Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-299
2#9. országos ülés Egyéb előterjesztés nem lévén, következik a napirend: az 1884-dik évi állandó költségvetés és pedig a pénzügyministerium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Krisztinkovich Ede: T. ház! Tegnap több lapban a zárszámadási bizottság tárgyalásáról következőentrefiléte jelent meg: A bizottság Krisztinkovich Ede előadó jelentése alapján az egész számadást részletes vizsgálat alá vette s miután maga az előadó is a tárgyalás folyamán ismételten kijelentette, hogy kételyei a nyeri felvilágosítás alapján teljesen el vannak oszlatva és hogy igy a pénzügyministeruek 1882-diki gazdálkodásában mi kifogásolni való sincsen stb. Ha ezen szó: „gazdálkodásában" csak mint a kezelés epithetonja vétetik, akkor igenis nekem, miután meggyőződtem a kezelés tisztaságáról, rendessége és rendszerességéről, nemcsak a zárszámadási bizottságban, hanem itt a házban sincs a pénzügy minister kezelése ellen semmi kifogásom; de hogy ha ezen „gazdálkodás", mint gyűjtő név úgy vétetik és azt akarják vele mondani, hogy én a pénzügyminister ur politikájában is megnyugszom és nincs kifogásom ellene: kénytelen vagyok kijelenteni, hogy igenis van; én a pénzügyminister ur pénzügyi politikáját az országra nézve vészesnek, sőt hogy teljes szabatossággal mondjam ki, vészthozónak tekintem. {Helyeslés a szélső 1 baloldalon.) És hogy állításomat csekély tehetségemhez képest bebizonyítsam, bátor vagyok a következőket előterjeszteni. (Halljuk!) Az igen t. pénzügyminister ur szíveskedett a költségvetési vita megkezdésekor a következőt kijelenteni (olvassa): „A pénzügyeket illetőleg egyetlen egy állítás hozatott fel, ugy Mocsáry képviselő ur beszédében és határozati javaslatában, a melyre röviden reflectálni akarok, hogy t. i. a kormány politikája tisztán csak arra irányul, hogy az adózókat még inkább megterhelje, a pénzügyi kibontakozásra azonban semmi kilátást nem nyújt. Ezen állítást nem czáfolhatja meg semmi sem világosabban, mint azon öt évről szóló kimutatás, mely nem általam, hanem a zárszámadási bizottság által készíttetett s ma a ház t. tagjai között szétosztatott.* Hogy ezen, talán csak decorativ, valami börzei sensatió gerjesztésére mondott nyilatkozata az igen t. pénzügyminister urnak épen az ellenkezőről győz meg bennünket, az lesz felszólalásomnak a tárgya. Mielőtt azonban erre rátérnék, vagyis mielőtt az akkor köztünk szétosztott kimutatásokat elemezném, kettőt jegyzek meg. Az első az, hogy 1868-ban, mikor az ismételten életbeu volt absolut kormány a saját fentartása érdekéből az alkotmányos útra térni jónak látta, akkor Magyarországnak a budgetje, mint az 1868. évi budgettörvény megmutatja, 129 millió volt. Az adósságot, vagyis a passivát elkülönítve január 29. 1884. 0575 az activáktól, volt 224 millió frt tiszta vagyona az összesen mintegy 225 millió adósságnak levonása után. A második pedig az, hogy a zárszámadási bizottság igent, elnöke, Prileszky Tádé képviselőtársam a 3 milliós adó felemelésekor szives volt az én beszédemre utalni — azt mondván, hogy ha Krisztinkovich képviselő ur ülne ott a pénzügyministeri székben, ő sem tudna máskép kormányozni, mint adóemeléssel és adósságcsinálássaí. No ezt határozottan ftagadom. (Derültség.) Egyébiránt nekem, ki e padokon ülök, szélsőbali, függetlenségi, közjogi ellenzéki képviselő vagyok, nem egyes, a tényleges kormány hiányait sanáló concrét vagy positiv javaslatok előterjesztése a kötelességem vagy hivatásom, hanem az, hogy bíráljam, kíméletlenül ostorozzam a kormány hibáit és felderítsem az ő kormányzati bűneit, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) melyek felderítése alkotmányos utón oda vezethet, hogy a kormány a bizalomra tovább méltó ne legyen. Áttérek most azon kimutatásokra, melyek szétosztattak s ezekre nézve kijelentem ismét azt, hogy az államháztartás egyes tételeinek nettóját teljes lelkismeretesen kimutatják, hanem ha azután azt akarják . kérdezni, hogy tulajdouképen mi a status-quo: ugy vagyunk, mint a híres második Eákóczy Ferencz fogságban élő jezsuitájának könyvével, melyen t. i. az értelmes ember valahogy elmegy, a ki pedig azt nem érti, az teljesen megzavarodik. Arra nézve pedig, hogy ezen C 3 és C 4 táblázat elkészült, ha valaki azt akarná ráfogni a zárszámadási bizottságra, hogy ő ezzel csakugyan a status-quot is ki akarja mutatni, ez ellen előre is tiltakozom; hanem méltóztassék e kimu tatásokat ugy venni, hogy ezek a háztartás egyes tételeit matatják csak ki. Hogy pedig ezen egyes tételek a t. pénzügyminister urnak brillant előadására valami productiv prognssivitást nem mutatnak és nem áll az, a mit a t. pénzügyminister ur az itt látható számcsoportosítás alapján mondott, azt bátor leszek az egyes tételek elemzésénél kimatatni. Itt vannak mindjárt az egyenes adók. Igaz, hogy 1878, 1879, 1880 és 1882-ben ugy vannak csoportosítva az egyenes adók: 1878-ban 83.000,000 frt, 1882-ben 88.481,479 frtot eredményeznek, igen szép és nagyobb is, mitit 1878-ban. Arra nézve azonban, hogy úgyszólván individualiter az egyes tételek csakugyan valami productiv progressivitást mutatnak-e vagy hanyatlást, azt hiszem, a legtisztább és legcorrectebb bírálata ennek az, hogy ha az 1878: XVII. t.-cz.-et. előveszszük és az ottani előirányzatot az adó nemekre nézve az ideivel összehasonlítjuk. Ki fog tűnni azután ebből, hogy az 1878: XVII. t.-cz.-ben a földadó 39.000,000-val volt előirányozva, az idén pedig 34 millióval. Itt javalásS5*
