Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

278. országos ftiés deczember 4. 1883. 381 ban, akár a Határőrvidéken Magyarország ellen áskálódott, vagy a mint a képviselő ur monda, mozgalmát támasztott. (Egy hang a szélső balon: Starcsevics!) Hát mi Starcseviesiek vagyunk? Akkor az önök kifakadásai más adressre valók és nem mi hozzánk, (ügy van! a jobboldalon.) Mondja meg a t. képviselő ur, milyen kutforrásból merítette ezen meggyőződését? Nevezzen meg egyet azon 34 képviselő közül, a ki csak a legkisebb részben is részt vett azon mozgalomban. Igenis, ellenkezőleg részt vett a lecsillapításban. Ha nem tudja niegegyeztetni gondolkozásával, azon nem csodálkozom. Az igazságtalanságot az igazsággal épugy nem lehet összeegyeztetni, a mint nem lehet összeegyeztetni a vizet a tűzzel. Előttem az ő meggyőződése olyan, mint Bánk-bánban a bordal egyik helye, t. i. olyan, mint a buborék és eloszlik mint a buborék, marad mint volt a puszta lég. És csodálatos, hogy a dal repetálja a refraint. Ha tetszik, én is megmondom még egyszer, hogy valótlanságot mondott a t. képviselő ur és ez irányunkban nem lovagias eljárás. (Mozgás a szélső baloldalon.) A mi azt illeti, hogy mi megszavazzuk mindig az adókat, megengedem, megszavaztuk és talán ezt is meg fogjuk szavazni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Talán?) Ugron Gábor: Még alku tárgya ? (Nagy zaj.) Vuchetich István: Hát én meg fogom önöknek mondani, akkor tessék felelni. Nem tudom, kivel alkudtam volna én és ki alkudott volna velem? Hát t. ház, mi eddig megszavaztuk és nem beszélek most csak magunkról, a kik itt vagyunk mint horvát képviselők, hanem azokról is, a kik már 10—15 év óta szavazták meg az adókat, ugy tudom, hogy nagyon ismeretes előttük, hogy mig Oroszország, Németország, Francziaország több mint 1 millió szuronynyal rendelkezik; addig, mig a mi államunk körül van véve kis népekkel, melyek ha kis népek is, de fülig fel vannak fegyverkezve és könnyen feluszíthatók a mi országunk ellen : addig mi katonai reductióhoz nem láthatunk, katonai reductió nélkül pedig, a mely majdnem összes jövedelmeink felét felemészti, takarítani, deficitet fedezni alig lehet. De t. ház, mi azt is tudjuk, hogy Magyarország és egyáltalában a monarchia culturállam és ez a culturállam sok befektetést, beruházást igényel és ha nem akarunk a többi culturállamok mögött maradni, nekünk is kell nagy áldozattal is hozzájárulni. De továbbá t. ház, azt is tudom, hogy van adósság, melyet ki kell fizetni kamatostól. Hát bocsássanak meg, én azon nézetben vagyok, hogy ha nehezünkre is esik, inkább emeljük, ha lehetséges az adót, mintsem új adósságot csináljunk és akkor megint tőkét kamattal együtt fizessünk. De azonkívül uraim, bocsássanak meg, de -ehetőség van, hogy a t. középpárt, a t. szélsőpárt kormányra jut; kérdezem: a mostani körülmények közt lehetne-e akkor tabula rasat csinálni, vagy kénytelenek volnának ezen örökségbe belépni sine beneíioio? Hát mi ezt tudjuk, uraim, de ezen okokból és még azon okból is, mert kívánjuk, hogy a monarchia, Magyarország létezzék, erősbödjék, előmenetelt tegyen, mi, bár szomorodott szivvel és nehéz elszántsággal, szükségesnek találtuk, ha csak lehetett, megszavazni az adókat. (Mozgás a szélső baloldalon. Egy hang; Talán?) Nem vagyok köteles megmondani, hogy meg fogom-e szavazni, vagy nem. (Hosszantartó derültség a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) Tudom, t. ház, hogy könnyebb volna nekünk is, ha azt mondanók, hogy nem szavazzuk meg, odahaza jobban megdicsérnének, mintha haza jővén, azt mondjuk, hogy bizony kényszerűségből megszavaztuk. És ez önmeggyőződés, megfékezés, midőn a helyett, hogy ott örömet gerjeszszünka barátaink között, őket felingereljük. És ez alkalommal engedje meg a t. ház, hogy Madarász képviselő urnak és több társának, kik egy refraint szoktak használni: ,. drága horvát testvéreink" . « . Madarász József: Bizony! Vuchetich István: Ez a szó : „drága", nem magyar, hanem szláv szó s annyit jelent, mint „szeretett, kedves". (Derültség.) De a magyar még egy más jelentőséget is tett hozzá s ez „sokba. kerülő, sok áldozatot kívánó", (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát t. ház, abban az eredeti értelemben használják e szót, akkor szívesen elfogadjuk, (Derültség) de hae másik értelemben használják, akkor bocsássák meg, ha az ellen felszólalok most is és Ígérem, hogy felszólalok mindannyiszor, a hányszor felemlítik. Indokom a következő *. 1868-ban Magyarország Horvátországgal megkötötte a második pactum conventumot. Ebben az áll, hogy Horvátország belügyeire megtarthat 45°/°-ot s a megmaradó 55%-ot átszolgáltatja Magyarország pénztárába, hogy abból a közös kiadások fedeztessenek. Én ugy tudom, hogy már a rómaiaktól kezdve a mai napig minden nemzet jogi axiómának tartotta, hogy contractus contrahentibus legem ponit. Uraim! A mit mi kikötöttünk s a mit lehetett s a mibe önök beleegyeztek, annak eleget teszünk s akkor arról beszélni, hogy mi adósok vagyunk, sokba kerülünk és drága testvérek vagyunk, nem jogos; de azonkívül azért sem helyes, mert ugyanazon törvények által kormányoztatnak, ugyanazon financzialis törvények érvényesek Horvátországban, mint itt, mi ugyanazon földadót, házadót, jövedelmi és indirect adót fizetjük, mint önök. Többet tenni nem lehet. Azért, mert szegények vagyunk, szemünkre lobbantani azt, hogy drága testvérek vagyunk, reánk kell fizetni, én ebből csak azt következtetem, hogy két nemzet közt, a me-