Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-293

29S. orwégos Slí azeni ezt azon szomorú tudatban, mely mindnyájunkat, az egész országot is megbotránkoztatta s a mely a fiumei hazánkfiait örökös bizonytalanságban, mondhatom esüggedésben s kétségbeesésben tartja s ez az, hogy Fiume ügye még ma sincs befejezve. Azt hiszem, a t. ház is igazat fog nekem adni, midőn azt állítom, hogy ez a Tisza kormánynak a legnagyobb bűne. Csanády Sándor: Van még ennél is nagyobb. (Derültség.) Halász Géza: Én ezt tartom egyik legnagyobb bűnének. És ha a többit el tudnám is engedni, ezen egy mulasztás miatt már rég megérdemelte volna, hogy megbukjék. Ezen mulasztás kiszámíthatlan károkat okozott az országnak, hogy egyebet ne emlegessek, csak magukat a horvátokat veszem. Ezen körülmény volt az, hogy látván a horvátok, hogy még ezen ügyben sem mernek ellenük tenni, sőt, hogy még ezen ügyben dédelgetik Őket, ez bátorította őket s adott nekik vérszemet; ez egyik oka a lázongásoknak. Igen, t. ház, elszomorító helyzet az, a melybe jutottunk Fiúméval szemben. Méltóztatik tudni, a királyi leiratban benne volt, sürgettetik az ügynek végleges rendezése, regnicolaris küldöttség küldetett ki, három időszak alatt mindig elővetetett a tárgy, már most vége felé vagyunk az országgyűlésnek és még most is egy lépéssel sem haladt előre az ügy. Még csak a küldöttség sem tett előterjesztést Valóban, t. ház kérdezhetjük, hogy mi és ki ennek az oka? A „mi "-re nézve nem könnyű felelni: mert semmiféle egyéb oka nincs mint az akaratlanság, nem akarom mondani roszakarat. De hogy „ki", arra már könnyen felelhetünk, ugyan az, a ki minden kérdést az országban elmérgesít, a ki az országot e szomorú és zűrzavaros helyzetbe hozta, ez természetesen nem más mint a ministerium feje. Most már t. képviselőtársaim azt kérdezhetnék: miért nem hoztam elő ezeket az ő tárczájánál ? Ezt is készakarva tettem, mert azt hiszem, hogy ö arra, a mit itt beszélnek, semmit sem ád. ö vele a mi képviselőházunk már nem boldogul, őt csak a főrendek tudják megszabályozni; és valóban t. ház, azért is hozom elő ezen ügyet itt, mert véghetetlenül örülnünk kellene — oly sajnos helyzetbe jutottunk már — és óhajtandó volna, hogy a főrendek ezt szivükre vegyék és itt is oly erélyességet tanúsítsanak a kormány irányában mint az nemrég történt. Én ismétlem, óhajtom, hogy ezen ügy a főrendiháznál kellő tekintetbe vétessék és a kormány a megoldásra szorittassék. Ezen szavakat azért mondtam itt, hogy indokoljam, miért hoztam fel e kérdést ezen tárczánál és miért, fordulok a kereskedelmi ministerhez. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ez az ügy, Fiume ügye, legközelebbről a kereskedelmi ministert érs január 22- !8<S4. 157 j dekli, mert a magyar kereskedelem súlypontja Fiume. De másrészről megvallom azt is, hogy ő hozzá több bizalommal viseltetem mint a ministerelnökhez és pedig azért, mert felteszem róla, hogy be fogja váltani szavát. Körülbelül egy éve, hogy ministeri székét elfoglalta és akkor személyesen az egész ház előtt nyilvánította, hogy ő a közvélemény előtt meg akar hódolni. Már pedig azt hiszem, hogy érett, lehet mondani túl-érett és egyhangú a közvélemény Fiume ügyére nézve. Én tehát kérem őt, legyen szives szavát beváltani és legyen szíves a regnicolárius küldöttségnek véleményét sürgetni és kieszközölni, hogy végre valahára ezen ügy befejeztessék. Ez az egyik, a mit Fiúméra nézve meg akartam jegyezni. A másik pedig, szintén megvallom, megint oly tárgy, melyet lehetett volna más tárczánál is felhozni, de én igenis ide tartozónak vélem. Talán tudják önök, hogy az „AdriaMársaság, mikor létrejött — törvényben is van — kimondatott, hogy igazgatósága Budapesten fog székelni. Bizonyos értesülések szerint azonban ugy látszik, el van határozva, hogy az igazgatóság Fiúméba tétessék át. Én, t. ház, nem akarok az indokolásba bele menni, meglehet, hogy az indokolva is lesz, de én azt tartom, hogy mielőtt megtörténik, a ház elé tartozik és szükséges, hogy a ház intézkedjék e tárgyban. Én tehát felvilágosítást kérek a minister úrtól. Egyébként pedig ezen két észrevétel mellett magát a rovatot elfogadom. Gróf Széchenyi Pál, fóldmív élés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! Fiume közjogi kérdésének megoldására vonatkozólag bátor vagyok Halász t. képviselő urnak, a ki irántam több bizalommal viseltetik, mint a kormányelnök iránt, azon választ adni, ha megelégszik azzal, a mit adhatok, hogy ha majd egyszer elérnők azt, hogy a kereskedelmi ministeriumon kivül a belügyet és a ministerelnokséget és a többi ministeriumokat is kezelni fogom, tanulmányozni fogom ezt a kérdést, (Derültség) de jelenleg többet nem mondhatok Halász t. képviselő urnak, mert tárczámhoz nem tartozik ezen ügy. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) A mi az adriai tengeri hajózási társaság igazgatóságát illeti, bátor vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat arra, hogy a törvényben annyi van, hogy a társulatnak székhelye Budapest és ez tudtommal meg is tartatott. Ami az igazgatóságot illeti, ez egészen más kérdés. A forgalom könnyítése és az intézkedések gyorsabb végrehajtása tekintetéből az igazgatóság sokkal jobb helyen lesz ott, mintha Budapesten lenne, hol nincs is rá szükség. (Helyeslés jóbbfelöl.) Halász Géza: Személyes kérdésben kívánok szót emelni. A minister ur azt, a mit a fiumei kérdés végmegoldásáról mondott, némileg gúnyosan