Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-286

18 ÍS«. wuíágofs ülés jftnBAr 34. !SS4. nem Jeliét; (Derültség a szélsőbaloldlon) de hogy a minister, bár lassú tempóban és némely kerülővel utóvégre mégis oda szándékozik eljutni, a hová mi: legjobban mutatja az, hogy minden általa beterjesztett törvény ezen irányban mozog előre, mint például a köztisztviselők minősítéséséről, a megyék háztartásáról, a csendőrségről szóló törvények, melyek mindannyian arra czé1 óznak, hogy az állam befolyását a közigazgatásra tágasbítsák és ez által az eddig felmerült visszaéléseknek legalább egy részét megszüntessék." stb. Ezt állítja Falk Miksa a t. belügyminister úrról, a kit — a mint mondja és mi el is hihetjük — igen jól ismer. Most már bátor vagyok a t. belügyminister urat egész tisztelettel arra kérni, hogy ha nem áll az, a mit Falk róla feltett, méltóztassék azt nyiltan desavouálni (Ugy van! szélső ha oldalon.) Eddig azt monda, hogy ő a választási rendszernek barátja. Ámde kétségtelen, hogy a tisztválasztás egyik leglényegesebb része a megyei önkormányzati rendszernek. Ha tehát a t. ministerelnök a választásnak barátja, akkor barátja az önkormányzatnak, a régi megyei rendszernek is. De ezzel határozottan ellentétben áll mindaz, a mit a közigazgatás szervezése és folytatása körül is tesz. így tehát nem lehet mást feltenni, mint azt, hogy a belügyminister urnái ma a legnagyobb eszme-zavar latsziké tekintetben, vagy pedig — bocsánatot kérek — egyenesen perfidia, mert a belügyminister ur bűnbakot akar csinálni a választási rendszerrel együtt a régi megyei autonómiából, hogy azután az olyan tősgyökeres magyar politikusoknak, minta„PesterLloyd* és,,Borsszemjankó" szerkesztői, a kik nem szűnnek meg folyton a régi megyei rendszert gúnyolni alapos, ürügyet szolgáltasson arra, hogy azt mondhassák: el kell törülni a magyar institutiót, mert az a most fennálló hureaukratieus rendszerbe nem illik bele. Ez az oka, hogy nincs meg a képesség a mostam administratióban arra, hogy jól kezeltessék. Ha már felemlítettem Falk Miksa képviselő urat, hát fájdalom, el kell ismerni, hogy ő, valamint a „Borsszemjankó" szerkesztője is a régi institutió és különösen megyei institutió iránt nem nagy pietást tanúsítanak és pedig azért, mert valószínűleg a legkisebb fogalommal sem bírnak a régi megyei institutióról, vagy pedig azért, mert még most is circulál egy-egy régi aneedota: hogy voltak azon tisztviselők között olyan barbárok is, a kik nem átallották bizonyos aranylánczos és gyürüs urakat megbetoztatni. Hanem bármit mondjanak a régi megyei rendszerről, annyi bizonyos mégis, hogy azon rendszernek köszönhette Magyarország a múltban azt, hogy az alkotmányos szellem és az alkotmányosság általában az országban fenmaradjon. Es a megyei rendszernek még most is nagy hivatása lenne, mert beszéljenek Magyarország alkotmányának helyreállításáról, a dualizmusról bármennyit, a helyzet nem változott szemben azon viszonynyal, a mely oly súlyosan nehezedik az ország közszabadságára, még most is jó volna, ha ezen közszabadság megtalálná azt a támaszt, a mely a megyében volt. És bármit mondjanak azon urak a régi önkormányz ti rendszerről, egy dolgot el kell ismerniök és ez az, hogy azon rendszer bámulatosan tudta magát assimilálni a változott körülmények esigentiáihoz, sőt, még most megcsonkított állapotában is fényesen bebizonyította ezt, bebizonyította nevezetesen a legközelebb lefolyt tisztválasztások alkalmával. Méltóztassék megengedni, hogy erre még egy rövid reflexiót tegyek. (Halljuk! Halljuk! szélső bal felől.) Azt szokták mondani t. ház, hogy a mostani választási rendszer mellett lehetetlen jó tisztikart fentartani, mert azon urak állása egyáltalában nem biztos, a mennyiben a megyei hagyományos sógor komaság akkor dobatja ki a legjobb tisztviselőt, mikor eszébe jut. Ezzel szemben mit láttunk a legközelebb lefolyt választások alkalmával? Azt, hogy a megyék közönsége alkalmazkodott ismét a tényleges állapothoz, hogy a mostani tisztviselői állás nem a régi nobile officium többé, — fájdalom nem az •—• hanem nagy részben kenyérkereset; erre figyelemmel volt a megyei közönség és nem dobta ki azon tisztviselőket, a kik jóknak bizonyultak, nem vonta el tőlük a kenyeret, mert a most lefolyt tisztválasztások alkalmával azt tapasztaltuk, hogy az országszerte nem volt egyéb, mint a tisztviselők újbóli megválasztása, marasztalása. Igaz, hogy e mellett mégis megtalálták a módot, hogy néhány magát túlélt, nem alkalmas tisztviselőktől megszabaduljanak, olyan tisztviselőktől, a kiktől nem szabadultak volna meg semmi esetre a kinevezési rendszer mellett, a kiket a kinevezési rendszer mellett nyakukon hagyták volna nekik, ha egyébért nem, már csak azért is, hogy az állam terhei a pensiók fizetésével ne szaporodjanak. Azt hiszem tehát, bátran lehet állítani, hogy az a régi magyar önkormányzati iskolázottság jónak bevált még a mostani körülmények közt is. Kern tudom, mit fog mondani a t. belügyminister ur a tisztújítások eredményéhez, fog-e a választási rendszer, a me'y, mondom ismét jónak bizonyult, ez alkalommal kegyelmet találni az ő szemében, vagy szüksége lesz-e neki az ellenkezőt constatálni, hogy t. i. a tisztújítások eredménye nem kedvező, hogy ekként ürügyet formáljon magának arra, a mi Falk Miksa képviselő ur nyilatkozata szerint az ő szivének szándéka, a mihez eddig, habár lassú tempóban, de változatlanul közeledett, t. i. a