Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-302

302. országos ülés febrná 4. 1884. 345 felsőház, mely a társadalom-fentartó elemek színejavát egyesíti magában. Azt mondják ugyan t. ház, hogy a felsőház ezúttal az igazi népérzületet képviselte. Azt hiszem, még a képviselőháznak sem hivatása az, hogy pillanatnyi népáramlatokat képviseljen, ép ezért töröltetett el az utasítás adásjoga; a képviselőháznak is csak az a feladata, hogy a nemzet állandó hangulatát hozza kifejezésre. Egy felsőháznak feladata épen csak az lehet, hogy teljesen emancipálva a közvéleménytől, a nemzetnek állandó érdekeit, a nemzeti létnek nagy törvényeit érvényesítse. S ncm-e az a legkülönösebb tünemény, a mely megdöbbentheti a felsőház tagjait, hogy olyanok, kiket általában a rendes nemzeti pártélet kitagadott, hogy ugy mondjam, en fants perdukkről jubilálnak a főrendiház határozatának. Ugyanaz a lap, a mely megindulásakor hat hétig frakkos bandának, az utonállóknál gonoszabb esistentiáknak nevezte a mágnásokat és ezzel az ismeretes zavargásokat idézte elő a hatvani utczában, ugyanaz most porba hunyászkodik a mágnásosság fölkelő glóriája előtt. Mirabeauknak és G-rachusoknak nevezi őket, persze elfelejtve azt, hogy ezek aristokratiák voltak ugyan, de saját pártjuk érdeke ellen vezették a népet. Nekem is igazi meggyőződésem az, hogy Magyarországnak feltétlenül szüksége van a históriai aristokratiára, de ép azért ha meggondolom, mennyi feladat van, mit hazánkban csak az aristokratiával lehet teljesíteni, hogy a magyar demokratia mily sok gyarlósággal bir, lehetetlen ezen szigorú mértéket az aristokratiának jelenlegi magatartására nem alkalmazni. De t. ház, midőn a népre hivatkoznak, engem, megvallom fájdalmas gondolat ragad meg. Istóczy Győző képviselő ur egész határozottsággal kimondja a képviselőházban, hogy bár itt kevesen vannak, ott künn annál számosabban. Es mint egyenes feladatául fogadja el, hogy neki kell az ellenzéket reformálni és ő fogja ezen függetlenségi pártot kiküszöbölni közéletünkből. Istóczy GyÖZÖ: Ezt nem mondtam. Csak a zsidóbarát képviselőkről szóltam. Mezei Ernő: Mondom t. ház, fájdalmas gondolat ragad meg. Hiszen ezt a népet nekem is kellene ismernem, még pedig személyes helyzetemnél fogva, leginkább épen az oldaláról kellene ismernem, a melyet most valódi jellemének állítanak. Eszembe jutnak mindazon jelenetek, a midőn az én egyszerű szavamra láttam a lelkes felbuzdulást és részesültem a szeretet és ragaszkodásnak minden jeleiben; pedig nem tettem egyebet, minthogy hivatkoztam elvbuzgóságomra és azon meggyőződésemre, a melyet a közéletben, mint iró, következetességgel szolgáltam. Hát csakugyan megváltozott volna a nép jelleme, azé a népé, a mely oly szerencsésen egyesít magában KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIV. KÖTET. | két látszólag ellentmondó tulajdonságot, a lelkesedést az eszményekért és a józan ítéletet? Az a nép, a melynek még nem volt sóba olyan forradalma, hogy ne a törvényt, ne az elismert jogot védelmezte volna; az a nép, a mely még legnagyobb válságaiban is mindig oly vezéreket követett, a kik a nemzet legjobbjai közé tartoztak, az a nép most hozzá járulna oly mozgalomhoz, a mely egyformán beleütközik két tulajdonságába: a lelkesedésbe és a józan Ítéletbe? egy oly mozgalomhoz, melyben egy szikrányi idealismus sincs és csak a legdurvább anyagi ösztönökre hivatkozik. Es a magyar társadalom ma nem az a társadalom, a melyet a nemzet legnagyobb szellemei teremtettek meg, a mely negyven éves harczokban

; vívta ki a demokratia és jogállam vívmányait. Nem az-e az a magyar társadalom, a melyben Széchenyi, Deák, Kossuth, Eötvös szerepeltek, Vörösmarty, Berzsenyi, Kölcsey, Petőfi énekeltek? Hát a nemzeti életnek ezen híresei, az államférfiak, a gondolkozók, a költők mind csak kivételes tünemények voltak, az ő eg'ész szellemi légkörükből egy harmatcsepp sem hullott a nemzeti társadalom talajára. És most előlép egy ember azzal, hogy ő reformálni fogja mindazokat a pártokat, a melyeket épen régi traditiói tartottak fenn; ő, ki a képviselőházban és az esküdtszék előtt maga lépett elő azzal a bevallással — nem követek el rajta igazságtalanságot, mert hiszen saját vallomására hivatkozom — hogy őt a hires baltavári eset hivta ki a politikai küzdelemre, egész politikai hivatását csak egyéni sérelemből merítette. Istóczy GyÖZÖ: A tapasztalás az élet iskolája ! tt Mezei Ernő: 0 most fel lép azzal, hogy reformálni fog de capite et membris egy oly pártot, a mely a nemzetnek legszentebb traditióit, legerősebb aspiratióit képviseli. A mit háromszáz éves sanyaruság nem bírt meggátolni, mit Bach és Schmerling rendszere nem akadályozhatott meg, hogy mindig létezzék oly párt, mely a nemzet örökjogát képviseli, most ő arra érzi magát hivatottnak, hogy ezt a nemzeti pártot megsemmisítse- A képviselő' ur nagyon hivatkozik ugyan népszerűségére. Én nem tartom a legszebbnek, ha valaki csak népszerűségre törekszik, de azt el kell ismerni, hogy Magyarországon a népszerűség mindig nemes fogalom volt. Volt Magyarországon oly népszerűség, mely a sziveket nemes eszmék hevétől feldobogtatta, volt Magyarországon oly népszerűség, mely az ágyúk torkába vezette az embereket. Volt olyan népszerűség, mely az emberszeretet világát terjesztette. De olyan népszerűség, mely arra indította volna az embereket, hogy baltákkal boltokat verjenek be, olyan még nem volt. Én legalább olyanokat nem tudok a magyar történelem44