanctióban foglaltatik. E programmot igenis megtartották, de láttam, hogy különböző nemzetiségű s különböző pártirányban működő tagjai voltak a pártnak; monarchisták, republicanueok voltak benne; láttam, hogy még Mileticset is befogadták, mert nem sértette a párt programmját. És uraim, mit tettek önök velünk? minket kizártak önök azért, mert állást foglaltunk a zsidókérdésben. Önök a párt programmjának fölé helyezték a zsidókérdést. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Most befejezem ugy is hosszúra nyúlt beszédemet. (Halljuk!) Herman Ottó : A kedélyek felvidámítására. Simonyi Ivánl Tessék az eszméket megczáfolni, szívesen fogadom; nem tartom magamat csalhatatlannak, de valóban furcsának látszik előttem, hogy épen azon pártban, melynek sorában küzdök, melyben legtöbb őszinte ember van, mert legkevésbé van feszélyezve opportunitási és más factorok által, ha ezen párt vezérférfiai részéről folyton hallok ilyen szavakat: reaetió, szabadelvűséi, democratia, de ha ezen szavakat vizsgáljuk, látjuk, hogy ezek: egy „nesze semmi, fogd meg jól", hogy például a democratia alatt a pénzeszsák uralma és a zsidóság rejlik. Mi azt tartjuk, hogy a nemzet az a rab, hogy a nemzet az a beteg, sőt mi kimondjuk, hogy a mostani politika, melyet folytatnak, nem a 48-as dicső eszméknek folyománya. Őseink komolyan vették a szabadságot, egyenlőséget, vérzettek is érte. Mi azt tartjuk, hogy egy zsákutczában s egy örvény felé haladunk. Önök azt tartják, hogy a nemzet egészséges, önök azt tartják, hogy a rendszer igen jó, e rendszert tovább is kell követni, e rendszert, melyet az ipar, agrár és parlamenti reform-politika terén egy pár vonással illustrálni bátor voltam. Sőt mi több, én tisztelettel viseltetem az önök érdemei iránt, de nézetem szerint nem elég a zászlónak lobogtatása. Azt hiszi Madarász József bátyám, Irányi Dániel bátyám, hogy ezen parlamentarismussal ki fogjuk küzdeni az ország függetlenségét? Ha azon véletlen eset állana elő, hogy az országgyűlés többsége a függetlenségi párt nézeteit elfogadja, azt hiszik, teljesülnének is azok ? Nem, mert parlamentarismusunk semmi hatalmi hasison nem alapszik. A mi nézetünk az, hogy Magyarország legyen teljesen visszaadva magának. De mit lelne a szabadság istennője a független Magyarországon? Találna egy koldusbotra jutott, corrumpált. depravált nemzetet, egy nemzetet, mely minden külső nemzeti sallang daczára, melyet egy bizony os osztály oly nagyon fitogtat, kivetkőzött nemzeti géniusából. Bátor voltam ezeket röviden az ipar, agrár és parlamenti reform-politika felé való törekvésünk jelzéséül előadni, mi ezek nélkül önöket nem követjük s minthogy még a jóakaratot sem veszem | észre, sem a kormánynál, sem a belügyi tárcza ! előadójánál arra, hogy más útra akarnának térni,