Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-287

287. ©magos ülés január 15. 1884. 33 tik az által, a mi tegnap történt. Ugyanis, mikor | tegnap a budgetet bár egyhangúlag, de hallgatag elvetettük, ez oly különféle magyarázatokra szolgáltatott alkalmat, hogy részünkről szükségesnek tartom a következő nyilatkozatot tenni. (Halljuh!) A ki nyugodt szemlélője volt a tegnapi ülésnek, a melynek hidasa még most is észlelhető az igen t. ház tagjain, az igen jól tudja, hogy a tegnapi izgalmas pillanatokban igenis háttérbe szorult egy másik kérdés elől a budgetnek oly fontos tárgya. Természetes volt, hogy ily pillanatokban nem akarta senki ismételni a falra borsót hányásnak hálátlan munkáját, annál kevésbbé, mert mindenki tudja, hogy a budget-vita vagy az appropriatio elég alkalmat nyújt bárkinek, hogy az egész budgetet eleitől végig megvitassa és ellennézeteit kifejtse. Hogy a budget általános tárgyalásának tegnapi elkerülése némi bizalmi színezetet ölthetett, annál meglepőbb, mert, habár hozzá vagyunk szokva az erős példákhoz, mégis, a ki nyugodtan gondolkozott, lehetetlen, hogy azon ellenzékről, mely az ezen budget fedezetéül szolgáló három milliós adóemelési törvény ellen oly határozottan küzdött, mást tételezzen föl, mint hogy az e födözet alapján készült budgetet el nem fogadhatja, (ügy van! a baloldalon.) így tehát annál kevésbbé lehetett eljárásunkat ekként értelmezni, mert ha körültekintünk az országban és a viszonyokat mérlegezzük, vagy ha a szomszédba, Horvátországba nézünk, a hol látjuk, hogy oly törvények alapján, melyeket az ellenzék határozottan ellenzett, oly viszonyok fejlődtek, mint a minőket észlelhetünk; a ki tudja, hogy az ország belsejében oly állapotok vannak, a melyek mindenkit csak aggodalommal töltenek el, (ügy van! a baloldalon) az be fogja látni, hogy egyáltalán nincs indok arra, hogy ha eddig létezett volna is bizalom az ellenzékben a kormány iránt, e bizalom most növekedjék, sőt inkább mindez ahhoz járul, hogy a bizalom elölessék benne* (Tetszés a balon.) Nem keltheti fel bennünk a bizalmat a pénzügyi bizottság jelentése sem, a melybén, hogy egy példával éljek, bizonyos tragicomicus hasonlatosságot látok azon felhívásokkal, a melyekben a vidéken szereplő színészek a publicumot mindig új meg új előadásra fokozott ígéretekkel csalogatják, hirdetvén, hogy ez igazán a legeslegutolsó előadás lesz. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hasonló elbánásban részesül itt a t. képviselőház, mert a pénzügyi bizottság évről évre inti, kéri. figyelmezteti és fenyegeti is némileg a kormányt a takarékosságra, mindig újra meg újra kiemelvén, hogy csak most, még ez egyszer szavazza meg az összegeket, melyet állítólag a normál-budget, a fixirozott normál-budget helyreállítására szükségeseknek tartatnak s a melyeknek eredményeként az új budgetben mindig évenkinti annyi meg annyi változó milliónyi nem megtakarítás, de új deficit KÉPVH NAPLÓ. 1881—-84. XIV. KÖTET. szerepel, (ügy van! a baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, ezen rövid indokokban kellőleg igazoltam és kifejtettem, hogy a tegnapi eljárás megítélésében félreértés forgott fenn és hogy igen t. elvtársaim és én is bizalmi kérdésnek tekintvén e tétel megszavazását, azt el nem fogadhatom. (Helyeslés a baloldalon.) Szalay Imre : T. ház! Azt hiszem, szükségtelen kijelentenem azt, hogy én semmi néven nevezendő kormánynak, mely a 67-ki alapot elfogadja, rendelkezési alapra, vagy bármely czímen is semmit meg nem szavazok. Miután szükségtelennek tartom ezt bővebben illustrálni, más indokokat szándékozom felhozni arra nézve, hogy miért tagadom meg a ministerelnök úrtól különösen. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A ki a Magyarországban utóbbi időben történteket ismeri, észre vehette azt, hogy a kormánynak ezen rendelkezési alap, hogy ugy mondjam, kés a kezében, ép úgy, mint a gyereknek és annak nem kerülhette el figyelmét az, hogy a vidéki lapok kisebb-nagyobb része mindig bizonyos sugalmazott ministeriális „T" és más betűs czikkekkel özönöltetik el. És ha politikai részletekben maradt volna ezen czikkek sugalmazott iránya, talán nem volna veszélyes. Hanem most midőn újabb, mozgalmak támadtak, melyet a zsidókérdés néven ismerünk, már feltűnő, hogy e czikkek mindig sűrűbbek és folytonosan a leghatározottabb philosemita irányban működnek. Megengedem, hogy a t. ministerelnök ur ebben a kérdésben ily irányt követ, mint a sugalmazott czikkek iratnak, de engedje meg azon meggyőződésem kifejezését, hogy mégis azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur is, ép ugy mint párthívei, úgy titokban, nem hiszem, hogy szeretné a zsidókat. (Derültség.) És ezen hitemben meg nem gyöngít engem addig a ministerelnök ur, mig meg nem érjük azon roppant épületes dolgot, midőn valamelyik megyébe főispánná zsidót fog a ministerelnök ur kinevezni. Mondom, ezen czikkek Íratására szükséges rendelkezési alapot nem szavazhatom meg, mert én Magyarország jól felfogott érdekében azt tartanám, hogy a ministerelnök ur már egyszer gondoljon arra, hogy ezen kérdésben, a mely másfél év óta foglalkoztatja a közvéleményt, bizonyos elhatározó megoldás initiáltassék a törvényhozásban. Miután már ezen dologról szóltam, engedje meg a t. ház, noha nem szeretem azok példáját követni, a kik mikor valami mondatik e házban, csak a következő napokon felelnek rá, engedje meg nekem a t. ház, hogy néhány megjegyzést tegyek a Mocsáry és Gruber t. képviselő urak által tegnap elmondottakra; teszem pedig ezt azért, mert elég indokom van, hogy elmondjak arra némelyeket, a melyeket elmondhattam volna az általános budget tárgyalása 1 folyamán, ha az oly röviden nem lett volna be5