Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-284
284. országos alés deczember 13. 1883. 457 nyozni — t. i. ismétlem régi indítványomat — de j azt hiszem, hogy az ügy érdekében helyesebben, bölcsebben, politicusabban cselekedett volna, ha az initiativát szélesebb alapon karolja tél, mert ugyanazon elvi ellenzésre talált volna, mint ennél a javaslatnál; azon mellék motívumokhoz tapadott ellenzés részint le lett volna fegyverezve, részint tárgytalanná téve, alapját veszthette volna ily eljárás által, (Helyeslés a haloldalon.) De ha ez nem történik, egygyel szűnjünk meg áltatni magunkat és a világot is ; ne emlegessük azt, hogy itt a kötelező polgári házasság behozatala azon reformok körébe esik, melyeknek sorát a t. ministerelnök ur megnyitja s melyre való törekvést előmozdítja. Mert ha annyira jutottunk, hogy ennek határozatban való kimondását még ma is, mint megtorlást perhorrescálja, nem hihetek a túloldalra nézve komolyságában, erélyében ezen törekvésnél és akkor azt kell hinnem, hogy inkább a kérdés elaltatása, mint megnyitása a reformok sorozatának ezéloztatik. (Helyeslés balfelől) Ezek után tisztelettel előterjesztem a háznak ugyanazon határozati javaslatot, melyet a múltkor előadtam s engedelmet kérek, hogy egyre a ház figyelmét újra felhívhassam. Minden reform, a mely szélesebb körökben karoítatik fel — ilyen a házasságügy reformja is — kétségkívül különböző alkat elemeire nézve különböző ellenzést talál s a ki igazán akar rátörekedni, az szétválasztja azt a mi sürgősebb, szükségesebb, attól, a mi kevésbé sürgős, szétválasztja a gyakorlati siker kedveért. Már most a ki ismeri házassági jogunk zilált állapotát, a ki ismeri azon gyászos befolyást, melyet a házassági viszony komolyságára, tisztaságára ez állapot gyakorol, a kinél nem üres hang, de komoly szó a jogegyenlőséget és a lelkiismereti szabadságot az egyház számára is megvalósítani, s a ki mégis azt hiszi, hogy nem lehet a reformban addig elmenni, a meddig a logica minden gondolkodó embert kétségtelenül elvisz, hanem azon lényeges részeket, mik ma már kétségtelenül megérlelődtek a közmeggyőződésben, érvényre akarja juttatni: az t. ház, elfogadhatja határozati javaslatomat; és az ellen, még azt sem lehet felhozni, hogy bármely oldalról legyőzhetlen akadályra találna, mert Ausztriában nem ugyan egészen ugy, mint azt helyesen valósítani kell, de sok lényeges pontban fennáll s mondom, azt hiszem, hogy azt nálunk még jobban és ama nagy elveknek megfelelőbben lehetne valósítani — minden tisztelettel szólva azon másik állam törvényhozásáról — de azon tény, hogy az ott fennáll, hogy sem az egyház, sem más tényezővel összeütközésre nem vezetett, hogy képes volt a rendet, biztosságot és egységet az intézménybe behozni, a lelkiismereti szabadságot biztosítani: e tény leKÉPVH. NAPLÓ. 188Í —84. XIII. KÖTET. fegyverez minden ürügyet arra nézve, hogy nálunk annak keresztülvitelére és megvalósítására komolyan vállalkozni nem lehet. Ajánlom pedig határozati javaslatomat ugy, mint az előbbi esetben, hogy különben is előbb levén előterjesztve Irányi Dániel t. képviselőtársam javaslata, ám bocsáttassák annak első része szavazás alá. De t. ház, azt is kijelentem, — ez meggyőződésem — hogy nagy hibát követnénk el, ha nem méltatnánk azt az irányt, a melyet bátor vagyok ajánlani komoly figyelembe, ha elzárkóznánk azon szükséges politikai opportunitások elől, a melyek ez álláspontot ajánlják és követendővé teszik. S nem kell azt hinni t. ház, hogy egy radicalisabb és logieusabb megoldásnak czélul kitűzése, a melyet mondom ott a túloldalon senki a közei jövőben bekövetkezhetőnek nem tekint, elég ok és ürügy lehet arra, azon praeticus és lehető javítás elől elzárkózni, a mely nagyon lényeges haladást képvisel házaság jogunk rendezésében. Ezek alapján t. ház ajánlom határozati javaslatomat: „Utasítsa a ház a ministeriumot, hogy a házasság polgári viszonyainak minden állampolgárra kiterjedő kötelező szabályozása és a házassági viszonyt tárgyazó peres ügyekben az állami bíróságok kizárólagos bíráskodása iránt mielőbb törvén) 7 ]avaslatot nyújtson be." S engedje meg a t. minihterelnök ur, hogy őszintén megmondjam, hogy én inkább félreértés, nem akarom mondani ürügynek tekintem azt, hogy az mondatik, ha a házassági viszonynak minden állampolgár számára való ilynemű szabályozása előterjesztetik, azt jobban és máskép kell megfontolni, mint e törvényjavaslatot. Bátran merem állítani, hogy egyetlen egy kérdéssel sem kell többet eldönteni, mint itt, egyetlenegy szempont sem hagyható figyelmen, kivül a mely itt nem merült volna fel. És azt csak nem akarják állítani, hogy azt a házasságot, a mi ezen javaslatban foglaltatik, alsóbb rendűnek, kevesebb figyelemmel és gonddal szabályozhatónak tartják? Nem kell azt hinni t. ház, hogy ily elhalasztó ürügyek alatt a dolognak lényegében való belebocsátkozástól mentesek lehetnének. Én kijelentem, hogy abban az esetben, ha határozati javaslatom nem fogadtatnék el, ugy fogok eljárni, mint eljártam az első alkalommal, t. i. azon motívumok alapján, a melyeket akkor és most is elég bőven kifejtettem, egyszerűen, bár nem valami vérmes reménynyel reá fogok szavazni a javaslatnak visszaküldésére. (Helyeslés a baloldalról. ) Elnök: A határozati javaslat fel fog még egyszer olvastatni. 58
