Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-303

303. országos ülés február 5. 1884. 373 mint gondoskodni az anyakönyvek szabályszerű vezetéséről, ha kell az ország minden részében, vagy ha kell egyes helyeken a viszonyok szerint, de gondoskodni általában és nem csinálni belőle zsidókérdést ? A kormány azonban zsidókérdést csinált belőle és csupán a zsidó rabbik által roszszul vezetett anyakönyvek tárgyában törekedett rendszabályokat életbe léptetni. így van az elemi oktatással is. Hiszen az ország nagy részében sok zugiskola van, néhol semminemű iskola sincs; vannak oly tanítók és pedig épen a keresztyén felekezeteknél, a kik sem imi, sem olvasni nem tudnak, de azért a cultusminister ur intézkedéseiben csakis a zsidó zugiskolákról volt szó. Tehát ismét extra intézkedés zsidó specialitás, így van ez a házassági jog szabályozásával is. Élő és régóta érzett szükség azon százféle házassági jogviszonyok egyöntetűvé tétele, mely a házassági jog terén uralkodik Magyarországon; másképen Erdélyben, másképen Magyarországon, másképen a katholikusoknál, másképen a protestánsoknál és még ezeknél is többféle képen, másképen a zsidóknál és másképen a vegyes házasságoknál. Mi lett volna helyesebb és kötelességszerűbb mint akár polgári házasság, akár nem annaknevezve, de lényegileg hasonló intézkedéssel egyöntetűvé tenni Magyarországon a házassági jogot? De a kormány nem ezt választotta. Nem, hanem az antisemitizmus szenvedélyeinek különben is felizgatott napjaiban csinált egy zsidó házassági jogot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy az eredmény ilyen lett, ki csudálkoznék azon. De én megjegyzem és ezt vegye tudomásul Istóczy képviselő ur, hogy én a magam részéről már felfedezte :>. és ez meggyőződésem, hogy ezen éveken át folyó intézkedéssel a kormány és annak elhibázott politikája volt az, mely — bocsánat a banális hasonlatért — a piaczról haza hozta a sok zöldséget és baromfit, melyből az antisemiták kotyvasztották azt az ételt, melyet antisemitismusnak neveznek. (Elénk derültség.) IstÓCZy GyÖZÖ I S a melyet önök esznek meg. (Nagy derültség.) Eötvös Károly: És ha semmi más nem bizonyítaná azt, hogy én aligha közel nem járok felfogásomban az igazsághoz, bebizonyítaná többek közt az a körülmény is, hogy Istóczy t. képviselő ur és barátai hálájukat mindig mindennap következetesen kimutatják a t. kormány iránt, azzal, hogy ők intézik a legszenvedélyesebb harezot és folytatják a függetlenségi párt ellen. (Igaz! a szélső baloldalon. Széll György: Nem igaz ! Igaz ! a szélső balon. Széll György : Nem igaz ! Igaz! a szélső baloldalon. Széll György: Nem igaz! Igaz! a szélső baloldalon. Széll György Nem igaz!) Széll György t. képviselő ur 4-szer vagy 5-ször mondotta azt, hogy nem igaz, a mit én állítok, azon erős kételyben önmaga iránt, hogy egyszeri mondására aligha hiszem én is el, más is. (Derültség balfelől.) T. ház! Ha végig gondolunk azon, hogy a t. kormány mit csinált azzal a törvényjavaslattal, melynek temetésén vagyunk most itt, hogy miért vette azt elő épen ezen időben, miért bizta annak előtérj esztéséts képviselőházi és főrendiházi védelmét épen Pauler igazságügyminister úrra? Hiszen a t. ministerelnök ur azon nagyon sokszor mindenki által tapasztalt s általam különösen tisztelt éleslátásával, melynek ő annyi tanúbizonyságát adta, jól tudta, hogy ha a t. igazságügyminister ur védelmére bizza, akkor e törvényjavaslatból törvény soha sem lesz. (Derültség balfelöl.) De azért én nem merem, nem akarom a t. ministerelnök urat vádolni azzal, hogy talán épen ezért bizta Pauler igazságügyminister úrra a dolgot. Nem, de állítom azt, hogy két alternatíva közül egyik igaz: vagy t. kormány maga is számított arra, hogy e törvényjavaslat bukni fog, tehát egy nem egészen őszinte politikát űzött akkor, mikor azt előterjesztette, hanem csak egy hálás anyagot akart ezzel is az antisemita uraknak rendelkezésére bocsátani; — vagy pedig nem tudta, hogy e törvényjavaslatnak ez lesz a sorsa, de hát ekkor minő éleslátásról, minő bölcsességről tesz ez tanúságot? Azt mondja Jókai t. képviselő ur: „az utóbbi az eset". Elhiszem én is, hogy a kormány nem tudta mi lesz következése. De akkor legyen készen a kormány arra, hogy az az agitátió, mely az ő védszárnyai alatt kezdődött ezelőtt pár évvel, mely már hullámainak sodrába bevont igen sok hatalmas tényezőt, igen sok osztályt és igen sok szenvedélyt, még tovább is fog menni s a t. kormány előrelátásának, politikai bölcsességének, talán politikai őszinteségének is hiányát aránylag még szomorú jelenetekkel fogja bizonyítani. Azt mondja tegnap Jókai t. képviselő ur: nehéz dolog az a polgári házasság, nehéz volt az Francziaországban is, Olaszországban is, de a legnehezebb lenne nálunk. Azt monda, hogy meg kellene küzdenünk először a protestánsokkal, a kik nem engednék a maguk házassági elválhatóságát; meg kellene küzdenünk a magas clerussal, a mely meg nem engedné maga elválhatatlanságát, meg kellene küzdenünk a conservativ mágnásokkal is, tehát három oly hatalommal, a melylyel — beszédének legalább ez volt hangulata — megküzdenünk beláthatatlan időkön át alig czélszerű. És midőn egész komoly lélekkel elgondolkozik ezen küzdelem eshetősége felett, azon felkiáltásban tör ki, hogy ha ezen hareznak nem az lenne a vége, hogy ebből a szabadelvűség jön haza győztesen, hanem ha e cnlturharcznak az lenne a vége, hogy ebben a szabadelvűség elbukik, hát mi történnék akkor ? Jókai Mór t. képviselő ur tanúja, sőt tényezője is volt azon jelenetnek, a mely 1873. június