Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-284
Ki. országos fll«* dMet-mWr !3 ISSt. 455 hát a?.on figyelmeztetést én legalább eléggé indo- { koltnak nem tartom. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy a kötelező polgári házasság behozatala iránti határozati javaslatához Irányi Dániel t. barátomnak már csak azért sem járulhatna, mert — a mint ő magát kifejezte — az a megtorlás gyakorlása volna a főrendiház ellen, egy olynemtí eljárás — mint megint ő említé — hogy az alsó ház azt mondaná, nem tetszik ezen szerény javaslat, hát most küldök olyant, a mely még kevésbé fog tetszeni, ez megtorlás volna — és ő a megtorlást nem akarja. Ha figyelembe veszem azon beszédet, melyet a ministerelnök ur itt és a felső házban tartott — és a kormány nyilatkozatára jogom van, akár hol történt, hivatkozni — mivel fenyegette a főrendeket a ministerelnök ur? azzal, hogy ha ezt koporsóba teszik, a leányzó nem halt meg, csak aluszik, fel fog kelni atyafiságával egyben és oda megy zakatolni a főrendiház ajtajához újra. (Derültség a bal és szélső baloldalon.) Egyenesen a kötelező polgári házassággal, mint szükségszerű fejleménynyel fenyegette őket. Hát a mit szabad volt ott neki mondani, a mivel ott fenyegette őket azon hatásnak a szempontjából, hogy elégedjenek meg kevesebbel: itt már illetlen volna-e, megtorlás volna,-e, ha oly képviselő részéről történik, a ki mindig azt az elvet képviselte e házban, a melynek helyességét e ház nagy többséggel ismételve számos éveken át 1868 óta mindig elfogadta? (TJgy van ! balfelel.) Hát megvallom, midőn ilyen ellenmondást látok, én nagyon tudom méltányolni a t. kormány részéről azt a hajlamot, hogy előzékenységet, gyengéd gondoskodást tanúsít a főrendiház iránt, (Derültség baloldalon) gyengéd proteetiója alá akarja itt venni és talán szeretné, ha még jobban megtámadnák, hogy még buzgóbban védelmezhesse. De én megvallom, azt feleslegesnek tartom, mert ismétlem imparlamentaris módon senkitől nem támadtatott meg; és nem akarom feltenni, nem akarom elhinni, hogy ez „captatió benevolentiae" legyen arra, hogy ha majd a javaslat ismét visszaküldetik, ott egy kissé enyhébb és szelídebb hangulatot találjon, (Derültség a baloldalon.) És én megvallom t. ház, én bizonyosan kijózanodással tekintek a kötelező polgári házasság iránti szándokára a kormánynak. Nem rósz értelemben akarom mondani, én ebben a kormány részéről pia fraust látok. Igaz, hogy az igazságügyminister ur sohasem hozta fel, de a kormány részéről annak emlegetésében némi pia fraust látok; mert én megvallom, azon érvelések után, a melyeket e házban hallottam és ettől részben eltérő érvelést tekintve, mely a másik házban is a kormány részéről hangzott, nekem egyenesen a legkomolyabban kell kételkednem abban, hogy a kormánynak, sőt a tisztelt többségnek is bármi j körülmények között szándéka volna a kötelező polgári házasságot behozni még ugy is, ha azt a bizonyos koporsót fel kellene nyitni, melyre oly tragicuson czélzott a t. ministerelnök ur, hogy a t. kormánynak elhatározása, eltökélése volna valaha e törvényjavaslattal előállani. (Tetszés a baloldalon.) S ez az oka t. ház, hogy a ministerelnök ur szavaival élve-—az a bizonyos „megtorlási fenyegetés" nem fog egyszerűen azért, mert nem hisznek benne. (TJgy van ! balfelöl.) A ki olyannal fenyeget, a miről tudják, hogy nem fogja megtenni, annak fenyegetése tökéletesen hatálytalan, mert egyszerűen nem hisznek benne. (Élénk tetszés a bal- és szélső balon.) És t. ház, hogy csakugyan nincs eltökélése a kormánynak ez iránt, azt érvelése mutatja, sőt azt is mutatja, hogy csak ugy fenyegetésül, leplezve akar evvel élni; mert összekapcsolva kétféle érveléssel élt a törvényjavaslat mellett: azzal is, hogy fogadják el a törvényjavaslatot, mert ezzel el van temetve a házassági jognak további rendezése hosszú időre, ez akart lenni az a szelid neme a rábeszélésnek — azután egyszerre erélyesebb hangon is beszéltek, homályos véletleneket sejtettek s azt mondták: fölkél a sírból s majd jönni fog sokkal nagyobb alakban; a Sybillakönyvek története újul meg majd, sokkal drágábban kell majd megvenni azt, a mit most sokkal olcsóbban ajánlnak. Itt az alsó házban pedig, midőn a ministerelnök ur nyilatkozott azt mondta : hiszen kérem, a kik tovább-menő reformokat kivannak, ez egy lépés arra, hogy azok a tovább menő reformok meglegyenek; ez azoknak a kezdete. S a képviselő urak azon a t. párton, (A jobb oldalra mutat) annyira hitelt adtak ennek, igy Éles Henrik, Körösi Sándor urak és mindazok, a kik ott felszólaltak, hogy egyetlen egy sem mondta ki, hogy e törvényjavaslatot azért pártolta volna, mert az a szükséges reformokat megoldja, mind csak átmenetinek, csak olyannak tekintették, mely kezdete oly reformoknak, a melyeknek sorozata most fog megnyílni. (Tetszés balfelöl) Hát t. ház, ide lent ilyenforma érvelésre helyezni a súlyt, mert szívesen hallják a t. képviselő urak, mert egy kellemes illusióba szeretik magukat olcsón beleringatni; a másik házban pedig a másik nemét az érvelésnek emelni ki, azt t. i. hogy megnyugtatáskép ajánlja e reformot, hogy semmi sem fog utána legalább hosszú ideig következni, hogy evvel a reformok ajtaja be van zárva: ez nézetem szerint mindenesetre nagy buzgóságot árúi el a törvényjavaslat keresztülvitele után. Hogy a kötelességszerű nyíltságot két irányban teljesen tartalmazza-e magában, annak eldöntését a t. túloldalra bizom. {Tetszés a balon.) De igy állván a dolog t. ház, megvallom, | hogy ezen hevenyészett tárgyalásban, — mert
