Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-295
188 205 országos ülés január 24. 1884. családoknál elhelyezvék és hogy még sokkal többen jönnének ily czélból oda, ha a tanároknak physicai idejük volna; ha mindezt figyelembe vesszük, könnyíí lesz a módot megtalálni, hogy akár a fizetők, akár egyes városok áldozatkészségének igénybe vételével minden esetre az állam kezdeményezésével és hozzájárulásával szerencsétlenek, legalább az eddiginél nagyobb mérvben nyerhessenek oktatást. Arra kérem tehát a t. kormányt, hogy a jövő évi költségvetésben egymásosik intézet felállításának megindításáról gondoskodjék. Nem kívánok a t. ház elé külön határozati javaslatot terjeszteni, mert ismerem erre nézve a kormánynak intentióit s látom, hogy a népnevelés felkarolása iránt érzéke van s mert reménylem, hogy az igénytelen felszólalásomra adandó válasz megnyugtató lesz, csak arra kérem, méltóztassék a jövő költségvetésben ez iránt intézkedni. (Helyeslés és tetszés.) Trefort igost vallás és közoktatásügyi minister: Nem akarom a t. képviselő ur felszólalását válasz nélkül hagyni, nehogy hallgatásom a humanitárius intézetek iránti közönyösségnek tekintessék. Mindazok a szomorú adatok, amelyeket a t. képviselő ur felhozni méltóztatott, nem ismeretlenek előttem. Körülbelől 20,000-re megy ezen szerencsétleneknek száma ez országban s ezeknek neveltetéséről gondoskodva nincs; pedig annál nagyobb súlyt kell erre fektetni, mert épen a siketnémákból neveltethetnek a társadalomnak igen hasznos polgárai és munkás tagjai. Épen ezért egy második ily intézet felállítására már a folyó évi budgetben felvettem egy bizonyos összeget, de azt pénzügyi tekinteteknél fogva ismét elejtettem; igérem azonban a t. képviselő urnak, hogy ezen ügygyei ugy ezen irányban, valamint általában fogok foglalkozni, mert nagyon óhajtom én is, hogy ezen szerencsétlen embereknek módot nyújtsunk arra, hogy az országnak hasznos polgáraivá válhassanak. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. ház! Nagyon örvendek azon, hogy Rakovszky István t képviselőtársam ezt a kérdést itt a házban felvetette. Én megvallom, ezt a dolgot oly fontosnak találom, hogy a t. minister urnak általános kijelentésével be nem érhetem. Rendkívül fontos dologról van szó, oly szerencsétlenekről, a kiknek sorsán a szülők, mint magánemberek a legnagyobb erőfeszítés mellett sem segíthetnek. Más gyermekeknél, ha nincs mód az iskoláztatásukra, magán oktatáshoz lehet folyamodni, de itt annak nincs helye, mert világszerte igen nagy szak-képzettséggel biró férfiak foglalkoznak csak a siketnémák oktatásával. Itt tehát okvetlenül vagy az illető községnek, vagy az államnak kell gondoskodni a neveltetésről. Teljesen igaz az, mit a t. minister ur mondott, látjuk Europaszerte, a hol a siket-néma intézetek igen nagy mértékben vannak kifejlődve, hogy az ezen intézetekből kikerült növendékek rendkívül hasznos tagjaivá válnak a társadalomnak, talán épen azon oknál fogva, hogy a siketnémák kevésbé szórakozottak különösen az ipari munkáknál, bámulatos dolgokat tudnak felmutatni az egészséges ép emberhez képest. Ezek tehát ugy humanisticus szempontból, mint társadalmi érdekből is megérdemlik, hogy az állam komolyan foglalkozzék velük és hogyha kell, áldozatot is hozzon. (Helyeslés.) Hogy mindjárt azon kezdjük, hogy egy második országos siketnéma intézetet állítsunk fel, nem hiszem, hogy czélszerű volna. Sokszor megtörtént már nálunk, hogy nem fogunk hozzá valami jó dolognak a keresztül viteléhez azért, mert mindjárt nagy mérvekben akarjuk azt megtenni. Egy ily országos intézetnek felállítására már igen nagy összeg kell. Azt hiszem, hogy a t. minister ur tüzetes tanulmányozás tárgyává tehetné e dolgot., felhívhatná azon községeket, melyek hajlandók tenni valamit e téren ugy, hogy a kormány támogatná egyfelől őket az által, hogy gondoskodik szakerőkről, tanítókról, a kik ezen a téren képesek működni, másfelől pedig, a mennyiben az egyes városok és községek nem képesek az összes pénzügyi áldozatot meghozni, azok az állam részér öl támogattassanak. Ezzel igen jó szolgálatot f ogna tenni az országnak. Én tehát arra kérem a t, minister urat, hogy működjék oda és most tett kijelentését akként magyarázhassam és ígéretnek vehessem arra nézve, hogy foglalkozni fog e kérdéssel, ugy hogy már a jövő budget tárgyalásakor concret alakban feküdjék a ház előtt oly javaslat, a melynek folytán ezután csakugyan lehessen segíteni. (Helyeslés.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Már mondtam és most is csak ismételhetem, hogy egyszer már felvettem a budgetbe egy második országos siketnéma intézet felállítására a szükséges összeget. Én tökéletesen egyetértek a t. képviselő úrral e tekintetben, hogy e szerencsétlenekből az országnak igen hasznos polgárokat lehet nevelni és remélem, hogy ha az országnak pénze és ideje lesz hozzá, a humanitárius dolgokkal is bővebben fog foglalkozni. Attól, ha a községeket felszólítanók, hogy segedelmükkel állítsunk iskolát, nem várok eredményt, nem azért, mintha a községekben nem volna meg a jóakarat, hanem mert a községekre sok mindenféle teher nehezedik. A minap szólottunk az iparos-tanonczok oktatásáról; ez irányban tehetnének többet; de e részben sem képesek annyit tenni, a mennyi óhajtandó lenne. Egyébiránt a jövő évi költségvetésben concret ablkot fogok ennek az ügynek adni. (Helyeslés.)
