Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-303
303. orezáa-os iüés febrnár 5. 1884. 335 De nem volt nézetem szerint helyes mód ez eljárás azért sem, mert félreértésre ad alkalmat s mert épen azt nem éri el, a mi a bevallott czélja, hogy széles körökben tudomásra hozassák. Hiszen ezen urak a dolog természete szerint nem jelenthetik ki nyilvánosan, mi volt a fejedelem nyilatkozata; semmi módja nincs a nagy közönségnek arról hitelesen értesülni és ha elhiszi, hogy igy történt, a t. ministerelnök ur hitelére hiszi el, mert a ministerelnök ur azt mondja, hogy nincs ugyan értesülve, hogy mi történt, de jót áll róla, hogy egyéb nem történt. Nem lett volna-e elég, ha a t. ministerelnök ur a koronának ezen demonstráló fellépése nélkül megmondja és kijelenti, hogy vette a kétségtelen bizalom jeleit a korona részéről és nem adni arra okot, hogy ugy tűnjék fel, mintha a korona demonstrált volna a tisztelt ministerelnök ur személye és politikája mellett, mint alkotmányunk szelleme szerint ez nem szabad, mint ezt tenni nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) Egyébiránt én egyre vagyok bátor a t. ház ügyeimét végül felhívni. (Halljuk! balfélől.) Árra, hogy Jókai t. képviselőtársam oly nagy őrömmel hivatkozott arra, hogy ki fogná pótolni ezt a kormányt és kétségtelen, nagy megelégedéssel vette, Iwgy a korona bizalmának jelei jelentkeztek. Ámbár higyjék el t. képviselőtársaim, hogy ezen kétely a t. ministerelnök urat nem bántja, melyet ő említett. Hiszen a t. ministerelnök ur nyiltan a házban demonstratíve megjelölte a maga utódját, gróf Szapáry Gyula igen t. pénzügyminister úrban. Nem egyszer demonstratíve mondta, hogy ő nyugalommal vonulna vissza már most a magánéletbe, mert gróf Szapáry pénzügyminister úrban oly utódot lát, kinek nyugalommal engedné át a kormányzást. (Mozgás jobbfelől.) Hát olyan nagy oka van Jókai t. képviselő urnak azt hinni, hogy a t. ministerelnök ur megváltoztatta nézeteit ? Vagy t. képviselőtársam elkeseredése csak onnan ered, mert ő nincs egy nézeten a t ministerelnök úrral?De bármint legyen is, csak egyetlen egy esetben lehet mondani és lehet tiltakozás nélkül elfogadni egy ministerről nem azt, hogy pótolhatatlan, hanem azt, hogy nehezen pótolható. Én nem örömmel mondom, nem látom és nem láttam, hogy « t. ministerelnök ur ehhez a módhoz nyúlt volna. Ha a korona bizalmát, demonstrálni akarja ebben a házban, van annak egy sokkal kevesebb gyanú által kisérhető, egy sokkal komolyabb, egy státusférfiúhoz meggyőződésem szerint, sokkal illőbb módja s ez az, mikor olyan kérdésekben, melyeket mindenki helyeseknek, szükségesnek tart az ország érdekében, de melyekről joggal, vagy nem joggal azt mondták, hogy a helyes kezdeményezés akadálya a korona akaratában van, ha az olyan minister ilyen kérdésekben az ország szükségleteinek megfelelő KÉPVH. NAPLÓ. 1881-84. XP7. KÖTET. kezdeményezéssel lép a ház elé: az ilyen tények általi demonstrálása a korona bizalmának sokkal többet ér annál, mint a mit négy fal közt nyújtanak s miről nem tudjuk, minő áron lett elérve és minő politikára megnyerve. Ez a neme a korona bizalma demonstrálásának, ily kezdeményezések utján az, melyre egy komoly államférfiú vágyakozhatik. De midőn egy oly határozati javaslatot kapunk még ezen kérdésben, azt látjuk, hogy abban nincs vezércsillag, mely után valaki hajóját irányozhatná, hanem legfeljebb egy bolygó fény, mely politikai ingoványokba vezet, ilyen határozati javaslatot, bármilyenek legyenek ama bizalom kétségtelen jelei, én részemről elfogadni nem fogok. (Élénk helyeslés balfélől) Elnök: Körösi Sándor kivan személyes kérdésben szólni. Körösi Sándor: Személyes kérdésben és szavaim értelmének helyreigazítása végett kérem a t. ház szíves meghallgatását. Annyival inkább reménylem azt kinyerhetni, mert t. képviselőtársam beszéde folytán kérek szót, a ki maga ezzel a joggal itt a házban legtöbbször szokott élni. Ázt állította a t. képviselő ur, hogy én beszédembe beleértettem a ministerelnök ur által beadott indítvány második részébe, implicite mindent. Engedelmet kérek, én implicite nem értettem mindent, mert ha mindent értettem volna, akkor a t. képviselő ur indítványát, azt a félig Noth-Civilehe, félig egyházi öszvérfélét (Élénk derültség) is beleértettem volna. Én pedig e házasságot nem értettem bele. Beleértettem tisztán a kötelező polgári házasságot, mert ez nincs onnan kizárva. A t. képviselő ur pedig jól tudja, hogy a mi nincs kizárva, az ott is lehet. (Derültség.) Személyemre vonatkozólag azt méltóztatott mondani, hogy én e háznak búcsúzó tagja vagyok. (Derültség.) Ha saját akaratomból teszem azt, akkor csakugyan búcsúzó vagyok, de ha választóim akarják azt, akkor meg búcsúztatandó vagyok. De ha elbúcsúztatnám is a választások alkalmával, a mi megtörténhetik más képviselő úrral is és ha debreczeni választó polgártársaim elbúcsúztatnának a képviselői állástól, biztosíthatom a képviselő urat, hogy a megürülendő j ózsefvárosi képviselőségre nem fogok újra concurrálni. (Élénk derültség.) Szilágyi Dezső: Azt a kifejezést, melyet képviselőtársam, ugy látszik, zokon vett, t. i, hogy azt mondtam, búcsúzó tagja, félreértette. Nem arra az eshetőségre czéloztam, a melynek mindnyájan alá vagyunk vetve; én épen ugy, talán nagyobb mértékben, mint bármely tagja a háznak, hogy t. i. nem jöhet fel, hanem czéíóztam arra, a mit magán I beszédben többször említett a t. képviselő ur, hogy 49