Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-290
94 290. ©rsüAgos ülés január 18. 18S4 Ián oda billene, hogy nem az, a ki Magyarország jogait feladja, hanem a ki fentartani, megóvni akarja annak függetlenségét, önállóságát, ugy a külön vámterületen mint a hadseregben, alighanem az lesz a jobb magyar. De ne vitatkozzunk erről a dologról. Hanem a minister ur malitiosusan jegyezte meg, hogy én német protocolummal foglalkozom. Hát foglalkoztam, sőt kell is foglalkozni a német nyelvvel azon másnemű tanulmányaimnál fogva, melyeket említettem, a mint foglalkoztam latin, franczia, angol, sőt lengyel forrásokkal is, mert a szakember mindenütt szakember, bár német, hollandi, svájezi legyen is. Szakemberekről levén szó, szakemberek nyilatkozatára hivatkoztam, a kik olyanukul el vannak ismerve. Azt gondoltam tehát, hogy egészen helyesen cselekedtem akkor, midőn ezt tettem. Egyébiránt még más szempont is vezetett arra, hogy ezen memorandumnak egynémely passusát felolvassam. Vezetett az, hogy önöknek az osztrákok annyira elválaszthatlan kedves barátjai, hogy bizonyítékot akartam szolgáltatni arra, hogy osztrák szomszédaink mint akarnak bennünket, öt virágzó megyénket kavicsosai és árvízzel elöntetni, másodszor pedig azért olvastam fel azon osztrák szakférfiak argnmentatióját, miután már magyarul több év óta prédikáltam és nem hallgattak rá, hát azt gondoltam, hogy önökre talán az osztrák argnmentatió a megszokottságnál fogva, jobban fog hatni, mint a magyar. (Derültség lalfelöl.) Ezen szempontok vezettek arra — magyarán és paprikásan megmondva — miért olvastam fel azon német protocolumot, nem pedig azért,, mintha én a németbe olyan nagyon szerelmes volnék, a mi sohasem voltam. (Derültség és helyeslés a szélső halon.) Miután pedig már e rovatnál: folyammérnöki hivatalok, felszólaltam, hű akarván maradni a tárgyhoz, egy, szorosan a tárgyhoz tartozó megjegyzést koczkáztatok, hogy nevezetesen a folyammérnöki hivatalnokok alatt állanak bizonyos szakfelügyelő közegek, a kiknek kötelességük a folyamok partjait, ugy a Dunán, mint a Tiszán bejárni, az észrevett változásokról jelentést tenni, a partvédmunkálatok fölött némi ellenőrzést gyakorolni s ha valamit észrevettek, annak idején a mérnököknek tudomásul adni. Ezen felügyelők oly nyomorúságos díjban részesittetnek, hogy alig tudnak megélni, évi 300 forinttal, sőt még kevesebbel is, javadalmaztatnak. És ezek az emberek vannak hivatva arra, hogy a kővel való kirakások, vagy cement-munkálatok, vagy mi fölött, első sorban — másodsorban természetesen a mérnökök teljesítik, de a kik nem lehetnek mindig jelen— ellenőrködést gyakoroljanak. Hát hogyan kívánható az oly csekély dijjazással, nyomorúságosan javadalmazott emberektől, a kiknek még csak nyugdíjra sincs igényük, hogy egész életüket egy ügynek szentelve, árvizek és viharos idők alkalmával életüket veszélynek j kitéve, kötelességüket ugy teljesítsék, hogy má« í kenyérkereset után ne nézzenek? Nekem tudomásom van arról, hogy Magyarország folyamfelügyelői közelebbről — ha még meg nem történt — kérvényezni fognak a minister urnái legalább az iránt, hogy ha már gyarló javadalmazásukat fel nem emelik, legalább nyugdíjban részesittessenek, hogy ha árviz, vagy más veszedelem alkalmából, Isiszen ők sondiroznak is és igen gyakran megtörténik, hogy egyik-másik meghűl, — hogy ha ily hivatalos szolgálat közben elhalnak, kilátásuk legyen arra, hogy családjaik némi csekély nyugdíjban fognak részesülni. , Ezt, gondolom, az emberiség követeli és azt hisz,em, a humanitás kötelességét teljesítem akkor, ha ezen folyamfelügyelők jogos és méltányos, de annál szerényebb kérését a minister ur figyelmébe ajánlom és pedig annál inkább, mert pl. a szomszédos államban a hasonló hivatást betöltő egyének több, mint 2— 3-szor akkora fizetésben részesülnek. Ezeket voltam bátor megjegyezni. Törs Kálmán: T. ház! Én csak igen röviden kívánom megjegyezni, hogy a minister ur engem alaposan félre értett, midőn szavaimat ugy fogta föl, mintha én a félegyháza-szentesi vonalhoz valami rendkívüli módon ragaszkodnám. Én ezen vonalat azért hoztam fel, mert alkalmasnak tartom arra, hogy ezen vidéket elszigeteltségéből kiemelje. Ha a t. kormány egy másik vasúti irányt jelöl ki, mely által ugyanazon czél el fog éretni, én azt tudomásul véve köszönettel is fogadom. Elnök .* Maga a tétel meg nem támadtatván, a 379,207 frt elfogadtalak. Zsilinszky ,Mihály jegyző (olvassa): Dologi kiadások, a) Államépítészeti hivatalok, b) Folyammérnöki hivatalok. Összesen 125,580 frt. Elnök: Elfogadtatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).- Öszszes kiadás 504,787 frt. Elnök: Elfogadtatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Bevételek, a) Allamépitészeti hivatalok, b) Folyammérnöki hivatalok. Összesen 51,813 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Kőutak fentartása és építése. Rendes kiadások 17. fejezet 3. czím. Kiadások. Kezelés. Együtt 97,142 frt. Lázár Ádám: T. ház: A szakminister uraz imént Domahidy képviselő urnak adott válaszában kijelentette, hogy ő is nagyrészt azok sorába tartozik, a kik inkább a részleteknél szólalnak fel, mint az általános tárgyalásnál; kijelentette azt is, hogy a közmunka-törvényjavaslat tárgyában számos adatokkal bir, foglalkozott szaktanácskozásokkal és annak alapján, ha megmarad ezen helyén, igyekezni fog törvényjavaslatot előterjeszteni. Ezen ügy már majdnem 15—16 év óta van fügä gőben a törvényhozás előtt. Méltóztatik emlékezni
