Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-286

1.A 286. orssrägos ülés január 14. 1884. csak a symptomákat gyógyítani phrázisokkal és egy nézetem szerint teljesen tarthatlan agitatióval; mert azon bajok, melyeket ők kizárólag a zsidóknak tulajdonítanak, voltaképen nem egyebek, mint symptomák, ismétlem, igen aggályos symptomák, de mindezek sokkal mélyebben fekvő oknak eredményei és különösen arra kérem t. képviselőtártársaimat, ne folytassák azon valóban vétkes hibát, hogy eltérítik a nép figyelmét attól, a mi a voltaképeni ok, (ügy van! ügy van! a szélső halon.) mely semmi más, mint az 1867-iki kiegyezés és a közösügyes politika, (ügy van! ügy van! Igás! a szélső halon.) Igen, ez a kútfeje Magyarország minden bajának. A t. pénzügyi bizottság bevall annyit, hogy a jelen pénzügyi helyzeten segíteni nem lehet, a t. kormány még ennyit sem vall be, legalább nem vallott be eddig; a kormány állandóan konokul tagadja, hogy ezen ez alapon ne lehessen segíteni az ország pénzügyi helyzetén. Nohát t. ház, én az olyan kormány irányában, mely daczára annak, hogy tehetetlensége a pénzügyi helyzeten javítani be van bizonyítva, annak okát elismerni nem akarja; mely állandóan vonakodott attól, hogy meglétesítse azt, a mi nélkül Magyarország pénzügyi helyzetén soha semmi kormány segíteni nem fog, t. i. az ország függetlensége nélkül, (ügy van! a szélső halon) én a kormány iránt bizalommal nem viseltethetvén, nem vagyok hajlandó, hogy e bizalom kifolyásaként a költségvetést megszavazzam. (Élénk helyeslés a szélső halÍ Idolon.) De nem támogathatnám a jelen kormányt egyéb viselt dolgaiért sem, (Halljuk!) még a fenn álló közjogi helyzet keretén belül sem. Számtalan példákat hozhatnék fel arra nézve, hogy valahány eset fordult elő, mikor az ország jogait és a még fennálló állami önállóságot kellett védelmezni és fentartani, a kormány e feladattal szemben mindig gyengének, engedékenynek mutatkozott (Igás! a szüsöhalon)é& ha nem tett jó szolgálatot a nemzet szabadságának, nem tett másfelöl jó szolgálatot általában a szabadság ügyének. Ez a kormány szabadelvíínek mondja magát és mégis mi történt most a legközelebbi napokban ? Történt t. ház az, hogy ezen országban, a melyben már Kálmán király korában kimondották azt, hogy boszorkányok nem léteznek, hogy itt e nemzet kebelében, mely soha eretneket nem égettetett meg, mely nemzet az 1848-iki dicső harczokkal kivívta az egyenlőséget és függetlenséget, ezen országban mondom, hol a szabadelvűség zászlaja mindig fennlengett a nemzeti szabadság zászlajával, azon időtől fogva, mikor a nemzet százados álmából új életre ébredett, ezen nemzett kebelében megtörtént az, hogy a szabadelvűség zászlaja porba tiportatott. (ügy van! a szélsőhaloldalon.) Mi történt most a legközelebbi napokban t. ház, a törvényhozás másik termében ?Di?dalt ült a teljes klerikális reaetio (Felkiáltások a jobboldalról: Épen imént éljeneztétek meg őket!) és a nemzetnek kivül a házon álló azon rétegei, melyek a hivatalos pressión kivül állanak, örömrivalgással fogadták e határozatot; és miért, azért, mert a nemzet közönsége azt látta a főrendek ezen határozatában, hogy a kormány állása rendíthetlenségének átka megtörött. (Igaz! a szélső halról.) És a nemzet nem kérdezte azt, hogy kik által történt, nem kérdezte még azt sem, kik fogják ama diadalnak valódi tényleges hasznát bezsebelni, azt mondta Zápolyával: „Acheronta movebo," csakhogy megszerezze magának a kilátást arra, hogy a mostíini kormánytól megszabadul. (Helyeslés a szélső balon ) Ez amaz emlékezetes főrendi szavazásnak jelentősége, miből valósággal látható, hogy az anyagilag tönkretett nemzet, a jelen kormány által 9 éven át elkínzott nemzet, most már valóban abnormis lelkiállapotban és kedélyhangulatban van. (ügy van! a szélső halon.) Nem fogom elősorolni t. ház mindazon hibákat, melyeket a kormány kezelése kifolyásaként a kormányzat egyes ágaiban elősorolhatnék. Meg fogják ezt tenni azt hiszem, t. barátaim és elvtár saim, kiknek lesz alkalmuk az egyes szakokra nézve kellő szakavatottsággal nyilatkozni. Röviden szabad legyen annyit említenem, hogy nem viseltethetem bizalommal azon kormány iránt, mely az igazságügyi kezelés terén egyáltalában nem volt képes orvosolni mindeddig azt, mi a népnek valóságos átkát képezi: t. i. a mostani perrendtartást. Igyekezett ugyan segíteni némileg a bagatelltörvény behozatala által, de ez is akként lett megalkotva, hogy annak tényleges jótékony eredményei egyáltalában alig vannab.Nem akarok részletesen bebocsátkozni a kormánynak közoktatási politikájába sem, annyit legyen szabad megemlítenem, hogy a középiskolákról szóló törvény tárgyalása alkalmával a kormány a nélkül, hogy a legkisebbet is lendített volna a közoktatás valódi reális érdekein, megtette azt, hogy míg folyton utánnok járt azoknak, kiktől most a főrendiházban oly különös viszonzását tapasztalta az irányukban tanúsított nyájasságnak: addig tönkre tette a protestáns közoktatási autonómiát s ez által bedugta az országos közművelődés egyik legdúsabban csergedező forrását. Ugy tett a protestánsokkal, mint a hogy Borsod megyében mondják az igriczi emberről, hogy azt a lovát üti, a melyik legjobban húz. Az országos kormányzatnak csak egyetlen ágára, mely daczára annak, hogy nézetein szerint legfontosabb, de a melylyel általában a nyilvánosság, sőt maga a képviselőház is legkevésbbé szeret foglalkozni, a közigazgatásra nézve, engedje meg a t. ház, hogy kissé részletesebben nyilatkozhassani. (Halljuk!) Talán seholsem tűnik elődnkább a jelen kor-