Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-303

378 303. országos ülís február 5. 1S84. mány összes múltja, a gazdasági kiegyezés és a legnagyobb politikai kérdések felett értekezés tartatott, ha valaki — mondom — a vitának tárgyát ebből a heves légkörből a megfontolás hűvös legére akarja visszavezetni, az alig számíthat arra, hogy a vita tulajdonképeni tárgya iránt, a reformkérdés iránt, ebben a házban érdeklődést ébreszthessen. Valóban miről van most szó; és ha ezen néhány napig tartott vita után visszatekintünk, mit kell a kormánytól követelnünk ? Tény az, hogy ez a törvényjavaslat, melyben a házassági jog reformjának kezdeményezése foglaltatott, megbukott, megbuktattatoít minden oldalról és ha különböző oldalról kesergést hallunk a felett, hogy az egyszersmind a haladás, a reformok egész vonalon való megbukásának napjává ne váljék, akkor a főfeladat nem abban áll: mindennemű idegen kérdésekkel bonyolítani a dolgot; a főfeladat mindenekelőtt a kormány teendői iránt tiszta képet alkotni. A törvényjavaslat elvetésével egy — gondolom ~- mindenki előtt világos volt. És ez az egy az: hogy ezen az ugy is búcsúzó és haldokló házban ebben a kérdésben több kezdeményezés nem történik: egy határozatra e ház részéről a jövő reform iránt semmi szükség nem volt, mert hoszszas vita után megszületett ennek a háznak egy határozata Irányi Dániel t. képviselő ur által ajánlva, mely túlnyomó nagy többséggel, a túlsó oldal túlnyomó részének is hozzájárulásával meghozatott és ezen határozat a jövő irányt lényegében megjelölte. Nem a házra hárul tehát ebben a helyzetben a kötelesség, a kormánynak volt itt mindenekelőtt kötelessége és én nyíltan kimondom t. ház, hogy felfogásom szerint a kormány előtt két ut állott. Ha a kormány azon az utón akart menni, a melyre nyilatkozatai, pártjának kijelentései, eddigi hivatkozásai késztették, ha — mondom — a kormány azon az utón akart menni, akkor a kormánynak mindenek előtt egy határozott és nyilt nyilatkozatot kellett volna arra nézve tenni, hogy nem ejti el az egész reformkérdést, hogy ugy fogja fel ma is a problémát, a mint azt mindig hirdette, hogy az neki a jövőre nézve is határozott irányt fog kijelölni. Ha ezt teszi a kormány, ugy a reformkérdés kezében erősen és biztosan áll és akkor, de csakis ekkor, van jogosítva a kormány azt mondani: már most kívánom, hogy ebben a kérdésben támogassanak mindazok, a kiknek ismert, vagy nem ismert meggyőződése szerint a kérdés megoldását helyesen fogtam fel. Vagy volt egy más ut is a kormány előtt. Ugy lehetett felfogni azt, a mi történt, mint a kormány állásának megrendülését és ebben az esetben nem az volt a fők érdes, a mivel Hegedüs t. képviselő ur kecsegtette a házat, nem az volt a főkérdés: a veszedelemben levő reform ügyében egy határo| zott politikát hirdetni, hanem, ha ugy fogjuk fel, a | főkérdés abban állott, hogy a kormány ingadozó állását megerősítsék. Hegedüs Sándor: A főrendiházét í Szilágyi Dezső: Ne szörnyűködjék olyan nagyon a t. képviselő ur, mert ha oly fájdalmas hangon, mihez hasonlót csak a zsoltárokban találok, mikor a zsidók a babiloni vizeknél keseregtek, kesereg a t. képviselő ur azon, hogy elesett a liberalismus ügye és porrá tört és azt mondja, hogy a t. ház nem érti hivatását: akkor azt kérdem, hogy ha igazán ez fekszik szivén a t. képviselő urnak, miért nem kérdi meg a kormányt és mért nem fordul a kormányhoz, a háznak, a reformnak, a többségnek vezéréhez, hogy ő tartsa fenn azon ügyet, melyet annyira szivén visel ? És ha a kormány nyilatkozatait veszem alapul, azt kell hinnem, hogy ha volt valamely időpont, egészen higgadtan és hűvösen tekintve a dolgot, mikor a világos határozott kezdeményezés szükséges is volt, lehető is volt, én azt hiszem, hogy azon felfogás szerint, melynek a t, képviselő ur kifejezést adott, itt volt az ideje, mikor ezen törvényjavaslat mellett, mely ma mint elhibázott politikai kezdeményezés általánosan elejtetik — é.s helyesen — harczba vitettek Magyarország reform-fejlődésének legbecsesebb elvei: akkor, ha határozott irányt képvisel, nem egy jó engesztelő jámbor öreg szerepét kell átvenni, mint tisztelt képviselőtársam Jókai javasolta, (Derültség) mert azzal elkésett; kétszer kisértette meg a harezot és mikor másodszor megbukott, akkor jött Jókai és azt mondta: béküljünk meg a harez előtt az ellenséggel. (Élénk derültség baJfelól.) Ha maga a kormány s megengedem, kivüle még a viszonyok is elvi fontosságúvá tették e kérdést, ha nem üres hang az, minek kifejezést adott Hegedüs t. képviselőtársam: akkor gondolom, nem arra volt szükség, hogy egy haldokló és kimúlásban levő ház még egy enuntiátiót tegyen, hanem arra volt szükség, hogy a mi nem változik és marad, a mi legeminensebb képviselője az eddigi politikai iránynak, a kormány tegyen világos, határozott enuntiátiót: t. i. reformokat akar keresztülvinni és nem akarja azokat mindenféle kérdéssel összebonyolítani, hogy a közvélemény figyelmét megölje felette, annak határozott és világos enuntiatióra van szüksége. És minden túlzás nélkül mondva, a kormány ezt, ha saját vallomása igaz, pedig nincs okom kétkedni, hogy igaz, képes volt tenni. A kormány maga mondja, de ugy is van, bírja a többség bizalmát, egy vezethető többségét, egy néha körben vezethető többségét. (Élénk derültség a baloldalon.) f Ez a kormány megjelen és azt mondja, ő FelI sége bizalmának legeclatánsabb jelét nyerte. | Hiszem. És gondoskodott a kormány, hogy ez tud-