Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-294
j 5(5 294. ország»« tttép január 23. 18S4. ., nek XVI. ez,szerint ugyanis a törvényesen el nem ismert felekezetek híveinek meg van engedve a házi vallásgyakorlat,feltéve, hogy nem jogellenes és nem erkölcssértő. Hogy minálunk e tekintetben hogy állanak a dolgok, az általam imént előadott szomorú esetek mutatják. A t. vallás- és közoktatási minister ur néhány évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy ő az általános vallásszabadságot nem pártolja ugyan, de ha valamely felekezet, mellékelvén hitelveit, törvényes elismertetéséit folyamodik; és 8 a benyújtott hitelvekből meggyőződik, hogy azok az állam czéljaival nem ellenkeznek, kész az illető felekezet törvényes elismeréseért a törvényhozáshoz fordulni. Ennek következtében a baptisták, mellékelvén a hitelveiket magában foglaló könyvet, folyamodtak a törvényes elismertetésért s ámbár, a mennyire én ismerem azokat, hitelveik az állam ezéljaival csakugyan nem ellenkeznek, a minister mindamellett elutasította őket. Ezen elutasítás pedig, miután azt a minister ur később itt a képviselőházban is ismételte, a szerencsétlenek sorsát csak még súlyosabbá tette, felbátorítván ellenségeiket. T. ház! őszintén szólva, én részemről nem értem, miért kelljen azoknak, a kik a protestánsokkal egy alapon állnak, külön felekezetet alkotniok ; de uraim, nem csak az első keresztények a harmadik századtól kezdve, nemcsak a byzanczi görögök vitatkoztak, sőt viszálkodtak egymással oly kérdések felett, melyeket mi fontosaknak teljességgel nem tartunk: maguk a protestánsok szakadtak többfelé s a hidegen, részrehajlatlanúl itélő hivek maguk nem tartják lényegesnek azon tanokat, melyek az egyes proí. felekezeteket egymástól külön választják és a legfeívilágosodottabb, a legbuzgóbb protestánsoknak mindamellett nem sikerült köztük az egyesülést létrehozni. Hiába! a vallási meggyőződés oly természetű, hogy néha közönbös dolgokat fontosaknak tart és az ész minden fegyvereinek ellent áll. Azért is a legokosabb, a legczélszerűbb nem erőltetni, nem erőszakolni a meggyőződést, hanem hagyni, hogy ki-ki azt higyje, a mit maga legjobbnak, igaznak, tart. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az államnak egyedüli feladata e tekintetben abban áll, őrködni, ügyelni arra, nehogy bármely egyház az állam valódi, magasabb és állandó czélj'aival ellenkező tanokat hirdessen és kövessen. Ezen feltétel alatt azonban meg kell engedni mindenkinek, egyeseknek ugy mint társulatoknak, hogy azt higyjék, a mit saját keblök Istene sugall és ugy tiszteljék a mindenhatót, a mint azt hozzá legméltóbbnak tartják. Idealismus! és én idealista vagyok, ugy-e bár ? Ezt hallom gyakran, ezt olvasom minduntalan a hírlapokban. Elismerem, hogy vannak ideáljaim, vannak eszményeim, ugy a magán, mint a közéletet illetőleg, ugy az egyes emberekre, mint az egész társadalomra tekintve, és csak sajnálni tudom azokat a kiknek eszményeik nincsenek. (Helyeslés és tetszés a szélső bal'oldalon.) Ezeknek élete, mint az iránytű nélküli hajó a szelek, hol saját érdekük, hol szenvedélyek, hol mások akarata szerint hajtatik ide s tova. De ha azt értik ezen szemrehányás alatt — mert szemrehányás gyanánt hangoztatják ellenem — hogy elérhetetlen czélokat kergetek, vagy pedig nem gyakorlati utón kívánom elérni azokat, akkor tévednek. Avagy talán, mint az örök béke barátai, az általános rögtöni lefegyverzést követelem ? Azt, hogy a puska, azt, hogy a kard rögtön mind ekevassá, kaszává, kapává kovácsoltassák ? Vagy a socidismus, communismus hive vagyok? a társadalom felforgatását és új alapokra fektetését kívánom 1 Vagy pedig a köztársaságot vettem fel programmomba ? Tudják önök uraim, hogy mindez nem való. Vagy talán azért neveznek idealistának — tulaj donkép utópistának szeretnének nevezni ~ mert Magyarország függetlenségét óhajtom? Emlékezzenek vissza, hogy 186l-ben az egész nemzet követelte azt. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Emlékezzenek vissza, hogy egészen 1875-ig a mostani ministerelnök és társai szintén ezen zászló alatt küzdöttek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azért, hogy én és barátaim nem tagadtuk meg elveinket, azért neveznek minket utópistáknak? A kitartás nem rajongás. (Tetszés a szélső baloldalon.) Vagy azért, mert a botbüntetés eltörlését indítványoztam? A törvényhozás belátva ezen büntetésnem czélszerütlen és lealázó voltát, már l'ó esztendővel ezelőtt eltörölte. Vagy azért, hogy a választásoknál tízött szemtelen visszaéléseket és vesztegetéseket kárhoztattam? Az 1874. új választási törvény igazságot szolgáltatott nekem, felvette az ezen visszaéléseket sújtó büntetéseket rendelkezései közé. Fájdalom, hogy a törvény mai napig jóformán írott malaszt maradt. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Vagy azért vagyok idealista, mert az erkölcstelenséget annak minden nyilvánaláeaiban üldözöm? Jaj azon nemzetnek, mely az erkölcsiség helyreállítására irányzott törekvést idealismusnak nevezi. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy végre azért illetnek ezen czímmel, mert a vallásszabadságot és a polgári házasságot sürgetem évek óta? A képviselőháznak 1869-ben és 1874-ben egyhangúlag hozott határozatai mellettem bizonyítanak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Vagy azok a négyszázan 1869-ben és 1874-ben mindannyian idealisták voltak, vagy én sem vagyok az. Nem vagyok uraim idealista, hanem azok, a kik annak neveznek, nem szabadelvűek. (Élénk tetszésnyilatkozatok a szélső baloldalon.) Én az 1848-ki hagyományokat követem csak. (Ugy van! a <zélsö baloldalon.) De néha nem kevesebb fájdalommal, mint bámulva látom, hogy egy darab idő óta azok,
