Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-303

370 303. országos ülés február 5 1884. szemről sem ezen jogot, hogy mint egyike azoknak, a kik e nyilatkozat véleményét osztom, az ily módon construált vádakat visszautasítsam. {Helyeslés a szélső balon.) Még egyet vagyok bátor igen röviden megjegyezni. (Halljuk! a szélső balon.) Ez arra vonatkozik, hogy egy tekintetben a t. kormány és többségnek eljárási módszere tökéletesen megegyez az antisemitákéval. (Halljuk!) Az antisemitáknál is benne van a programmban az iparszabályozás, azután a váltóképesség megszorítása, vagy pl. a polgári házasságról beterjesztett javaslat elvetése. Mind ezek zsidókérdés gyanánt voltak odaállítva és ezzel az a veszély hárittatik a polgárokra, hogy ezen működés által eltereltessék a figyelem a bajok okairól. Azt az igen t. kormány és pártja is tudja, hogy bizony nagyon sok panasz sóhajtoz e nemzet kebelén; azt az igen t. kormány és pártja is tudja, hogy roppant terheket rakott e nemzet nyakába: azt az igen t. kormány és pártja is tudja, hogy csak a legnehezebb önmegtartóztatással tűri a nemzet mindazon keserves áldozatokat, melyeknek tárgyául oda van dobva. De azért mindig azt mondja, hogy ne hallgassatok azokra, a kik nektek a baj okát megmutatják, a kik Magyarország ezredéves történelmi múltját tekintik és az ott kijelölt alapon akarnak haladni, ne hallgassatok azokra, kik azt mondják, hogy addig a nemzet erős, virágzó nem lehet, mig önállóságának tényezői birtokában nem lesz. Elterelik a figyelmet és ha pl. az iparkérdésről van szó és bajokat hangoztatunk, azt mondják, igaz, baj van, segítsünk az ipartörvény revisiójával; ha gazdasági bajokról van szó, azt mondják, hozzunk be egy kisflisztvámot és más effélékkel akarják elterelni a figyelmet a lényegről. E nyilatkozatban ezt is határozottan ellenezzük és arra utalunk folytonosan, hogy nem fejlődhetik gazdaságilag sem a nemzet addig, mig ezen politikai rendszert magáról le nem rázza (TJgyvan! ügy van! a szélső balon.) és ezenmeggyőződésben élve egyszersmind hangoztatjuk azt, hogy ezen czélra vezető útjában mindig a szabadéIvűség pályáján haladjon. Ezt a szabadelvfíséget tanúsították azok, kik velem együtt nem fogadták el a javaslatot az első alkalommal sem és ezen szabadelvűség követelményének tanújelét adom most is, midőn kijelentem, hogy a t. ministerelnök ur határozati javaslatának második részét nem fogadom el. (Hosszas élénk helyeslés és éljenzés a szélső balon.) Eötvös Károly: (Halljuk! Halljuk!) T.ház! (Halljuk!) Mielőtt a t. ház kegyes engedelmével a szőnyegen levő tárgyhoz és azon kérdésekhez, melyek e tárgygyal több -^kevesebb erőszakkal összekapcsoltattak, hozzá szólanék, egy megjegyzést kell tennem azon kijelentés ellenében, a melyet tegnap e padokon Gruber János t. képviselő nr tett. (Halljuk!) 0 ugyanis ismételt ízben, mint hallottam is és mint a gyorsírói jegyzetekben is láttam, ismételt ízben magát katholikus képviselőnek mutatta be itt a t. házban. Határozottan és ismételve panaszkodott a fölött, hogy a katholikus vallást, az ő vallását, itt egyes képviselők e vita hevében bántják. Panaszkodott, hogy bántják akkor, a mikor a zsidók részére is általános jogegyenlőséget követelnek és bántják különösen azok, a kik ily jogegyenlőséget követelnek. Alig van jogom s csakis a t. ház kegyes engedelmével tehetem, emlékeztetni a t. házat arra, hogy nem ily természetű, de ehhez mégis közelálló természetű különös jó tanácscsal szolgált nekünk házunk t. elnöke is, reflectálván Dárday t. képviselőtársam szavaira és intvén bennünket, hogy a valláshoz ne nyúljunk, a vallás dolgáról oly hangon, mint Dárday képviselő ur, ne beszéljünk, mert akkor a vita elkeseredetté fog válhatni. T.ház! Ha itt bárki vallásokról, illetőleg a katholikus vallásról akár ócsárlólag, akár kicsinylőleg, akár birálólag nyilatkozott volna, mindezen felszólalásoknak és szemrehányásoknak helyét látnám. E házban igenis ócsároltatott pár év óta és következetesen ócsároltatik és gyaláztatik egy vallás és ócsároltatnak annak követői, de az nem a keresztény vallás és annak egyik árnyalata és felekezete sem, legkevésbé a római katholikus vallás, mely iránt mindnyájan, bármely vallást kövessünk is, mint vallás iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetünk, azon tisztelettel, melyet nagy tekintélye és nagy történelmi múltja és azon lelkinyugalom, melyet híveiben támaszt, igényel. De itt szó volt a magas klérus tagjairól, szóvolt azon papságról és lelkészekről, a kik bárminő felekezethez tartozzanak, hivatással, vagy hívatlanul a politika mindennapi küzdterén állnak és velünk szemben és együtt felveszik a harczot. A katholikus egyház érdeke és a vallás szentségének érdeke nem egy és ugyanaz (Helyeslés a szélső balon) s a valódi hypokrizis és ámítás gyakran volt az, hogy csak a papság állott előtérben és a vallás szentségének érinthetlenségévelakarta magát körülvétetni. (Tetszés a szélső balon ) Midőn egyáltalán nem a vallásról és annak szentségéről beszélünk, hanem azokról, kik a vallást és annak szentségét szolgálják, de gyakran önzéssel és saját érdekükben még azon vallás igaz érdekének ellenére is és midőn a főrendek nuntiuma van tárgyalás alatt és midőn a méltóságos főrendiház kebelében egy oppositio alakult meg, melynek legtekintélyesebb elemét Magyarország katholikus főpapsága képezi, az a főpapság, mely ősi alkotmányunknál fogva birván a jura comitiorum-ot, ott ül hivatásszerűleg, hozzá szól, mint bármelyikünk és miután mindegyikünk szava kritika alá vonható, még a mieink is különösen, kik a nép választásából s nem pusztán isten különös kegyelméből vagyunk itt és midőn legélesebb, a legmegérdemeltebb kritika alá vonható magának