Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-293

146 298. omzágftt «l^s január 22. HS4. becsületes munka mellett, \ írt, mond egy új osztrák forintért adatott el executió utján. Meg vannak az adataim, be tudom bizonyítani. Mit bizonyítanak e tények. Azt, hogy a természet meghazudtolja azon állítást és következményeit, hogy a földniívélőnek hitelre van szüksége, hogy ha e hitelt tőle megtagadjuk, tönkre megy. íme, itt látják, hogy ha pénzt kapott, tönkre ment és nem akad olyan, a ki megvette volna a földbirtokot, mert ki fog ma oly terhes vállalatba fogni, midőn pénzét mindig jutányosabban gyümölcsözteti. Mi történt továbbá? Az, hogy a ki hitelt igényelt, végre nem kapott épenséggel pénzt és tény, hogy a pozsonyi, mint Thaly képviselő ur mondta, valóban hazafias, derék faj, nem kap hitelt és az uzsorásokra van utalva. Pozsonyban tanúi viigyunk, én ott lakom és tudom, hogy számos szőlőkert el van hagyva, ismét réteket és szántóföldeket csinálnak belőle s igy van a gyümölcskertekkel is. íme, látják nagy culturánkat és haladásunkat. Biztos ismertető jele a culturának, hogy nagy város közelében a kertgazdaság virágzik és itt megfordítva a szőlőkertből szántóföld lesz, tehát hátra megyünk. Én köszönettel veszem a kormány jóakaratát, tanulni sohasem árt. De kötelességemnek tartottam, hogy a t. ház figyelmét vonjam arra, hogy a jelenlegi rendszer mellett ugy a földbirtokos, mint a szőlőkertész tönkremegy. Annál inkább elmondtam azt, mert tegnap a minister ur kijelentette, hogy az eddigi úttól tágítani nem fognak, a mely ut, hogy hová visz, a t. ház bölcs megítélésére bizom. Trefort igost, vallás- és közoktatásügyi minister J A t. képviselő ur átcsapott az én ressortom terére is és azért bátorkodom egy pár szóval válaszolni. (Halljuk!) Természetesnek találom, hogy a t. képviselő ur, a ki Mosonymegye egyik választókerületének képviselője, a mosonyi gymnasium érdekében felszólalt. De nem látom fezt a két kérdést, az akadémia szervezését és a gymnasium kérdését, oly szoros összeköttetésben lévőnek. Egyébiránt egy négy osztályból álló gymnasium Mosony városában van és az ottani népességre nézve már ez is nagy jótétemény. Ha a piaristák rendje, mely ezen gymnasmmot ellátja, saját erejéből azt ki akarná bővíteni és nyolcz osztályúvá tenni, vagy Mosony városa akarná ezt megtenni, nekem ez ellen nem lehetne kifogásom. De nem látom ott a gymnasiumot oly szükségesnek, hogy az állam magára vállalja a terhet, minthogy ott jobbra, balra nagyon közel vannak gymnasiumok, ott van Győr, Pozsony. Egyébiránt én a nagymértékben való gymnasiumi iskoláztatásnak nem vagyok barátja. A hajlam a gyranasium felé kissé beteges minálunk és pedig az ipari tanulás rovására. Ha ipari érdekeinket emelni akarjuk, ne buzdítsuk kelleténél nagyobb mértékben a gymnasium felé a növendékeket. Talán nem volt felesleges ezt a megjegyzést mindjárt most megtenni. (Helyeslés.) Ugron Gábor: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő ur olyan megjegyzéseket tett, melyeket szó nélkül nem hagyhatok. (Malijuk! Malijuk!) Magyar chauvinismusnak nevezte azt, midőn haza. beszélt és választóit és önmagát is kellő dicséretben részesítette, hogy a magyar-óvári akadémiának német parallel tanfolyamát megszüntetni akarjuk. Hol lehet a magyar türelmességnek kiválóbb példáját felmutatni, mint épen itt, hol éveken keresztül ezen állam, melynek magyar jellege kétségbevonhatlan, 15—20 tanulóért fentart egy parallel tanfolyamot és nem szüntette azt meg azonnal, mikor megszüntetésére alkalma nyilt, hanem éveken keresztül nyújtott alkalmat arra, hogy a külföldi gazdasági akadémiákról kiutasított ifjak itt maguknak a magyar állam költségén gazdasági kiképeztetést szerezzenek. (Helyeslés a szélső balon.) Midőn ezt megjegyezném, másfelől nem hagyhatom visszautasítás nélkül azon megjegyzést, melyet a képviselő ur & vörös-fehér-zöld színekre tett, hogy ezek rá vannak f. stve a postaszekrényekre és másutt is. Ennek két oka van. Az első az, hogy nem rég múlt el azon idő, midőn nem a nemzeti színek, hanem a sárga-fekete szinek voltak ugyanott és valamint a souverainitás kifejezését minden nemzet megköveteli, azt megteszi a magyar nemzet is. (Ugy van!) A másik ok pedig az, hogy azon egyének, a kik a magyar culturát német lapokkal magyar szellemben terjesztik, (Halljuk!) a kik a magyar chauvinismusról ily felfogással bírnak, még akkor is, ha a póstaszekereket Játják, emlékeztessenek arra, hogy Magyarországon laknak és magyarok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Simonyi Iván: T. ház! Tiltakozom az ellen, hogy én tisztelet nélkül vettem volna ajkamra azon szót, hogy vörös-fehér-zöld. Én egy tiszteletlen szót sem mondtam erről. Én e hasonlatot már használtam két évvel ezelőtt és nagyon csodálom, hogy a t. képviselő urak akkor nem találtak benne megrovandó! Talán egy különös oka van, hogy most oly idegesek és a hasonlatban olyasmit akarnak találni, a mit én nem mondtam. Van a hazában bizonyos neme a chauvinismusnak, mely a helyett, hogy tettleg magyarosítana, hogy a magyar faj suprematiáj át biztosítaná, a helyett azt hiszi, hogy mert a külső szín meg van, mert a postaszekerek vörös-fehér-zöldre vannak festve, rózsaszínben lát mindent és azt hiszi, hogy örömben úszik az ország. Ezt mondottam és nem többet, ezt mondom jelenleg is és ezen szónak ura leszek mindig — a mig erre ok adatik. A ovi t. képviselőtársamnak másik kl&kadá-