Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-299
299. orszAges ölés január 29. 1884. 285 bírnak az eddigi tapasztalatok szerint ebbeli feladatukat sem a kincstár érdekeinek, sem pedig a felek jogosult igényeinek megfelelőleg teljesíteni nem képesek". Kettős volt tehát az ok, a mely miatt az illeték megszabása az adóhivataloktól elvétetett, az egyik egyéb teendőkkel való túlhalmozottság — a másik a rendszerint hiányzó jogi ismeretek. Vizsgáljuk meg tehát t. ház, vájjon ezen két indok a jelenben is fennáll; én ügy hiszem hogy nem. Az első, tudniillik a munkával)' túlhalmozottság fenn nem állhat, mert ezen törvény után meghozatott az 1876-ik évi XV. t.-cz. mely az adóhivatalok teendőinek legnagyobb részét az adófelügyekre és a községekre hárította, ugy hogy az adókkal az adóhivatalnak a bevételezés és elszállításon kivül egyéb teendője nincsen — a többi teendője mellett pedig az illetékkiszabását igen könnyen elvégezheti. A másik indok, t. i. a jogi ismeretek hiánya, fennáll ugyan most is részben — de ez oly csekély körre terjed, hogy azok elsajátítását minden adóhivatalnok képes és leginkább birja is; mert azon ismeretek nem állanak másból, mint az illetéktörvény alkalmazásának tudásából, a melyből az adóhivatali tisztek és ellenőrök ugy is vizsgáznak — és ha nem is vizsgáznának, a többi rendeletek tömkelege mellett azt is megtanulhatják — én legalább ugy tapasztaltam, hogy sokkal jobban tudták mint az illetékszabási hivatalok tudják — és ezen a hiányon nagyon könnyen lehet segíteni, ha az illetékszabási hivataloknál levő fogalmazók oda beosztatnak. Kérdés most t. ház az, vájjon ha az illeték kiszabása az adóhivatalokhoz utasíttatnék — a személyjárandóság és különösen a dologi kiadások megtakarítása mellett — haszon volna-e ezen intézkedésből, haszon az államkincstárra és a felekre, ezen kérdésre én határozott igennel felelek — mert az illetékkiszabás centralizátiója mellett a kiszabás rendkivülien késleltetik és rendkivülien rosszul teljesíttetik — ez által az államkincstárra nagy kár, a felekre kár és sok fáradságos, sokszor czélt nem érő utánjárás és felebbezés terhe esik. Hogy helyesebben és gyorsabban lett az illeték megszabva az adóhivatal által, dolog természetében fekszik, mert az adóhivatalnál a szerződésével jelentkező félnek azonnal kiszabatott az illeték, az a járandóságot nyomba kifizette és az állam az illetéket mindjárt megkapta, a hagyatékokban pedig a helyi viszonyokkal és körülményekkel ismeretes adóhivatal sokkal helyesebben és gyorsabban járhatott el. Ellenben most egészen máskép tapasztaljuk, nemcsak hogy az illetékszabási hivatalok minden jogismereteik mellett helytelenül járnak el, a mit a sok felfolyamodás és minden oldalról érkező panaszok elegendően coustatálnak, de épen a törvény intézkedését teljesen mellőzik. Ezen állításomat igazolnom kell és azt meg is teszem mindjárt, tudvalévő dolog, hogy az 1881: XXVI. törvényczikk 2. §-a az 1873. évi IX. törvényczikk 12. §-áuak intézkedéseit hatályon kivül helyezte és az állandó 4 s Ao vagyonátruházási százalékot akkép változtatta meg, hogy ez az időközi változásokhoz mérten a 2—10 évi időközökben különböző százalékba vettetik ki l7io—4 8 /i<>, a legkisebb százalék tehát 1 3 A<>, a legnagyobb 4 S A», Ámde az illetékszabási hivatalok ezen időközi változásokra uinceenek tekintettel és minden vagyonátruházásnál a legnagyobb százalékot vetik ki és 1-ször, mert nem kutatják az időközi változást, 2-szor, mert az ügyviteli rendjük Szerint, ha a felülvizsgálatnál kitűnik, hogy az illetéket kiszámító tisztviselő kisebb százalékot vetet ki a mint járna, a felülvizsgáló bizottság vagy szakszámvevőség felfogása szerint, ugy a hiányt a tisztviselőnek pótolni kell, ennek természetszerű következménye, hogy a tisztviselő mindig a legnagyobb tételt veti ki. Meg helytelenebből jártak el az illetékkiszabási hivatalok az illetékegyenletek kiszabásánál, erre nézve i.z 1881 : XXVI. törvényczikk 22. § a által az illetékszabály 95. tétel D. pontja változást szenvedett és az eddigi illeték egyenérték helyett pl. az alapítványok, testületek, egyházi és világi községek, tehát jogi személyek ingatlan vagyon értéke után *h» százalék ts az ingatlan vagyon állagához tarloz'i ingó vagyon után 2 A 0 százalék fizetendő, a 24. §-ban elősoroltatnak azon ingatlan javak, melyek illetékegyenérték alól mentesek, kihagyásával az 1881. évi XXXIV. t.-cz. VI. fejezete szerint az illetékegyenérték kiszabása czéljából a vagyonbevallások 1881-ben Julius l-ig országszerte az adóhivataloknál beterjesztendők voltak, a községek a mint természetes, a községi ingó és ingatlan vagyon leltárait, nem hagyván ki azokból semmit, beterjesztették az érték kimutatásával együtt. Ezen vagyonbevallásokat természetesen az illetékkiszabási hivataloknak meg kellett volna vizsgálni és az illetékegyenértéket csak azon tételekre kivetni, a melyek az 1881 : XXVI. t.-cz, 24. §-a szerint nem illetékmentesek, ezeket pedig az érték megállapításánál kihagyni — a nyitrai illetéki hivatal azonban semmi tekintettel nem lévén az illetékmentes tárgyakra, - az egész bevallott, illetve leltárba foglalt összeg után vetette ki az illetéket, igy történt, hogy a nyitrai illetékkiszabási hivatal által csak az én kerületemben 16 községben oly összegek vetettek ki illetékegyenérték fejében, a melyek a valóságos járati-
