Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-293

160 293. országos ttlés január 22, IM4. állomás a gazdáközönségre nézve csak nagy- nehezen hozzáférhető, sáros időben pedig teljesen hozzáféihetlen és mely kísérleti állomás ezenfelül oly talajon van iniciálva, mely absolute semmi jelentőséggel nem bir Magyarország egyik borvidékére sem, ezen kisérleti állomásra nem szavazok meg egy krajezárt sem. Constatálom, hogy én nemcsak a szendrői állomást néztem meg, hanem az ottani szőlőszet romjait is és constatálom, hogy Szendrőre szőlőgazdaság tekintetében semmi súly nem helyezhető. Mert ott szőlőt rendszeresen termeszteni sohasem lehetett, mert a talaj improduetiv. Az igaz, hogy tartottak a magyar emberek Szendrőn szőlőt, de ugy, mint száz és száz magyar ember teszi, csak azért, hogy szőlője legyen, de nem azért, hogy jövedelmezzen, ép ugy mint a városi ember tart egy kis virágos kertet élvezet czéljából. Ha ott elpusztult a szőlő, abba nem érdemes belefektetni semmit. Én megszavazok többet is, La kisérleti állomások állíttatnak fel oly hegységekben, a melyek birnak fontossággal, a melyeknek fajboruk van, de tiltakozom az ellen, hogy a tudomány nyilvános meghamisításával oly hegylánczokon tétessenek kísérletek, a melyek már természeti viszonyaiknál fogva sohasem alkalmasak azon czélra. És ha talán van valakinek kétsége az iránt, hogy a karst absolute nem való arra, én megzörgetem e házban a köveket, melyeket onnan hoztam, (Egy dobod megráz. Nagy derültség), mert bocsánatot kérek, hallatlan, hogy ott oly módhoz folyamodnak, hogy a meddő sziklát dynamittal rigolirozzák. (Derültség.) Igenis vannak oly hegyek, hol a dynamittal való robbantás tökéletesen helyén van. A dynamittal való robbantás ott van helyén, a hol a szőlőtalajnak szánt hely trachitos, de hogy valaha kerek e világon a karstot termőfölddé lehetett volna átalakítani, az megszületik valamely szabályos illetékekkel kinevezett kormánybiztos fejében, de a tudomány szempontjából egyáltalán nem állhat fenn. {Helyeslés a szélsőbalon.) Azért csak akkor vagyok hajlandó megszavazni ezen tételt, ha a szendrői állomás, a mely a dolog érdemére nézve semmi jelentőséggel, nem bir, sem szőlészeti tekintetben, sem jövőre való hivatással, kivétetik az összegből, vagy a megfelelő összeg más állomásra fordittatik, de a szendrői állomás megtartása mellett nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a sséUő balon.) Gr. Széchenyi Pál földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Részemről egészen helyeselném Hermán t. képviselő ur álláspontját, hogyha a szendrői állomás volna az egyetlenegy kisérleti állomás az egész országban. Tökéletesen igíszazon állítása, hogy a szendrői állomás például a hegyaljai szőlőkre semmi legkisebb befolyással sincs, azokkal a legkisebb összeköttetésbe nem lehet hozni. Ez tökéletesen áll. De miután az országban már van több ilyen kisérleti állomás és miután szándékom van még néhányat felállítani az ország különböző vidékein és épen azért Borsodmegyében, melyben nagyon sok szőlő van és mely szintén oly karston van, a mint Hermán Ottó t. képviselő ur tudományosan kifejezi, ezen szőlőkre azon kisérleti állomás minden esetre egészen megfelelő és hasznavehető lesz. A dolog ugy történt, hogy azon időben, mikor a phylíoxera-vész nálunk megismerve lett, akkor természetesen egy általános kapkodás állt be, mint a hogy rendesen szokott beállni minden oly alkalomkor, midőn egy nagy ellenséggel állunk szemben, de nem tudjuk annak sem természetét, sem phisiologiáját, sem egész történetét, azt sem tudjuk, hogyan terjed; akkor előállnak ugy a tudományosan képzett férfiak, mint gyakorlati férfiak és mindenféle javaslatokat hoznak. Mindegyik a maga álláspontját védi és egész anyaga a mindenféle szereknek ajánltatik fel az illetőnek, ki a dolgot kezeli. Most azon szerencsétlen az egyikhez fordul és annak ajánlata szerint jár el. De hegyébe ront a többi mind, hogy ez nem tudományosan képzett ember, nem helyes, a mit ajánl. Most az illető amannak a javaslatát fogadja el, de ekkor emez ront neki, ki abban a meggyőződésben van, hogy csakis az övé az igazi álláspont. Mit tegyen a szerencséden kezelő, ha mindenki magáról állítja, hogy ő a legokosabb ember, akkor nagyon bajos elhatározni, hogy vájjon az egyik, vagy másik irányt kövesse-e. És ez azt hiszem, nagyon helyes volt akkor, mikor még más országokból sem voltak adatok számukra. Az, hogy egy darab szőlőt vett át az állam, melyért nem fizetett semmit sem, hogy annak egyik részét dudvának hagyta, a másik részében pedig kendert tört, az államnak pedig nem került semmibe sem, az Hermán í. képviselő ur tudományosságát nem sértheti. 0 meglehet, azon meggyőződésben van, hogy az a rendszer nem használ; de legyen meg a másiknak is az a meggyőződése, hogy az, a mit ő helyesebbnek tartott, csakugyan nem használt, mert különben mindig azt fogja mondhatni, hogy miért nem használták az ő rendszerét, az lett volna az igazi óvszer. így tehát az eddigi eljárás szerintem egész helyes. A mi most a szendrői telepnek, mint kisérleti állomásnak fentartását illeti, erre nézve közelebb állok Hermán Ottó t. képviselő úrhoz, a mennyiben azt a tért kísérletekre nem tartom nagyon jónak azért, mert az nagyon távol esik azon közönségtől, mely a kisérleti állomáson tanulni akar, de igenis fentartandónak vélem azért, miután már meg van kezdve és becses anyag van a földben, mely noha karszt, mégis az amerikai ültetések, a melyeket magam is megszemléltem, szépek és jók, mint amerikai telepet mindenesetre fen-