Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-284

284. országos fllés deczember 13. 1S83. 459 inkább, mert Simonyi Iván képviselő ur második | határozati javaslata tisztán csak tudomásul kívánja venni a főrendeknek alapul szolgáló javaslatát, Van tehát oly indítvány is, mely arra irányul, hogy az alapul szolgáló indítványt mellőzni nem lehet. De ha a t. ház kívánni méltóztatik, első sorban a halasztást czélzó határozati javaslat iránt fog a kérdés feltétetni, azután Irányi képviselő ur határozati javaslatának első része, ha ez nem fogadnék el, akkor Szilágyi Dezső képviselő ur határozati javaslatára kerül a sor, mely azonban elesettnek tekintendő, ha Irányi képviselő ur javaslata elfogadtatnék. Ha ez előzetes kérdések eldöntettek, akkor fog következni a döntés az alapul szolgáló javaslat felett, t. i. a Simonyi és az Irányi képviselő ur javaslatának második része felett. Mielőtt a kérdéseket feltenném, méltóztassanak meghallgatni a beadott határozati javaslatokat. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a határosán javaslatokat.) Elnök: T. ház! Első kérdés az, elfogadja-e a t. ház Simonyi képviselő ur azon javaslatát, mely szerint a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalása halasztassék el, igen vagy nem"? a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Most kérdem a t. házat, elfogadja-e Irányi Dániel határozati javaslatának első részét. Akik elfogadják, méltóztassék felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Kérdem a t. házat, elfogadja-e Szilágyi Dezső határozati javaslatát, igen vagy nem ? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Kérdem, elfogadja-e a t. ház a szőnyegen lévő főrendiházi izenetre vonatkozólag Simonyi Iván azon javaslatát, mely szerint azt tudomásul veszi? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Következik az Irányi Dániel határozati j avaslatának második része feletti szavazás, mely szerint a ház oly felhívással küldi vissza a főrendiházhoz a törvényjavaslatot, hogy azt újabb és bővebb megfontolás tárgyává téve, ahhoz hozzájárulni szivezkedjék. Méltóztassanak tehát, a kik ezt elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta s erről a főrendiház szokott módon értesíttetni fog. Következik a napirend további tárgya, vagyis az igazságügyminister ur válasza Irányi Dániel és Polonyi Géza képviselő urak interpellatiójára. Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Irányi Dániel és Polónyi Géza képviselő urak ugyanazon egy ügyben intéztek hozzám interpellátiót. (Halljuk! Halljuk!) Ugyan azon illetékességi kérdés és összeütközésre nézve, mely a IV-ik hadtest-parancsnokság és a budapesti törvényszék fenyítő osztálya közt felmerült. Röviden előadván a tényállást, azt kérdezték tőlem, hogy ez való-e és annak következtében Irányi képviselő ur azt is kérdi, hogy mily intézkedéseket tettem és minőket szándékozom tenni, hogy a törvénynek érvény szereztessék? Polónyi képviselő ur pedig ezt azzal toldotta meg, hogy azon eljárást a törvényeknek megfelelőnek tartom-e; és hogy milyen intézkedést szándékozom a hadtest-parancsnok felelősségre vonására nézve tenni; és szándékozom-e a katonai bíróságok megszüntetésére nézve törvényjavaslatot benyújtani. Ezen interpellátiókra legyen szabad együttesen válaszolnom, megkülönböztetvén válaszom végén a szétágazó kérdésekre való feleletet. A mi a tényállást illeti, való, hogy a hadifőparancsnok szolgálatában lévő két lovász,Horváth István és Virágh Ferencz csendháborítás miatt a rendőrök által elfogatván, elfogatásiikat megakadályozni és a rendőröknek ellenállani törekedvén, oly cselekvényt követtek el, a mely a mi büntető törvényünk szerint a bűntettek közé tartozik. A rendőrség, a hová azok bekisértettek, a szükséges eiőnyomozatokat megtette és már ekkor a IV. hadtest-parancsnokság azon megkeresést intézte a rendőrséghez, hogy az előnyomozati iratok hozzá tétessenek át, mert a katonai hatóság magát, a fennálló szabályok érelmében, illetékesnek tartja. A rendőrség ezen ügyet a belügyministernek jelentette fel, a belügyminister ur, tekintve a személyeket, a kik a cselekvényt elkövették, a kik tényleges hadi szolgálatban nincsenek, tekintve a ténynek minőségét, azt a választ adta, hogy miután itt a polgári bűnfenyítő bíróság tűnik fel illetékesnek, a rendőrség ahhoz tegye át, annak a hatásköréhez fog tartozni az illetékesség iránt határozni és a szerint eljárni. Nem egészen ugy áll tehát a dolog, a mint a kérdésben említette Polónyi Géza képviselő ur, t. i., hogy a belügyminister már a bíróság illetékességét megállapította volna. Nem állapította meg maga, hanem azt a bíróságra bizta, minthogy annak az illetékességi köréhez tartozik ezen kérdések iránt végleg intézkedni, de utasította a rendőrséget, hogy mivel ugy tűnik fel, hogy ez ügyben a polgári bíróság a competens, oda tegye át a nyomozó iratokat Ez megtörténvén, a vizsgálóbíró a főparancsnok utján idéztette meg a lovászokat. A hadtest parancsnokság a bíróságot is felszólította, hogy miután az ő felfogása szerint a katonai bíróság az illetékes, a rendőri nyomozó iratokat tegye át hozzá. A bíróság illetékességét megállapította, hivatkozván a hazai törvényekre, különösen a védf erőről szóló törvény 54. §-ára és a katonai birás! dásról szóló 1851-iki rendeletet magára nézve 58*