Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-295

196 295, országos ülés január 24. 1884. phrázisokkal, hanem némileg tüzetesen foglalkoz- j nnnk magával az igazságügyi költségvetésnek j irányadóul szolgálandó igazságügyi politikával. Azt mondj a a t. előadó ur rövid felszólalásában, hogy nem elvi dolgokról, hanem általában a szükség, a körülmények által indokolt költségvetés keretéről van szó, vagy a mi egyre megy ki nézetem szerint, egy számtiszti munkáról. Én e felfogásban nem osztozhatom s azt hiszem, hogy a kik komolyan foglalkoznak Magyarország igazságügyével, azok felfogják komolyabb jelentőségét azon elveknek, a mely elvek irányadóul kell hogy szolgáljanak ily költségvetés megbirálásánál. Jó igazságügyi politika szigorú értelemben véve csak önálló és független országban valósítható meg. E nélkül lehet kísérleteket kísérletekre halmozni, lehet különböző költségvetési tervezeteket behozni, de mindannyiszor önmagukat, illetőleg a kormányzókat és kormányzottakat boszulják meg. Oly államban, mely az önállóság minden feltételeivel nem rendelkezhetik, lehet jó rendőri államszervezetről szólni; de jogállamszervezetről beszélni vajmi bárgyúság volna. Mindenütt, ugy Magyarországban is egy helyes és korszerű igazságügy főczélja csak abban összpontosulhat, hogy biztos, egyszerű, gyors és olcsó igazságszolgáltatás hozassák létre, ezt pedig kiválóan a nemzet műveltségéhez, fejlődéséhez mért szellemi és anyagi érdekeire alapított czél- és korszerű anyagi és aki törvényekkel, valamint szintén minden irányban kitünőleg szervezett bírósági rendszerrel lehet elérni. Ezek azok a feltételek, a melyek a kitűzött czélnak valósítására vezetnek; mert ezeknek előzetes létesítése nélkül, hiú kísérlet és költségeskedés minden további fáradozás. Említettem a birói függetlenséget, mely nézetem szerint csak ott képzelhető, a hol maga az igazságügyi kormány is független. Jól tudjuk, hogy a 48-ki törvényhozás független felelős ministeriumot állított fel. Jelenleg azonban épen a főjelző szó, a „független" van kihagyva és van felelős ministerium. Miként követelhető tehát az, hogy ezen bíróságok, a melyek általa vannak felállítva, függetlenek legyenek. Az igazságügyi kormány a bíróságok függetlenségét, a birói elniozdíthatlanságot kimondta és ez fennáll ma is változatlanul, időközben az elmozdithatlanság fölfüggesztetett anélkül, hogy ez ujabb törvény által visszaállíttatott volna, mely helyzet, azt hiszem, az igazságügyi kormányzat bölcs tudomása szerint, meglehetősen zsibbasztani fogja a birák szabad, független és öntudatos működését, mely nélkül jó bíráskodásról hazánkban az adott körülmények közt szó sem lehet. Említettem a bírósági szervezetet, mely ideiglenesen behozatott, azonban 1875 óta folytonosan igértetik a végleges szervezés, de mi sem történt ezen irányban, a gyökeres átalakítás, a kérdés megoldása, még mindig a kegyes óhajtások sorába tartozik. Ismételve tett ugyan az igazságügyi kormányzat módosításokat, a minthogy jelenben is a járásbíróságok szaporításáról szóló törvényjavaslat függőben áll, de magát a bíróságok szervezését, részint különböző ürügyek alatt, részint azon czél elérése végett, hogy egyik vagy másik irányban mellékérdekek kielégítésére hasznát vehesse, jónak látja függőben tartani. Egyik lényeges kelléke az igazságügyi politika czélszerű valósításának kétségtelenül tervszerű codineatio lenne. E czím alatt a lejárt 15 év alatt folytonosan busás összegek szerepeltek a költségvetésben, inig végre az jelenleg igen szerény összegre szállíttatott le. Miért *? Nem azért, mintha már a teljes alkotások bevégeztettek volna, hanem azért, mivel nem akarta az igazságügyi kormányzat a nemzet előtt indokolni, hogy miután, nem teremthetünk nagy alkotásokat, legalább a pénz maradjon inkább a nemzet kezében és ne pazaroltassék el félig kezdett dolgokra. Különben is czélszerű codificatio, szerény nézetem szerint, csak akkor létesíthető, ha előzetesen bizonyos rendszeres alapelvek állapittatnak meg, pl. a polgári törvénykönyvre nézve az örökösödési, házassági, végrendelkezési jog alapelve kimondatik, az eljárásra nézve a közvetlen szóbeliség valósittatik. Ha ezen elvek anyagi és alaki jogalkotásainkban megállapittatnak, a többi rész csak technicai kivitel dolga s ekkor nem lenne szükség arra, hogy sokszor oly intézkedések felett, melyek inkább a minister végrehajtási keretébe tartoznak, mint puszta alakiságok, a ház üléseiben szakaszról szakaszra vitatkozzanak szakértő és nem szakértő képviselők és végre megszavaztassanak. A legczélszerubb elintézés lenne az, hogy ha az alapelvek előzetes megállapítása után létrejött törvények az életben gyakorlatiatlanoknak bizonyulván, azok visszavétetnének vagy módosíttatnának, mert később mindig elég alkalom nyílnék a törvényhozás beleegyezésével, hogy kevésbé fontos, de mégis lényeges kérdésekre nézve további intézkedések bocsáttassanak ki. Hogy a codificatio érdekében műutazások is történtek, azt tudjuk, különböző szakegyének küldettek ki részint a közvetlen szóbeliség tanulmányozására, részint más irányban, arról azonban, hogy mily eredménynyel, lehet hogy a szaktanácskozmányok és a minister ur bölcs tudomással bírnak, egyet azonban a nagy közönség jól tud, hogy t. i. az illető hires műutazók részint kitüntetésben, részint előléptetésben része sittettek, de ebből még a codificatióra, illetőleg a magyar igazságszolgáltatásra nézve kevés jóravaló eredmény mutatható fel. Áttérek a polgári törvénykönyvre, mely mint tudjuk, évek ótaszaktanácskozmány tárgyátképezi. Miután ez különböző szaktudósoknak osztatott ki, igen természetes, hogy azok különböző munkálatainak egybefoglalása már maga az egyöntetű