Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-259

259. országos ülés október 9. 1883. 79 elintézni azon függőben levő ügyeket? Hiszen a miket a minister ur mint visszaéléseket az adókezelés, nevezetesen a községi adóügyek kezelése körül előhozott, azokat másként, mint revisio utján nézetem szerint elintézni nem lehet. Mert hiszen azok egyenesen azon hatáskörbe tartoznak, melyet a kiegyezés a horvát autonómia részére tartott fenn. E czélból tehát szükséges a revisio. De ha nem szükséges revisio, ha nem ezen az utón, hanem más utón akarja a ministerelnök ur ezen nagyfontosságú ügyeket elintézni, kérdem: vájjon helyes, czélszerű eljárás-e a kormány részéről kiadni kezéből ezen felirati ügyet, melyet igen hatalmas eszközül, fegyverül használhatott volna azon időben, midőn majd egyezkedést indít meg ama nagyfontosságú ügyekre nézve *? Általában a mi a revisiót illeti, kijelentem t. ház, hogy én nem hiszem, hogy azon zsákutczából, melybe a kormánynak meggondolatlan eljárása a feliratokra nézve az országot vezette, ki lehessen jutni tisztességesen másként, mint revisio utján. Vizsgáltassák meg annak rendje szerint, vájjon megegyezett-e az eddigi törvénynyel a magyar feliratok alkalmazása vagy sem, mit kivan meg e tekintetben a magyar állam tekintélye? Vizsgáltassák meg ez a kellő faetorok által: ezt tartom egyedül helyes útnak, törvényes, tisztességes eljárásnak. Hanem méltóztassék megengedni, az, a mit a kormány szándékba vett, a mi itt e javaslatban proponáltatik, a minek következése az lesz, hogy alig fog itt a határozat meghozatni, mihelyt a telegramm Zágrábba megérkezik, azonnal meglesz azon csőcseléknek az a mulatsága, hogy azok a czímerek onnan rögtön eltávolíttatnak : ezt az eljárást én határozott kudareznak és annak elismerésének tartom, a mi ellen oly nagyon szabadkozott ugy nagyváradi beszédében, mint itt a képviselőházban a ministerelnök ur, hogy igenis lehet utczai demonstratiók által és pedig igen kedvezően megoldani fontos politikai kérdéseket. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Egyébiránt t. ház — és bocsánatot kérek a t. minister uraktól — én azt hiszem, hogy azon ellenmondások felderítésébe, melyek javaslatukban és nyilatkozataikban foglaltatnak, mély ebijén bele menni nem érdemes, mert — s itt ismét bocsánatot kérek — én azon nyilatkozatokat ('szintéknek tartani képes nem vagyok. A valódi oka, hogy ezen határozati javaslat ekként élőnkbe terjesztetett, egyedül abban rejlik, mert, a mint tudjuk, a ministerelnök ur kötelezettséget vállalt magára Bécsben arra nézve, hogy ezen feliratoknak levételét itt a képviselőházban keresztül viszi. De én épen azért nem vagyok hajlandó megszavazni ezen határozati javaslatot, mert ezen eljárást a nemzet képviseletével szemben helyesnek el nem ismerhetem. Én nem akarom leszámítolni azt a váltót, melyet ott a ministerelnök ur az országgyűlés tudta s beleegyezése nélkül reá kiállított, mely váltót b. Eamberg is a maga proclamatiójával aláirt mint forgató. Meglehet, hogy a ministerelnök úrra hízelgő, még sem tartom helyes dolognak, olyan szinbe állítani a képviselőházat Bécsben, mint a melylyel a ministerelnök ur tetszése szerint rendelkezik. És ugy látszik, hogy Bécsben biztosra vették, a mit a ministerelnök urott igért, mert annak fejében meg is tették az intézkedéseket a rendnek helyreállítására. Én gratulálok azon többségnek, a melyet Bécsben oly jól ismernek; szerencsét fogok neki kívánni, ha sikerül itt keresztül vinni azt, hogy ezen képviselőház feltétlenül registrálja azon megállapodásokat, a melyek Bécsben a közös ministeri tanácskozásokban létrejöttek oly tényezők hozzájárulásával, a melyeknek Magyarország bárminemű ügyeibe való beleszólását egyenesen tiltja az 1867: XII. t.-cz. 27. §-a. Én ennél egyebet a ezímerkérdésre vonatkozólag mondani nem akarok; nem különösen azért, mert én a helyzetnek súlypontját nem ebben az aránylag kis kérdésben, hanem más körülményekben látom, a melyekre nézvehogytisztába jöjjön a nemzet, mulhatlanul szükséges a revisio. Honnan van az a rósz viszony, a mely köztünk és Horvátország között, fájdalom, fennáll? Érdekes volna bővebb taglalásába bocsátkozni a tárgynak, de látom a t. ház hangulatát, a mely bizonyítja, hogy e kérdéssel hosszasabban foglalkozni nem szándékozik, én ennek bővebb taglalásától elállók. Hanem azon különböző ingredientiák közt, melyek kétségkívül okozzák azon rósz viszonyt, azon rósz hangulatot, mely köztünk és Horvátország közt fennáll, vau egy, a mely veres fonálként húzódik végig ezen viszályoknak egész, már fájdalom, hosszú történetén. Erre rámutatni múlhatatlanul SÍ;ükségesnek tartom. (Halljuk !)Es én ezen tényezőt ama hagyományos osztrák politikában látom, mely azt tartja, hogy szükséges egyik nemzetiséggel sakkban tartani a másikat; azon hagyományos politikában, mely különösen azt hiszi és ezt már régóta bizonyítja, hogy Magyarország szabadsági törekvései ellen szüksége van neki Horvátországnak annyiszor és oly fennen hangoztatott feketesárga loyalitására. Éz a politika mérgezte meg a mi viszonyainkat, ez az oka, hogy a horvátok felbátorítva érzik magokat arra a — mondhatni — hallatlan vakmerőségre, azon kifogyhatatlan követelőzésre, melyet részükről már évtizedek óta tapasztalunk. Kern akarok t. ház, régi sebeketfelszakgatni, de lehetetlen mégis, ha erről a tárgyról szólok, meg nem emlékezni arról, hogy már a negyvenes években az Illyrismus egy amsen Bécsnek a szolgálatában állott. Nem lehet megfeledkezni azokról, | amik 1848/9-ben történtek; azonbanrészletezésükbe i bocsátkozni, azt a bizonyos fátyolt széttépni, én