Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-257

32 257 országos ülés október 6. 1SS3. teni engedni azzal, hogy egy különben loyális eljárás kizárassék pusztán azért, hogy az, a mit legálisnak nyilvánít a kormány, a mit mindnyájan elismerünk annak, csak azért, ne történjék meg, mert a horvátoknak nem kell, nem tetszik (Helyeslés balfe'öí) és mert nekik tetszett utezai zavargás utján ezen nem tetszésöknek kifejezést adni? (Hely esés balfelöl.) Ha valahol t. ház, a horvát ügyben a chauvinisticus felfogást nem tartom helyesnek és megmondom egyenesen, egész határozottsággal, hogy nem a szavakra, nem a külsőségekre, hanem, a mint lesz szerencsém beszédem folyamán bebizonyítani, a dolog lényegére helyezem a súlyt. (Helyeslés balfelöl) Én birok érzékkel a ministerelnök ur azon felfogása iránt, hogy itt, midőn a lehető megoldásokról van szó, a horvátok susceptibilitását tekintetbe kell venni; tekintetbe kell venni azon szempontból is, mert nem kell ürügyet engedni arra, hogy különben a napvilágot félő törekvések ürügyekkel takarózhassanak. (Igaz! balfélől.) Ezt az álláspontot egész nyíltsággal elismerem és elfogadom. Kell tehát olyan okoknak lenni t. ház, melyek ezen állásponton azt a megoldási módozatot lehetetlenné teszik. S ez az ok a következő. Mit mondat, kormány? Azt mondja: az 1868 : XXX. t.-cz. 63. §-a feliratokról nem szól, midőn a közös czímerek alkalmazásról rendelkezik. Már most vannak Horvátországban olyan közös czímerek, melyeken tiszta horvát felirat van. Ez az 1868-ban kezdeményezett gyakorlat — gondolom, ezt érti alatta a ministerelnök ur. Mindenesetre szükséges lett volna ezt világosan megmondani, igy érthetőbb lett volna a határozati javaslat. Vannak azután, a mint értesülve vagyok — ám czáfoljanak meg, ha nem igy van — Szlavóniában pár év óta magyar-horvát feliratú közös czímerek és azok, miket legújabban kifüggesztetett a t. pénzügyminister ur. Most a horvátok azt mondják — ez az ő felfogásuk — hogy csak egy legális módja van a végrehajtásnak, nekik csak egy mód tetszik, csak egyet fogadnak el: azt, hogy horvát feliratú czímer legyen. Á magyar felfogás, az, a mit a magyar kormány legálisnak nyilvánít, azt hiszem, nem könnyelműen, — én egyetértek vele s ha kétségbe vonatnék, államjogilag is tudnám bizonyítani, hogy correct és a törvény szellemével teljesen megegyező — a magya felfogás az, hogy a törvény szellemének és a közös állam természetének a kettős felirat felel meg. Mind a két szélső felfogástól egyenlő távolságban közepett, mint semleges megoldás van a felirat nélküli czínier, megfelelőleg a kiegyezési törvény szó szerinti értelmének. Ha már most a t. kormány azt mondaná : a két szélső felfogásnak egyikét sem fogadom el opportunusnak a végrehajtásban: nem a horvát felfogást azért sem, mert a magyar állam tekintélye ma már harezba van vive ezen felfogás folytán; a kormány vitte harezba és ha már harezba vitte az állam tekintélyét és ma ugy jő vissza, hogy csak a magyar felfogás ejtetik el és ebben a horvát felfogás jusson érvényre; ejtessék el a magyar felfogás nem mert törvénytelen, de mert a horvátoknak nem teszik és a semleges megoldás mellett maradjon meg a horvát egyoldalú felfogás is, bár a magyar elejtetett, ez kudarcz, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) ez az állam tekintélyének nem megóvása, de csorbítása. Azt mondj a a ministerelnök ur, hogy a magyar-horvát feliratúak helyett, de csak is ezek helyett, jövőre felirat nélküli czímerek lesznek, nem pedig horvát feliratúak. Ez nem igazolás. Mert miért áldoztatik fel egyedül és egyoldalúlag a magyar felfogás, melyet a törvény megenged \ miért áldoztatik fel egyedül ez akkor, midőn már harezba vitte, tettleg is érvényesítette a kormány? miért kell épen ennek és csak ennek tűnni el a végrehajtási módok közül és egy semleges végrehajtási móddal helyettesittetnie ? midőn a semleges megoldástól a felirat nélküli czímerektőí — ellenkező irányban épen oly messze fekvő horvát egyoldalú felfogás érvényben marad?! (Helyeslés és t tssés a baloldalon.) Ha ez egyenlő mértékkel való mérés, ha ez kellő tekintetbevétele a magyar állami érdeknek, ha ez egyenletes, kellő tekintet a két külön felfogásban fekvő iránylatokra: akkor uraim, én az állam tekintélyének megóvását üres szónak tartom a ministerelnök ur szájában. (Élénk helyeslés a bal és a szélső haloldalon.) És ha arra, hogy a horvát állapotok valódi, a magyar állam érdekének megfelelő orvoslására erélyes politikai actio lehetséges legyen; ha mondom, erre a nagy czélra szükséges és okos az engedékenység: ez esetben ám elmehetni politikai okból az engedékenység azon határáig, hogy a susceptibilitas ne kovácsolhasson ürügyet eljárásunkból; de ne felejtsük el, hogy akkor is a legszélsőbb határon csak egy megoldás mutatkozik előttünk e pillanatban, mint olyan, mely a magyar államnak már harezba vitt tekintélyével összefér és ez azon felfogás, a mely a törvény betűivel stricte megegyezik, de egyenlő távolságban áll ugy a horvát, mint a magyar felfoggástól. Nagy érdekek kedvéért mondom ebben lehet compromittálni, de ezen tálmenni nem. Ez a dolog érdemében fekvő ok és ez az, a mi lehetetlenné teszi reám nézve a kormány határozati javaslata második részének elfogadását még akkor is, ha különben annak formája helyes volni. Én nem tekintem ezt jogi kérdésnek. Én opportunitási kérdésről beszélek, de az opportunitásnak két oldala van: nem csak az, hogy melyik eljárás az, mely a horvát susceptibilitást kívánja, ez csak egyik része az opportanitásnik, ezttekin-